Saját alkotásaim
Miért hagyják az emberek, hogy elnyomják őket,
eltiporják a szabadságukat, az igazi énjüket,
és semmibe vegyenek férfiakat, nőket?
Miért hagyják, hogy átmossák az agyukat végleg,
és játszanak a gyermekeik lelkével, életével,
meghagyva a szülői jogaikat névleg?
Miért hagyják az emberek, hogy eltiportassanak,
semmibe vétessenek és jól megaláztassanak,
s az önálló létüktől megfosztassanak?
Hiába ébresztene a kakas, ha csak zavar vele,
ha az udvar népe inkább aludna tovább,
és a fejük a napi gondokkal van tele.
A tyúkok, a libák, a kacsák, a juhok, alszanak,
ahogyan a kecskék is, no meg a tehenek,
s a disznók is álomnapokat tartanak.
A galambok sem vágynak a dúcból kirepülni,
a kutyák és a macskák sem a vackaikból,
mind igyekszik az ébresztőt kikerülni.
Hiába ébresztene a kakas, s hiába kukorékol,
az ő ideje már lejárt, az élővilág nem érti,
és ezért nem lesznek ott az ébredéskor.
Nem érti egymást az ember,
háborogva dúl, mint a tenger.
Nem érti a szülő a gyerekét,
visszafordítaná az idő kerekét.
Egy gyerek sem érti a szüleit,
szavukra nem mozdítja a füleit.
Nem igazán érti az idős a fiatalt,
pedig együtt arathatnak diadalt.
Nem érti meg a fiatal az időset,
holott karöltve alkothatnak ütőset.
Nem értik meg a férfiak a nőket,
csupán találgatva ajnározzák őket.
A nők sem értik meg a férfi nemet,
a veszekedés, vita jóra sosem vezet.
A másikat soha nem érti meg senki,
okoskodva próbálnak valamit tenni.
Közben a világ a vég felé rohan,
bizony ezt nem ismerik fel sokan.
Ha a meg nem értés táptalajra talál,
útját nem állhatja más, csak a halál.
