Egy hatalom álma

Egy hatalom álma az engedelmes szolga,

amely mindig fejet hajt, sosem lázad,

és elhiszi, hogy csodálatos a sorsa.

 

Elhiszi, érte történik minden, fogadja el,

s jobb, ha nem is próbál gondolkozni,

a lelke megnyugvást csakis így lel.

 

Hiszi, az időjárást nem módosítják soha,

az a rengeteg probléma miatta van,

s ha élve maradhat, az egy csoda.

 

Elfogadja, hogy mindenért önmaga felel,

még a vízhiányért és a szárazságért is,

s a saját léte a világ számára teher.

 

Örül, ha nincs árama, s kínozza a hőség,

ha az élelme megromlik a hűtőjében,

és semmiféle jóból nem lesz bőség.

 

Vidám, ha azt látja, pusztul a növényzet,

ha sivataggá válik az egykori élettere,

s ha mindent kivégez az enyészet.

 

Egy hatalom álma a szolgáik nélküli lét,

mindenből a legjobb, s a legkiválóbb,

amikor már nem emészti őket a tét.

image 1785608477098 compressed

Az udvar ura

Az udvar ura, egy igen öntelt, gőgös pulyka,

aki pávának képzeli magát pöffeszkedve,

és a számára minden baromfi furcsa.

 

Mindegyiket lenézi, becsmérli, s meg is veti,

hiszen ki lehet nála okosabb, szebb, jobb,

a sötét szíve mélységes gyűlölettel teli.

 

Értelmetlenül vartyog, dühöng tébolyultan,

elvárja, hogy a libák, s a kacsák imádják,

és a tyúkok behódoljanak elvakultan.

 

Jobb, ha a kakas sem kukorékol neki vissza,

az ugyanis nagyon zavarja, nem tűrheti,

s a haragtól befeszül az összes izma.

 

Az udvar ura elégedetlen, csak panaszkodik,

s belefájdul a feje, ha nem tetszik valami,

a hatalmához a végsőkig ragaszkodik.

image 1784202172913 compressed

Mikor a farkasra bízzák

Mikor a farkasra bízzák, hogy őrizze a nyájat,

az nagyon fog örülni, hisz ez volt az álma,

s naponta bekap a birkákból egy párat.

 

Azonban ez sem elégíti ki, sokkal többet akar,

neki az összes birka kell, az utolsó szálig,

s számára a napi néhány igazán fanyar.

 

Mikor a farkasra bízzák, tegyen kedve szerint,

és ne is foglalkozzon a birkanép vágyával,

az istennek hiszi magát újra, s megint.

image 1782242261972 compressed

A birodalom bukása

Volt egykor egy óriási birodalom,

gazdag és fényűző napokat látott,

naponta állt a bál és a vigadalom,

szinte már a világ tetejére hágott.

 

Az uralmát nagy jólét jellemezte,

nemesei biz dúskáltak a javakban,

gyarapodását senki nem ellenezte,

bővelkedett erdőkben, s tavakban.

 

Erős hadseregétől rettegett az ellen,

befolyást gyakorolt az egész világra,

odahaza dívott az öltözködés, kellem,

nem bocsátkoztak felesleges vitákba.

 

Uralkodója megvénült, ereje fogyott,

a trón átadásának ideje ím elérkezett,

arcát ránc borította, az elméje kopott,

így a sorsával nem lehetett elégedett.

 

Hívatta is legkedvesebb fiát azonnal,

s a vérvonal továbbviteléről beszélt,

elmondta, hogy bánjon a vagyonnal,

a fiától megértést és csodálatot remélt.

 

Végül eljött a perc, csillogott a palota,

az egykori úr mélán hűbéreseire nézett,

királyi fejéről végleg lekerült a korona,

bosszantotta, hogy utódja bizony késett.

 

Kiderült az oka a szégyenletes tettnek,

az ifjú igen megrémült a korona szótól,

nem hitte magukat sérthetetlen szentnek,

eldöntötte, hogy inkább nem kér a jóból.

 

Leáldozott a birodalom csillaga végleg,

a trónért a nagyurak gyilkoltak, dúltak,

a széthúzás, az irigység segített a végnek,

végül a koronával együtt mind kimúltak.

1310 big
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.