A tél hidege idején

A tél hidege idején összegyűltek a farkasok,

a magas hegyek között lévő völgyben,

s így újra retteghettek a szarvasok.

 

Ezek a toportyánférgek ugyanazt vonyítják,

hosszú évek óta hallatják a hangjukat,

s a vidék lakói a veszélyt gyanítják.

 

A falvakban, a tanyákon, oly sokféle állat él,

birkák, kecskék, disznók, meg marhák,

s mindegyikük ettől a falkától fél.

 

Van is rá okuk, hisz az ordasok igen éhesek,

és nem kegyelmeznek, mohón falnak,

a fogaik nagyon sokszor véresek.

 

A tél hidege idején összegyűltek a farkasok,

s a völgyben hagyott pusztításuk után,

mások lettek az esték, a hajnalok.

image 1771856346218 compressed

Vonyít a sakál

Vonyít a sakál hangosan, szavanna szerte,

fájlalja, hogy nem ő az állatok királya,

s eme címet el még nem nyerte.

 

Merészen hiszi, hogy az bizony kijár neki,

sokat szaladgál az oroszlán nyomában,

és amit csak lehet, attól elcseni.

 

Igyekszik magát igazán bátornak mutatni,

ám amikor az oroszlán elkezd üvölteni,

rögvest szalad fedezék után kutatni.

 

Vonyít a sakál, a bőrét mentve iszkol tova,

a mai estén sem fogja teleenni magát,

s kezdi belátni, nem lesz király soha.

image 1771957313112 compressed
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.