Saját alkotásaim
Nincs csodásabb, mint elveszteni a jövőt,
s közben ünnepelni az aljadék cselszövőt.
Nincs csodásabb, mint eltemetni a békét,
és elfogadni a háborús pusztítások rémét.
Nincs csodásabb, mint elköszönni a jótól,
és eközben lemondani a szeretetről, jóról.
Nincs csodásabb, mint nem gondolkozni,
s értelem hiányában folyvást fontoskodni.
Nincs csodásabb, mint hazugságban élni,
állandóan rettegni, minden percben félni.
Nincs csodásabb, mint feladni magunkat,
és a gyengeségünkkel leplezni a bajunkat.
Reményt adni nagyon nehéz eme világban,
mely keserűséggel és fájdalommal teli,
bezzeg a rettegtetés, na az hibátlan.
Reményt adni nagyon nehéz, de mennyire,
üres szavak sokasága száll a semmibe,
és mindez sajnos nem jó semmire.
A háború kutyái ünnepekkor is ugatnak,
és félelemben tartják az embereket,
miközben a vesztükbe rohannak.
Néha itt, néha ott tűnnek fel csapatosan,
habzó szájjal vicsorítanak, morognak,
s ráijesztenek mindenkire alaposan.
Az emberek a szeretet ölelésére vágynak,
a békesség fényére, a lélek nyugalmára,
és ezt mutatják meg a sötét világnak.
A háború kutyái dühödten szaladgálnak,
és rárontanak bárkire, ha megtehetik,
elejét véve a boldog szabadságnak.
Manipuláló mondatok, melyek mérgezik a lelket,
folyamatosan hallhatóak, mindig, mindenhol,
és miattuk az ember nyugalmat nem lelhet.
Akad belőlük bőven, hisz kifogyhatatlan a tárház,
újra és újfent előbukkannak a sötét mélyből,
a legtöbbjük ígérgető, fenyegető és ádáz.
Uszítanak éjjel és nappal, felmorzsolva a tudatot,
elvonva a figyelmet a valóságról, s az életről,
bárki fel tudna idézni belőlük egy tucatot.
Manipuláló mondatok, melyek bénítják az elmét,
amelyek félelmet és rettegést képesek kelteni,
s keresztülhúzhatják sokaknak a tervét.
