Saját alkotásaim
Mindenki vívja a saját harcait az életének útján,
legtöbbször keserves e harc, néha kevésbé,
ám senki nem változtathat a múltján.
Az embernek gyakorta önnönmagával van baja,
és ezeket a bajokat megoldani igen nehéz,
s nehezen csendesül el a lélek zaja.
Mindenki vívja a saját harcait, de sokszor hiába,
és mikor nem sikerül változtatni a sorson,
a fájdalom hangjai szállnak a világba.
Az élet sokszor meggyötör, megkínozza a lelket,
lehervasztja a fáradt arcokról a mosolyt,
s az ember kiutat nehezen lelhet.
Mindig újabb akadályt állít, s valamennyi nehéz,
elcsúfítja a szép álmokat, kiöli a vágyakat,
és mindezt még számtalan baj tetéz.
Az öröm sokszor nem felhőtlen és bizony kevés,
az érzelmek terén is hihetetlen a zűrzavar,
s evés helyett néha marad a nyelés.
Az élet sokszor meggyötör, ám muszáj harcolni,
meg kell küzdeni a problémákkal, a sorssal,
s végül talán sikerül nagyot alkotni.
Ne vezéreljen a harag, ha nincs reá okod,
pláne nem, ha a hibádat a másikra fogod!
Ne büntess bosszúból és valódi ok nélkül,
ugyanis az csak neked fog fájni legvégül!
Ne bánts semmikor ártatlanokat vétlenül,
s ne hagyd őket egyedül a bajban tétlenül!
Ne sértegess csupán hiúságból, önzésből,
s ne lépj le az igazság felé vivő ösvényről!
Ne vezéreljen a harag, bármi is történjen,
s emelkedj felül a sötét és mély örvényen!
A lelked legyen befogadó, a szíved tiszta,
s tudd, a hibáidat nem csinálhatod vissza!
