Barátság és szeretet

Barátság és szeretet nélkül nincs igazi élet,

hiszen az az összetartó erő, a támasz,

s ezt biz tudja minden igaz lélek.

 

Egymást segítve, s egymás mellett küzdve,

megharcolva a mindennapok nehezével,

az ember méltán lehet büszke.

 

Összefogás hiányában mindez nem menne,

mivel egyedül sokkal könnyebb elbukni,

s ezt bizonyítja is sokak veszte.

 

Barátság és szeretet, szív, álmok, s vágyak,

megannyi kérdőjel kíséri önnön utunkat,

míg életünk esélyei el nem szállnak.

A gonosz fegyverei

A gonosz fegyverei a pénz és az aljas ármány,

amelyek befészkelik magukat az elmékbe,

mindegy, hogy milyen fájdalmak árán.

 

A manipuláció, s a megtévesztés igen sikeres,

ám amennyiben mégsem hatnának eléggé,

a sunyi hatalom meglehetősen ideges.

 

A kitűzött cél az elpusztítás, s a teljes uralom,

a szeretet, a becsület, a tisztesség kiirtása,

és igyekeznek változtatni a tudaton.

 

A tudaton, melyben még él a jó, s él a remény,

amelyben valódiak az érzelmek, a vágyak,

és miben érző lény a gazdag, szegény.

 

A gonosz fegyverei az uszítás és a megosztás,

s mindezek ellen túlontúl nehéz küzdeni,

az összefogás lehet csakis a megoldás.

A sötétség kutyái

A sötétség kutyái ismét előbújtak a barlangból,

és sunyin vonyítani kezdtek parancsszóra,

rengeteg embert elüldözve a falvakból.

 

Nemrégen visszahúzódtak pihenni, jóllakottan,

hihetetlen mennyiségű véres húst kaptak,

s azzal elvoltak az elmúlt hónapokban.

 

Gazdájuk a sátán, kiképezte szófogadó kutyáit,

s azok marcangolták, tépték az embereket,

félelemben tartva azok kicsiny pulyáit.

 

Hörgő ugatásuk rettegést keltett, pánikot szült,

zsíros cafatokért bármikor megöltek bárkit,

míg vissza nem hívta őket a hajnali kürt.

 

A sötétség kutyái most ismét ki vannak éhezve,

s mivel közeleg az ősz, még többet akarnak,

kegyetlenségből jól fel vannak vértezve.

 

Ezek a gonosz állatok addig gyilkolják a népet,

amíg a nép, félelmei ellenére összefog végül,

s közösen vetnek eme borzalomnak véget.

A végzet felé hajtva

A végzet felé hajtva szaladnak a kafferbivalyok,

folyton üldözi őket egy nagy oroszlánfalka,

s a napjaik majdnem ugyanolyanok.

 

Legelnek, élelmet keresnek, majd inni indulnak,

vándorolnak a nap legnagyobb részében,

s pihenés után nehezen mozdulnak.

 

Együtt az erejük hatalmas, nehéz legyűrni őket,

közösen nekimennek bármely oroszlánnak,

s ilyenkor bizony mindig győznek.

 

Azonban, amikor üldözésük közben szétválnak,

elvesztik a közösségben rejlő hihetetlen erőt,

s akkor a ragadozók zsákmányává válnak.

 

A végzet felé hajtva csak az összetartás segíthet,

és menekülés közben a bivalyok rájönnek,

egyedül mindegyikük csak veszíthet.

A vég óráiban

A vég óráiban végre kezd tisztulni a kép,

sajnos kissé későn ébredt a tömeg, a nép.

Immár rabokként élnek, s nem szabadon,

fennakadtak a mérgező, hazug szavakon.

 

Eljátszották a lehetőséget, mikor az volt,

és elkéstek, amikor a végzet kürtje szólt.

A javaikat már elvették, családjuk nincs,

és számukra a levegővétel is nagy kincs.

 

A vég óráiban az élet az utolsókat rúgja,

és tanácsait a megmaradtak fülébe súgja.

Összefogás nélkül nem vár, csak a halál,

ám ki keményen küzd, új reményre talál.

Egymást támogatva

Egymást támogatva, egymást segítve kell haladni,

és akkor nem lehet megállítani az embereket,

a gonosz nem tud majd tovább maradni.

 

Össze kell fogni, de gyorsan, mert különben késő,

szeretni, s elfogadni egymást, tiszta szívből,

és akkor ez a harc lehet immár a végső.

 

Egymást támogatva szinte bármi elérhetővé válik,

felragyoghat ismét a szabadság, az élet napja,

s többé a lelkekkel a sötétség nem játszik.

A nyulak kertjében

A nyulak kertjében bőven termett a répa,

nőtt a káposzta és a sok haszonnövény,

uborka, zeller, karfiol, saláta, s cékla.

 

Gondozták is a kis területüket szorgosan,

reggel és este is kapáltak, s gyérítettek,

így múlatták az idejüket, dolgosan.

 

Egy esős időszakban, házaikba szorultak,

és ekkor, eme rövid néhány nap idején,

a kikelt gyomok virágba borultak.

 

Mire észbe kaptak, már ellepték a kertet,

s fojtogatták a terméseik javát erősen,

látták, itt sürgős beavatkozás kelhet.

 

A gazok erősen kapaszkodtak és híztak,

elszívták a terményeiknek szánt vizet,

saját szívósságukban nagyon bíztak.

 

A nyulak kertjében véget ért a vidámság,

és látták, hogy semmijük nem marad,

összefogtak, hisz kevés az imádság.

 

A lelkierejüket megerősítve kapát fogtak,

és ütötték, verték a gyomok sokaságát,

amíg azok a kertből végleg kikoptak.

Emésztő tehetetlenség

Emésztő tehetetlenség tüze pusztítja a szíveket,

a segítőszándék sajnos nagyon kevés ma már,

és bizony sok ember hiszi a hazug híreket.

 

Ezen oknál fogva nem tudnak összefogni soha,

mivel úgy meg vannak osztva a hatalom által,

s amennyiben sikerülne, az lenne a csoda.

 

Sokan a gyermekeik védelmére is igen gyávák,

inkább hagyják őket bezárni és elpusztítani,

ilyetén módon születnek a sötét drámák.

 

Az életösztön ezekben a személyekben nincsen,

képtelenek féltésre, s megóvni saját véreiket,

és emiatt a pokolba vezet az útjuk innen.

 

Emésztő tehetetlenség kínozza az érző lelkeket,

és nem nyughatnak, míg nem fognak győzni,

s keresztül nem húzzák a gyilkos terveket.

Eljött az idő

Eljött az idő az összefogásra és egymás segítésére,

a nézetkülönbségek megbeszélésére, de hamar,

s elindulni a család, a barátok megsegítésére.

 

A gyengék támogatására, a gyerekek megvédésére,

s a küzdelemre, együtt minden rendes emberrel,

és a saját, vagy mások hibáinak elnézésére.

 

Ideje vállvetve felsorakozni az igaz ügyek mellett,

s nem hátrálni, mert mindenki élete múlhat rajta,

ilyen módon harcolni még sohasem kellett.

 

Eljött az idő, s talán soha nem lesz már több esély,

hiszen a létünkre törnek a sötétség gonosz erői,

és mindegy, hogy ki mit hisz, óriási a veszély.

A gonosz nem áll le

A gonosz nem áll le, amíg mindenkivel nem végez,

lesújt újra és újra és újfent, míg életben vagyunk,

nem kegyelmez, soha nem fog, s nem kérdez.

 

Nem kérdezi meg, hogy az emberek mit is szólnak,

és egyáltalán nem érdekli senki véleménye sem,

be akarja adni a mérget rosszaknak és jóknak.

 

A kivételezetteken kívül mindenkinek mennie kell,

muszáj lesz végleg elhagyni eme csodás világot,

s menekvést a pusztulás elől bárki nehezen lel.

 

Addig is arctalanná kívánnak tenni minden embert,

rettegő és félelemben élővé, megalázkodó rabbá,

felforgatva a mindennapokat, estét és reggelt.

 

A gonosz nem áll le, amíg azt tehet, amit csak akar,

ám az értelem és az összefogás meg tudja állítani,

s ha győznek, a gonosz több vizet nem zavar.