Az egykori bátorság

Az egykori bátorság sajnos mára már tovaszállt,

elillant a történelem porával együtt messze,

s helyébe a félelem iszonyú terhe szállt.

 

Egykor az elődeink a vérüket ontották a hazáért,

hatalmas áldozatokat hoztak, fejek hullottak,

ma pedig alig mer kiállni valaki magáért.

 

A rettegés lett az úr, ebben az elbutuló világban,

a megszólaláshoz is óriási erőre van szükség,

s közben a lélek belül szenved magában.

 

Összefogás nélkül ez az állapot tartós maradhat,

s mindenki kiszolgáltatott senkivé fog válni,

miközben világ a pusztulás felé haladhat.

 

Az egykori bátorság emléke a homályban lapul,

és nem csilloghat, mint azt egykoron tehette,

újabban önnön gyávasága ejtette rabul.

portré, komor, fiatal nő-1634421.jpg

Hagyjuk elvenni?

Hagyjuk elvenni a megszokott, s normális életünk,

amiben érzünk, dolgozunk, s vágyakozunk,

és amit igenis van miért féltenünk?

 

Hagyjuk, hogy egymás ellen fordítsanak gonoszul,

és hazudozzanak a nap valamennyi percében,

s hitegessenek a valótlannal konokul?

 

Tűrjük el szeretteink bántását, gyilkos mérgezését,

valamennyiünk megsemmisítését, de gyorsan,

s a sötét, nem látható erők kérkedését?

 

Nézzük el a félelemben tartást, s a pánik fokozását,

az emberszámba sem vevést és a fenyegetést,

s az ártatlan gyermekek zokogását?

 

Fogadjuk el a számunkra eltervezett pusztító véget,

s az emlékünk kitörlését az idő folyamából,

valóban ezt szánta minékünk a végzet?

 

Hagyjuk elvenni gyávaságból a maradék eszünket,

ahelyett, hogy végre küzdenénk magunkért,

s becsülettel emelhetnénk fel a fejünket?

óra, hölgyek zsebóra, idő-2133825.jpg

Arctalan senkik

Arctalan senkik róják tragikus útjukat,

leszegett fejjel, s megfélemlítve élnek,

már egymástól is rettegnek egész nap,

s önnön vágyaiktól és álmaiktól félnek.

 

Lassan már levegőt sem mernek venni,

s önmagukat hibáztatják ím mindenért,

elhiszik a rengeteg hazugságot naponta,

s nem igen küzdenek magukért, istenért.

 

Már gyermekeikért sem mernek kiállni

és gyáván kushadva lesütik a szemüket,

s hagyják a családjaikat elveszni örökre,

míg ütik őket, nem emelik fel a kezüket.

 

Elvesztik munkájukat, vállalkozásaikat

és nem marad megélhetésük, semmijük,

sorozatos csapás, s elnyomás éri mindet,

legvégül biz nem fog maradni senkijük.

 

Arctalan senkik, még a létük is szégyen,

a legkisebb állat is harcol, amíg csak él,

ha összefognának, mint hős elődeik rég,

a szabadság nem lenne elérhetetlen cél.

mouth guard, mask duty, purchasing

Korlátok között

Korlátok között telnek a napok,

s be vannak határolva a percek,

az élet egy látszólagos árnykép,

s a feszültség mindenhol serceg.

 

Korlátok a felszínen, s lent alul,

a szívben, a lélekben, az agyban,

az érdektelenség nagyon is tarol,

eltipor bárkit melegben, fagyban.

 

Nincs értelem, s nincs szánalom,

a becsület a szakadékban hever,

a gyávaság s a hazugság az urak,

s az aljasságok sora igazán lever.

 

Korlátok között igen nehéz élni,

ám nem lehetetlen kitörni onnan,

ideje ébredni és csatasorba állni,

a segítség jönni fog valahonnan.

color rat, rat, rodent

A gonosz ereje

A gonosz ereje a félelemből táplálkozik,

a rettegés és a pánik a legfőbb lételeme,

velejéig romlott, kapzsi, s gyilkolni kész,

általa eltűnik a fény, s mi marad éjfekete.

 

A gonosz ereje kihasználja a gyávaságot,

díjazza az árulást és a hazugságok sorát,

az értelem, s az élet úgy mentheti magát,

ha végre kiáll igazáért, s dönt, ne tovább!

death, dark, black

A tétlenség ára

A tétlenség ára igen nagy lehet,

a végén pedig senki nem nevet.

Tétlenül várni a végzet árnyára,

lakatot tenni az igazság szájára.

 

Nem védeni önmagunkat soha,

s letűnt már a bátraknak a kora.

Gyáván nézni, míg kicsinálnak,

helyet nem adnak a kritikáknak.

 

Nem tűrik az értelmet, a tudást,

mivel az gátolja az előre jutást.

A kiirtás idején akadályt jelent,

s nem egy hazug világot teremt.

 

Rettegések során kivárni a véget

és nem remélni már igazi szépet.

Családunkat feladni harc nélkül,

s a gyerekeket is elhagyni végül.

 

Nem érinteni és nem ölelni már,

hiszen a méreg mindenkinek jár.

Maszkkal befogni minden szájat,

s kiölni a létből az összes vágyat.

 

A tétlenség ára tragikus, drámai,

így foszlanak szerte bárki álmai.

Ha a szív és a bátorság egyesül,

a sötétség ereje rögvest menekül.

euro, coins, currency

Tönkretett életek

Tönkretett életek, széthullott családok,

s egymásra uszított emberek garmada,

értelem ellen való, elnyomó szabályok,

s mételye mérget szétszóró armada.

 

Hamis illúziót tápláló, hazug emberek,

megvásárolt, s népeket irányító körök,

nem is kellenek ide immáron heckerek,

az emberi kapzsiság, s gonoszság örök.

 

Megtévesztés, szemfényvesztés, halál,

mindezek sajna mindennaposak lettek,

s az értelmes réteg kiutat nehezen talál

és hiábavalónak tűnnek az igazi tettek.

 

Az agymosás szennyes árja nem kímél,

bepiszkítja a legtisztább és legjobb utat,

megtéveszt, megmérgez, s ha kell elítél,

folytonosan egy valótlan világot mutat.

 

Tönkretett életek, megnyomorított idő

és lelketlen zsarnokok gyilkos uralma,

ha a gonosz győz, nem marad hírvivő,

s a gyávaságnak a pusztulás a jutalma.

apocalypse, disaster, end time

Ha feltámadnának

Ha feltámadnának egykori dicső őseink,

akik az életük árán is védték eme hazát,

ismét védenék e hont és lennének őreink,

s nem hagynák magára sohasem a határt.

 

Nem tűrnék az ellenség seregét e földön,

s nem hagynák veszni a magyarok honát,

számukra a szabadság elvesztése börtön,

eltörölnék külső és belső támadók sorát.

 

Egy percig sem haboznának vész esetén,

s rögvest körbehordoznák a véres kardot,

levágnák az ellent még a csata legelején,

így sikeresen megvívva a nehéz harcot.

 

Nem számítana, hogy török-e, vagy tatár,

bizony legyenek bármely népnek is a fiai,

a küzdelemben csak a győzelem ím határ,

a boldogság, az öröm, a diadal mind igazi.

 

Ha feltámadnának, kikerekedne a szemük,

nem igen hinnének a szomorú látványnak,

utódaik gyávasága szégyenbe hozza nevük,

ők nem hódolnának be a hazug járványnak.

Az élet a tét

Az élet a tét, a gonosz harca szakadatlan,

létezhet olyan, aki ne élne szabadabban?

Kimúlni bizony egyik élőlény sem akar,

s mégis sokuk számára a sors biz fanyar.

 

Folyamatos a küzdelem a halál torkában,

s rengeteg állat osztozik a másik sorsában.

Mindegyik a maga módján védi, mi az övé,

úgy is, ha sok rivális, ellenség gyűlik köré.

 

A hím oroszlán sérült gerincével is kitart,

számára négy betolakodó hozta el a vihart.

Elvesztette a trónját, s már nem sokáig él,

esélytelen, vérzik, szenved, de mégsem fél.

 

Az antilop sokkosan, kilógó belekkel menekül,

a hiénák tépik, s szaggatják, míg végül elterül.

A gepárd anya apró kölykeit igyekszik védeni,

oroszlánnal szemben, nem lehet lépést véteni.

 

Bátran küzd a gnú a hiénakutyák gyűrűjében,

öklelve forog jobbra-balra a csata sűrűjében.

A menekülési esélye csekély, de nem adja fel,

s egy óvatlan pillanatban a körből kiutat nyer.

 

A növények versengve nőnek a Nap fénye felé,

mind igyekszik tekeredve elhajolni a másik elé.

Az élet ösztöne óriási, átjár kicsiket, nagyokat,

leküzdhet reménytelenséget, félelmet, s bajokat.

 

Az élet a tét, s eközben miket is tesz az ember?

Korlátok között senyved, megszólalni sem mer.

Maszkban, lesütött szemekkel, s gyáván lapul,

önhittsége, hiszékenysége, butasága ejtette rabul.

 

Mindezek okán már a saját gyermekeit sem védi,

bárhogy is szereti őket, a hazugságokat nem kétli.

Tétlenül várja, amíg mindenkibe méreg kerül,

eme ostobaságot, az élet ösztöne sem írja felül.

Kihaló szeretet

Kihaló szeretet jellemzi e világot,

s naponta gyúlnak újabb viszályok.

Harag és gyűlölet uralja az embert,

mely nem ölel, inkább fog fegyvert.

 

Rettegés, félelem száll a levegőben,

pedig fekszenek elegen a temetőben.

Pánik, sunyi, alantas tervek sorozata,

minden rossznak van újabb fokozata.

 

A butaság sötét leple elfedi a lelket,

mely tehetetlen, s békét nem lelhet.

Sőt ki is hal nemsokára véglegesen,

még emléke sem marad névlegesen.

 

A magát nagyra tartó ember gyáva,

rideg lett, belül üres, ám jár a szája.

Zavaros emlékeiben magát sem érti,

s odáig jutott, hogy a valóságot kétli.

 

Kihaló szeretet, s könyörtelen idők,

már nem boldogok, s nem is dicsők.

Mindennek hamarosan így lesz vége,

ha a maradék értelem nem tér észre.