Saját alkotásaim
Karácsonykor is dől a mocsok eme világra,
és a szenny szolgái öntik is reánk bőven,
a szeretetre nem jut idő, csak vitákra.
Karácsonykor is dől a mocsok, s a gyűlölet,
a gonosz nem pihen még ilyenkor sem,
és nem hatja meg az ünnepi bűvölet.
Megbántani valakit könnyű, jót tenni nem az,
és lehet szánni-bánni a vétkeket, a rosszat,
az egy megbántottnak soha nem vigasz.
Hazudozni gyerekjáték, ahhoz nem is kell ész,
csupán jellemtelenség, meg gerinctelenség,
röhögve tagadni kell az igazat és kész.
Mindenre születni kell, még a hitványságra is,
no meg az alakoskodásra, bűbájoskodásra,
a senkiháziak szentül hiszik, az előre visz.
Megbántani valakit könnyű, beismerni nehéz,
beismerni a valóságot igaz embert igényel,
ám az ilyeneket egy semmirevaló lenéz.
Politika. Sötét árny a világban,
s létezik a legapróbb virágban.
Ármány, mely homályba vezet,
s megtéveszti a csillogó szemet.
Elhiteti a lehetetlent, a semmit,
nem kímél meg sohasem senkit.
Hatalmat akar, fenyegetve zsarol,
a józan ésszel mindennap dacol.
Mélységes mélybe viszi a lelket,
az ott ragad és békét nem lelhet.
Elvetemülten kihasználhat bárkit,
érdeke szerint módosíthat bármit.
Irányítani akarja a gondolatokat,
bevet ezért csalárd fondorlatokat.
Mágusként mossa le az értelmet,
nem kímél semmiféle érzelmet.
Megfoszt a családtól, igazi hazától,
pénztől, barátságtól, s édesanyától.
Elveszi az ingatlant, adósságba zár,
látszólag mindenre megoldást talál.
Elpusztíthat nemzeteket és népeket,
megmásíthatja a valóságos tényeket.
Hazátlanná tehet, államokat rombol,
háttérből irányítva csonkol és koncol.
Erkölcsöt fertőz, értékrendet pusztít,
hagyományok megtagadásra buzdít.
Rákos sejt, gyilkos métely az életben,
ezt mindenki érzi és tudja is lélekben.
Egykor létrejött a söpredék a Földön,
melyet nem érdekel semmi,
melynek az ész börtön.
Őket nem foglalkoztatja az igazság,
nem számít nekik senki,
mások kínja vigasság.
Bármikor eladnák pénzért a hazájukat,
sőt, akár ingyen is ha kell,
szolgálva a gazdájukat.
Újfent népükre fittyet hányva lázítanak,
remélve a minél több halált,
győzelemre számítanak.
Vicsorogva hatalomra vágynak erősen,
megásnák a magyarok sírját,
hazudoznak velősen.
Söpredék mivoltuk az egekbe kíván törni,
magasztosítanák hitványságukat,
semmiért is képesek ölni.
Aljadék fajtájuk a saját anyját is eladná,
nem számít önnön gyermekük,
a jövőjüket is feladná.
Míg a nép, a nemzet nem tér végre észre,
hálójukban vergődik folyton,
s nem reagál a vészre.
Ideje lenne e mocskot eltakarítani végleg,
nyomát is felsózni rendesen,
s elejét venni a végnek.
