Szeretetre volna szüksége

Szeretetre volna szüksége ennek a világnak,

s valamennyi embernek ezen a Földön,

ideje lenne véget vetni a hibáknak.

 

Minden hibának, s minden rossznak végleg,

haragnak, viszálynak, izzó gyűlöletnek,

és békét hozni az összes népnek.

 

Szeretetre volna szüksége minden léleknek,

s az összes érző lénynek, amely létezik,

útját kell állni a kitervelt végzetnek.

Elmebajos világ

Elmebajos világ az, amelyben most élünk,

s amelyben úgy rettegünk, szenvedünk,

és amibe belehal az igazi énünk.

 

Amelyben a jót üldözik, s a hitvány feszít,

a becsületes elvérzik, az aljas dicsőül,

és a tisztességes mindent elveszít.

 

Az emberség ritka, mint Holdon a levegő,

a gonosz gyűlölete ellenünk hatalmas,

s hamar megtelik minden temető.

 

Az emberek megosztottak, s kínzó a jövő,

családok bomlanak szét, vesznek össze,

és pusztul a sok mérget nyelő.

 

A barátságok felbomlanak, a szerelem fáj,

a nehézségek elpusztítják az értelmet,

s az emberi faj olyan, mint a nyáj.

 

Elmebajos világ, gyorsan közelgő végzet,

önmagunk és szabadságunk feladása,

csak felgyorsítja a sötét véget.

A régmúlt szép idők

A régmúlt szép idők elmúltak örökre, végleg,

ma már csak az emlékekben léteznek,

s még ők adják az erejét a fénynek.

 

Manapság a sötétség köde száll alá a világra,

elpusztítja a reményt, s kiöli a lelkeket,

minden jóságot véglegesen kizárva.

 

Félelemmel és rettegéssel tartja fenn uralmát,

hazugságokkal nyomja el az igazságot,

s elveszi mindenkinek a nyugalmát.

 

A régmúlt szép idők nem térnek vissza soha,

s nem teljesítik be az egykori álmokat,

talán végleg lejárt az emberek kora.

Siratja az eső a világot

Siratja az eső a világot, mert a pusztulását látja,

szomorú könnyei áztatják a vérző Földet,

s az emberiség a megmentőjét várja.

 

Ám hiába, az nem jön el és nem is fog segíteni,

a rettegő embereknek össze kell fogniuk,

mert mindenüket el fogják veszíteni.

 

Összefogás és szeretet nélkül esélyük sem lehet,

eltiporja őket a sötétség gonosz hatalma,

amely hiszi, velük bármit megtehet.

 

Siratja az eső a világot, s felidézi a szép múltat,

mikor a békesség virágai nyíltak a mezőn,

és az éjszakák nem a félelembe nyúltak.

Egy olyan világban

Egy olyan világban élni micsoda élmény,

amelyben semmit nem szabad soha,

s nem kell a rabsághoz kérvény.

 

Melyben nincs szabadság és nincsen jog,

az elnyomás, az eltiprás természetes,

s a kiirtásunkhoz nem is kell ok.

 

Hol az elbutítás mértéke a csillagokig ér,

és ahol nincs egyetlen emberfia sem,

aki gyilkosaitól kegyelmet kér.

 

Melyben a szeretet szitokszónak számít,

az ölelésről nem is tudják, hogy mi,

s az elmebajtól senki nem tágít.

 

Miben a becsület és a tisztesség fantázia,

a segítőszándék biz kifejezetten horror,

s tilos bárkinek az eszét használnia.

 

A gondolkodás alapvetően rémisztő bűn,

az összetartás hihetetlenül megvetendő,

és a létezés, na az az igazi főbűn.

 

Egy olyan világban, melyben nincs lélek,

s nincs vidámság, öröm, sem szerelem,

az emberiség leköszönhet, ím végleg.

Minek a pénz

Minek a pénz, ha nem lehet semmit kapni érte,

s ha elzárják az emberek elől az élelmet is,

ezáltal bizonytalanságot hozva a népre?

 

Mire megy a pénzével bárki, ha értéke nincsen,

s hiába tudott felhalmozni belőle kazalnyit,

semmit nem kap az egykori kincsen?

 

Van olyan, aki szerint a pénz mégiscsak ehető,

és az arany, a gyémántok hatalmat adnak,

közben hiszékenyekkel tele a temető?

 

Ki az, ki inkább válassza az olajat, mint a vizet,

és kínzó szomjazás esetén mohón azt issza,

azután pedig majd az életével fizet?

 

Minek a pénz, ha csak papír marad nemsokára,

és még a tűzgyújtásra sem lesz használható,

e folyamatot az emberiség megbocsátja?

Végveszélyben

Végveszélyben van az emberiség és ketyeg az óra,

sötét körök igyekeznek kiirtani mindenkit,

s nem számíthat a világ semmi jóra.

 

Készül az új és újabb halálos méreg, amely megöl,

nem fog kegyelmezni, s nem fog megkímélni,

a pusztulás előtt kódokkal megjelöl.

 

Legyen felnőtt, vagy picike gyermek, nem számít,

sajnálatra, segítségre, kíméletre esély sincsen,

s terveitől a gyilkos had nem tágít.

 

Végveszélyben az életösztönnek ébrednie kellene,

különben elvész minden, aminek értelme volt,

elhal a remény és a szabadság szelleme.

Elvett életek

Elvett életek, megnyomorított, tönkretett emberek,

mesterségesen elpusztított gazdaság, s éghajlat,

a nyakunkba zúdított probléma rengeteg.

 

Már nem a pénzért kell küzdeni, hanem az életért,

a megmaradásért, a családunkért, s magunkért,

hiszen az eddigi életünk örökre véget ért.

 

Bármilyen hihetetlen is legyen, ám sajna ez a való,

az ármány mételye gonoszul ellepte a világot,

és megtévesztette azt, mint egy trójai faló.

 

Amíg abban a hiszemben telnek a napok, a percek,

hogy minden rendben, visszatért a normalitás,

addig a sötét homályban új méreg serceg.

 

Nem lesz kegyelem, sem kímélet, sem könyörület,

s mindaddig nem lesz valódi nyugalom soha,

míg véget nem ér ez a tébolyult őrület.

 

Elvett életek és koszorúkkal borított sírok tömege,

ha az emberiség harc nélkül feladja önmagát,

nem reményektől csillog a jövő fövenye.

Folyamatosan csöpögtetik

Folyamatosan, gonoszul csöpögtetik a mérget,

nincs megállás, a cél a végső elpusztítás,

s kegyelmet soha, senki nem kérhet.

 

Mindenáron keresztül akarják vinni a tervüket,

s megszerezni maguknak az egész bolygót,

eladva a sátánnak a sötét lelküket.

 

Az emberiség nyűg a számukra, nem kellenek,

hiszik, hogy ők mindenki fölött uralkodnak,

mindig új és újabb ármányba kezdenek.

 

Kezükben a világ pénze, de sajna az sem elég,

nekik kell a világűr, sőt az egész galaxis,

utánuk még a világegyetem is felég.

 

Eltüntetnek minden jót, a jövő nem is létezhet,

számukra alakult ki az élet, nekik süt a Nap,

s övéké kizárólag valamennyi lélegzet.

 

Folyamatosan csöpögtetik a mérgező szavakat,

és ha az emberiség nem tér magához végre,

mielőtt végük, elveszik minden javukat.

Éjszaka a nappal után

Éjszaka a nappal után, méghozzá örök éjszaka,

elpusztulhat minden ami csak valaha jó volt,

s beköszönt a ridegség gyilkos évszaka.

 

Lehullanak a virágok szirmai, kihalnak örökre,

elhullanak a madarak, a méhek, s a hüllők is,

és semmi ok nem lesz majd az örömre.

 

A kétéltűek, a bogarak és a rovarok sem bírják,

a természet törvényeit felül írja a hamisság,

s a végén az emberek faját is kinyírják.

 

Éjszaka a nappal után, ez biz borzalmas képlet,

az emberiség megsemmisíti ezt a világot,

ám végül utoléri őket is a sötét végzet.