Saját alkotásaim
A paraziták bolygóján nagyon vidám az élet,
folyamatos a kiszipolyozás, a vérszívás,
s dőzsöl a jóban a rengeteg féreg.
Jókat mulatnak, miközben áldozataik sírnak,
a sajnálatnak és a kíméletnek nem hívei,
s igazi érzésekkel nem is bírnak.
Nincs bennük lélek, hiszik ők különlegesek,
s azért élnek a világon, mert az az övék,
és éppen ettől olyan félelmetesek.
A paraziták bolygóján soha nem lehet béke,
s nem lehet nyugalom, sem szabadság,
amíg össze nem fog a bolygó népe.
Fojtogató gyomok élősködnek a kerti növényeken,
s kígyóként rátekerednek előbb-utóbb mindre,
fellelhetők fákon, talajon és sövényeken.
Elszívják az életerőt, ezáltal az eltartóikat megölik,
azok először megsárgulnak, majd elszáradnak,
és valamennyiük szára hamarosan eltörik.
Fojtogató gyomok uralják a kertek védtelen részét,
a gazdák sajnos eltűrik ezt a gyilkos pusztítást,
hiszen pont ezért kapja a legtöbb a pénzét.
Maroknyi mérgező gaz tartja uralmában a mezőt,
tüskések és folyton bűzölögnek, rothadnak,
s a milliárdnyi fűszál fölött ők a nyerők.
Gyilkosan pusztítóak, s főleg a sötétségben urak,
nincs állat, amelynek a gyomra szereti őket,
elkerülik mind a szarvasok, őzek, nyulak.
Évszázadok óta élősködnek eme gyönyörű tájon,
s elszívják az éltető vizet a maguk hasznára,
kiélik a talajt, hogy a Földnek is fájjon.
Azonban újabban a gazdák észlelték a gyomokat,
fogták a kapáikat, az ásóikat, s a gyomirtót,
elindultak, hogy elintézzék e gazokat.
Maroknyi mérgező gaz, a bolygón csak paraziták,
amikor végre kiássák majd a gyökerüket is,
talán nem lát több ilyet a tanyavilág.
