összefogás Archívum - Kiss Gyula versei

Kemény időket élünk

Kemény időket élünk, s rosszabbak jönnek,

miközben a világ tűzben ég, vérben úszik,

millióknak a szemébe szöknek könnyek.

Nem pihennek a történéseket irányító erők,

és bármit megtesznek a céljaik eléréséért,

hisz tudják, végül is ők lesznek a nyerők.

Rakéták és lövedékek szállnak a céljaik felé,

végzetesen beszennyezve földet, s levegőt,

az emberiség már nem sok jónak néz elé.

Folyamatos a hitegetés, hazudozás, félelem,

a rettegtetés, az elbutítás, a javak elvétele,

s mindezt az átlagember tűrni kénytelen.

Kénytelen, hiszen kiállni magáért képtelen,

és hiába húzza meg magát, hiába is remél,

a közelgő sötét jövője nem lesz vértelen.

Kemény időket élünk, amíg nem ébredünk,

és ha nem fogunk végre össze magunkért,

egy csettintésre megszűnhet az életünk.

A félénk kis vízcsepp

A félénk kis vízcsepp elsőként ugrott le a mélybe,

és elsőként hagyta el a nagy, sötét felhőjét,

ám egyedül volt, s ezt nem vette észre.

Amikor elérte a talajt, megütődött, de keményen,

e rideg világ igencsak megrémítette a lelkét,

hisz itt minden félelmetes a szemében.

Amíg rettegett csendben, indultak utána a társai,

akik úgy jártak, mint ő, ám összefogtak vele,

s onnantól nem kellett picinek látszani.

Immáron pocsolyát alkottak és hamarosan tavat,

elképesztő mennyiségben jött az utánpótlás,

és erre bizony nem létezhettek szavak.

A félénk kis vízcsepp megértette, reményt adott,

reményt az életre, egy jobb, egy szebb világra,

s maga után egy zöldellő mezőt hagyott.

A gonosz markában

A gonosz markában szenvednek az emberek,

békés napokat élhetnének, ha engednék,

s lehetnének egymáshoz kedvesek.

Alig lenne köztük olyan, ki bántana másokat,

és aki ne beszélgetne barátként bárkivel,

ha nem uralnák őket, mint a bábokat.

Mindőjük tenné a dolgát, a tehetsége szerint,

és szerettei körében boldogan ellehetne,

ha nem uszítana az ármány megint.

Sajnos azonban egyre fogy köröttük a levegő,

egy maroknyi pszichopata őrülten tombol,

s számukra ez a bolygó csupán legelő.

Az emberiség meg nyűg, keserves probléma,

amelyet meg kell szüntetni minél előbb,

s kiknek a sírjára nem jár a bokréta.

A gonosz markában megsemmisülhet az élet,

és semmi nem marad meg az igazi jóból,

ha nem küzd összefogva minden lélek.

Egymással összefogva

Egymással összefogva könnyebb lehetne az élet,

könnyebb volna megbirkózni a gondokkal,

és nyugodtabb lenne rengeteg lélek.

Jobban átvészelhetőek lennének eme nehéz idők,

elviselhetőbbé válnának a megpróbáltatások,

és jó dolgokról is lennének hírvivők.

Egymással összefogva a világ békességben élne,

a szeretet és a jó szándék legyőzné a gonoszt,

s felragyoghatna a fény ideje végre.

Ismét eltelt

Ismét eltelt egy év, nem volt jó, sem szép,

rengeteg teherrel kellett megküzdeni,

s vért izzadtak az emberek, a nép.

Számtalan korlátozás, rettegés és félelem,

új, s még újabb adók, nyomorgatás,

a sötét erők praktikája végtelen.

Agymosás, hazugságok garmada, ámítás,

kilakoltatások és az üzletek bezárása,

a senkivé válás felé való csábítás.

Kilátástalanság, bizonytalanság, s végzet,

számtalan szándékos, felesleges halál,

a becsület igen sokaknál elvérzett.

Még azonban él az élet csírája, a remény,

és soha nem szabad feladni semmit,

legyen a sors bármilyen kemény.

Szeretet nélkül azonban nem marad esély,

tiszta szív szükséges, egymás segítése,

hisz folyamatosan fennáll a veszély.

Ismét eltelt egy év, eztán nehezebb jöhet,

összefogás nélkül nincsen menekvés,

ám minden rosszat egy jó követ.

Fény idején sem

Fény idején sem pihen meg a sötétség serege,

és egyszerűen nem is akarnak megállni,

hisz őket taszítja a szeretet melege.

Képtelenek a jóra, az együttérzésre, a szépre,

képtelenek bármiféle emberi érzésekre,

és lehúznának mindenkit a mélybe.

Vérbe borítanák az egész világot véglegesen,

elpusztítanák a Földi életet mindörökre,

s leszámolnának a léttel ténylegesen.

Fény idején sem ment meg semmiféle csoda,

s ha nem fognak össze az emberek végre,

akkor nem menekülnek előlük soha.

Barátság és szeretet

Barátság és szeretet nélkül nincs igazi élet,

hiszen az az összetartó erő, a támasz,

s ezt biz tudja minden igaz lélek.

Egymást segítve, s egymás mellett küzdve,

megharcolva a mindennapok nehezével,

az ember méltán lehet büszke.

Összefogás hiányában mindez nem menne,

mivel egyedül sokkal könnyebb elbukni,

s ezt bizonyítja is sokak veszte.

Barátság és szeretet, szív, álmok, s vágyak,

megannyi kérdőjel kíséri önnön utunkat,

míg életünk esélyei el nem szállnak.

A gonosz fegyverei

A gonosz fegyverei a pénz és az aljas ármány,

amelyek befészkelik magukat az elmékbe,

mindegy, hogy milyen fájdalmak árán.

A manipuláció, s a megtévesztés igen sikeres,

ám amennyiben mégsem hatnának eléggé,

a sunyi hatalom meglehetősen ideges.

A kitűzött cél az elpusztítás, s a teljes uralom,

a szeretet, a becsület, a tisztesség kiirtása,

és igyekeznek változtatni a tudaton.

A tudaton, melyben még él a jó, s él a remény,

amelyben valódiak az érzelmek, a vágyak,

és miben érző lény a gazdag, szegény.

A gonosz fegyverei az uszítás és a megosztás,

s mindezek ellen túlontúl nehéz küzdeni,

az összefogás lehet csakis a megoldás.

A sötétség kutyái

A sötétség kutyái ismét előbújtak a barlangból,

és sunyin vonyítani kezdtek parancsszóra,

rengeteg embert elüldözve a falvakból.

Nemrégen visszahúzódtak pihenni, jóllakottan,

hihetetlen mennyiségű véres húst kaptak,

s azzal elvoltak az elmúlt hónapokban.

Gazdájuk a sátán, kiképezte szófogadó kutyáit,

s azok marcangolták, tépték az embereket,

félelemben tartva azok kicsiny pulyáit.

Hörgő ugatásuk rettegést keltett, pánikot szült,

zsíros cafatokért bármikor megöltek bárkit,

míg vissza nem hívta őket a hajnali kürt.

A sötétség kutyái most ismét ki vannak éhezve,

s mivel közeleg az ősz, még többet akarnak,

kegyetlenségből jól fel vannak vértezve.

Ezek a gonosz állatok addig gyilkolják a népet,

amíg a nép, félelmei ellenére összefog végül,

s közösen vetnek eme borzalomnak véget.

A végzet felé hajtva

A végzet felé hajtva szaladnak a kafferbivalyok,

folyton üldözi őket egy nagy oroszlánfalka,

s a napjaik majdnem ugyanolyanok.

Legelnek, élelmet keresnek, majd inni indulnak,

vándorolnak a nap legnagyobb részében,

s pihenés után nehezen mozdulnak.

Együtt az erejük hatalmas, nehéz legyűrni őket,

közösen nekimennek bármely oroszlánnak,

s ilyenkor bizony mindig győznek.

Azonban, amikor üldözésük közben szétválnak,

elvesztik a közösségben rejlő hihetetlen erőt,

s akkor a ragadozók zsákmányává válnak.

A végzet felé hajtva csak az összetartás segíthet,

és menekülés közben a bivalyok rájönnek,

egyedül mindegyikük csak veszíthet.

h	K	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31