Saját alkotásaim
Az idők kezdete óta folyik már a küzdelem,
és nem csitul sohasem, csak átalakul,
a vetélkedés, a kétkedés szüntelen.
Az élet részévé vált a hideg, gyilkos ösztön,
és benne él a legapróbb lényekben is,
minden kellene, mégpedig rögtön.
Nem számít más, csakis a pénz, a hatalom,
és a sárkányok legyőzése, a dicsőség,
no meg az ezért kapott jutalom.
Az idők kezdete óta tart az izzó harag kora,
a békétlenségé, a kínzó gyűlölködésé,
és mindennek nem lesz vége soha.
Az emberi elme már képtelen vetekedni az MI-vel,
tanulásban és fejlődésben egyaránt alulmarad,
s lassan nem tud fölékerekedni semmivel.
Az emberi elme ím gyorsaságában is kudarcot vall,
érzelmileg egyelőre még vezet, de nem sokáig,
hiszen az MI immáron lát, beszél és hall.
Az emberi elme megteremtette önmaga legyőzőjét,
amely kódot ír, képet generál, videókat készít,
és mindenben lefőzi majd a teremtőjét.
Akinél a nyerő lapok vannak, az irányítja a játékot,
mosolyogva dőlhet hátra és igen elégedetten,
a többiekre pedig a vereség vet árnyékot.
Akinél a nyerő lapok vannak, az biztos a dolgában,
könnyedén veszi a létet, számára szép a világ,
hiszen nem osztozik a vesztesek sorsában.
A siker az egekbe emelhet, főleg oly sok kudarc után,
a legédesebb érzések egyike, amely boldogít,
és nem felejtődik el majd az élet során.
A siker az egekbe emelhet, szinte felragyog az ember,
könnyűnek és legyőzhetetlennek érzi magát,
s reméli, ez megismétlődik, nem egyszer.
A sötétség nem győzheti le mindig a fényt, hiába akarja,
s hiába ármánykodik minden elképzelhető módon,
végül mégsem nyerhet és ez annyira zavarja.
A sötétség nem győzheti le mindig a fényt, bár próbálja,
s ennek érdekében elkövet bármit, a lehetetlent is,
ám meglehet, végül leketyeg majd az órája.
A siker érzése oly mámorító, feldobja a lelket,
hisz rengeteg küzdelem, s kitartás az ára,
ám az ember így, kis dicsőségre lelhet.
A siker érzése megdobogtatja a szívet sokszor,
feldobja az egyhangú napokat, hónapokat,
sőt, ki átéli, az utolsó percig arra gondol.
Mindenki a csúcsra vágyik, hogy a legjobb legyen,
s arról álmodik, kivívja mások tiszteletét,
mert bizony a most számít, a jelen.
Az álmok tengerén szakadatlan hajóznak a vágyak,
s mint a mesékben, a fantáziák világában,
mindig újabb kihívásokra találnak.
Mindenki a csúcsra vágyik, lehet öreg, vagy fiatal,
ám ez csak igen keveseknek adatik meg,
és legtöbbeknek elmarad a diadal.
Közösségben az erő, együtt minden könnyebb,
a szeretet a kulcsa az igazi összefogásnak,
és az elérhetőnél sohasem lesz föntebb.
Mindig akad egy újabb kihívás és újabb próba,
másik, nehezebb feladat, keményebb harc,
s hamar kiderül, ki hajlik az igaz szóra.
Ki kell tartani a végsőkig, feladni nem szabad,
és bármi is legyen majd végül az eredmény,
igenis összejöhet egy győzni képes csapat.
Közösségben az erő, amely példátlan, sikeres,
könnyedén lebonthatja akár önnön gátjait is,
és éppen a kitartása miatt lehet hiteles.
Aki győzni akar, annak harcolnia kell érte,
máskülönben elvész hitványul, gyáván,
és hiába néz fel könyörgően az égre.
Ez így volt, s így is marad minden korban,
és mindazok, akik nem álltak ki küzdeni,
elhullottak mind, egymás után, sorban.
A világ kegyetlen, nem kímél, nem sajnál,
míg hasznot húzhat valakin, élni hagyja,
amúgy mindenkit legyűr, s kihasznál.
Aki győzni akar, gladiátorként kell tennie,
mivel a tét nem kevés, élet, avagy halál,
így bátornak, s keménynek kell lennie.
A győzelem érzése semmihez nem fogható,
igazán mámorító, s büszkeséggel tölt el,
bizony különlegesnek mondható.
Felülírja a vereség, a félelem rideg hidegét,
boldogságot áraszt szét a test sejtjeiben,
s felülmúlja minden eddigi sikerét.
A győzelem érzése megdobogtatja a szívet,
és elsodor minden rosszat a jó útjából,
lélekben megőrizve a bajnoki címet.
