Saját alkotásaim
Kifacsart citromok vagyunk csupán és nem mások,
amíg szép sárgák vagyunk, feszesek, s ízletesek,
addig mi lehetünk a jó citromok, a sztárok.
Kifacsart citromok vagyunk csupán, s eldobhatóak,
míg szükség van az ízünkre, addig vágykeltőek,
ám amint nem, penészesek és undorítóak.
A belső hang mindenki lelkében él és suttog,
legtöbbször nagyon halk, máskor ordít,
s van, amikor a gazdájához undok.
Gyakorta némát játszik, főleg nehéz időkben,
s mikor a legnagyobb szükség lenne reá,
akkor hallgat a legjobban, azon időben.
A belső hang velünk él, s majd velünk is hal,
olykor neki köszönhetjük a menekülést,
máskor igen erősen a szívünkbe mar.
A lelkek harca bizony az idők kezdete óta folyik,
gyakran nagyon kegyetlenül, máskor szelíden,
s addig tart, amíg csak az élet el nem fogyik.
Számtalan megpróbáltatás teszi nehézzé az utat,
sok az ármány, irigység, megtervezett gonosz,
és sokszor nem könnyű megtalálni a kiutat.
A lelkek felemésztődhetnek a folytonos harcban,
rémes sebeket szerezhetnek, példa nélkülieket,
s legtöbbször magukra maradnak a bajban.
Óriási szükségük van szeretetre és igaz ölelésre,
szívből jövő, tiszta, önzetlen segítő szándékra,
nagy az érzelmek kavalkádja, szövevénye.
A lelkek harca alkalomadtán nyugvópontra érhet,
hol a vágyak, az álmok, elérhetik az áhított célt,
s a boldogság percei a rosszra csapást mérnek.
Nagy szükség volna megértésre, belátásra,
minden rossz kerüljön örökletes bezárásra!
Igazán nagy hiánycikk manapság a szeretet,
mely igaz szívvel átölel nőt, férfit, gyereket.
Nem lenne káros a figyelem, s az odaadás,
azután jöhetne a nyugalom és a poharazás.
Szintén eltűnőben van a régi szép tisztelet,
olykor feltűnik még, mint egy szösszenet.
A segítőszándék sem lenne oly hátrányos,
főképp, hogy ez a világ sötét és ármányos.
A tudás gyarapítása a hamisat elpusztítaná,
s mindamellett a gyűlöletet is csillapítaná.
A becsület, s a tisztesség is a kihalás szélén,
holott ők jártak egykor a csatáknak az élén.
A hűség, mely valaha természetesnek tűnt,
a sok mocsok közepette szinte meg is szűnt.
Nagy szükség volna összefogni biz végre,
különben valamennyien mehetünk a jégre!
Legfőképpen meg kellene tanulni küzdeni,
s minden gonoszat a tüzes pokolra küldeni!
