Saját alkotásaim
Fény gyúl a lelkekben az ünnepek idején,
a szeretet is újfent erőre kap ilyenkor,
és béke honol a szíveknek szigetén.
Fény gyúl a lelkekben és boldogan táncol,
őszinte érzések élednek az álmukból,
s új erőre kapnak, legyenek bárhol.
Fény gyúl a lelkekben, a sötét megpihen,
sokan kétkednek ezzel kapcsolatban,
ám a kételyük elvész a semmiben.
Karácsonyi finomságok, amelyeket mindenki szeret,
húsleves, töltött káposzta, halászlé, sült hal,
és bejgli, amiből bárki nagyon sokat ehet.
Karácsonyi finomságok a szépen terített asztalokon,
kacsasült, kacsamáj, töltött hús, sütemények,
s bor, sör, pálinka is pihen az abroszokon.
Minden évben eljön a disznótor ideje,
mikor közeledik az ősz, s a tél hidege.
A hangulat remek, szól a vidám zene,
és a nap érdekes élményekkel van tele.
Perzselés, a szőr lekaparása, darabolás,
mindeközben jól jön egy kis falatozás.
A hagymás vér igen finom reggeli étel,
s a fa ágain állva, károgó varjú kémlel.
Telik-múlik az idő, a munka jól halad,
a disznóból lassan semmi nem marad.
Minden porcikája feldolgozásra kerül,
s a percek sokasága biz hamar elrepül.
Minden évben összejönnek a barátok,
s a beszélgetésben nincsenek határok.
Ez az élmény kitart a következő évig,
a lelkük feltöltődött, s ezt mind érzik.
Barátok között az ember jobban érzi magát,
úgy kellemesebb a társalgás, a hangulat,
és egy kicsit mindenki feledi a baját.
Megelevenednek az emlékek és a régi idők,
a történések, a feledhetetlen pillanatok,
mind egy jobb, s szebb világba vivők.
Barátok között a percek másképpen telnek,
őszintébb a légkör, egyenesebb a beszéd,
és a lelkek igazi nyugalomra lelnek.
Serceg a tűz, a szalonnák és a kolbászok várnak,
beirdalva, s megfelelő méretűre vágva,
a sütögetésre készen állnak.
Az asztalon tányérokon a paradicsom, a paprika,
mellettük a hagyma, a pálinka, a sör, a bor,
mind felkészültek a partira.
Akad még grillkolbász is, étvágygerjesztő igazán,
e kellemes délutáni program régóta várt,
testnek és léleknek vigasz ám.
Lassan szállingózik a füst, emelkedik a hangulat,
csepeg a szalonnák és a kolbászok zsírja,
boldogság melengeti az arcokat.
Serceg a tűz, s a társaság igen jó étvággyal eszik,
fogy az étel és örömteliek ezek a percek,
ezt nemsokára újból megteszik.
Szép rózsaszínű kismalac voltam,
anyám ápolt és gondozott rendesen,
egész nap a hűs pocsolyában túrtam,
majd kifeküdtem a napra nedvesen.
Naphosszat birkóztunk a mamával,
a tesóim vígan dögönyözték egymást,
az orrom tele volt a környék szagával,
mindennap megtanultunk egy s mást.
Esténként kötelező volt aludni térni,
pedig még maradtunk volna játszani,
egymás mellett jól el tudtunk férni,
mindig jó malacnak kellett látszani.
Telt-múlt az idő, gyarapodtam szépen,
ekkor ért a döbbenet, a gazda eladott,
az új helyről el akartam szökni az éjben,
bár az új tulajom is mindent megadott.
Gyorsan híztam, nőttek rajtam a hurkák,
ráadásul a hormonok keringtek bennem,
a sonkáim formásodtak, a lábaim kurták,
zavaromban nem tudtam mit kell tennem.
Egy nap arra ébredtem, hogy leszúrtak,
véreztem, egy nagy kés volt a tokámban,
kinyírtak, pont ők, akik eddig leszóltak,
kik pálinkáztak, s múlattak a szobában.
Most itt fekszem kihűlve, fáznék ha élnék,
ámulattal vesznek körbe idegen emberek,
a perzselő égető tüzétől bizonyára félnék,
nyugodalmat ilyen állapotban nem lelek.
Ha már így esett, ne menjek veszendőbe,
valamennyi porcikámat dolgozzák fel,
ne várjanak vele a következő esztendőre,
kedvére való étket belőlem mindenki lel!
Hagymás vér, hurka, kolbász és egyebek,
elégedett leszek, ha elfogy minden részem,
rólam életemben jót csiripeltek a verebek,
ezután elmondhatom, biz nem hiába éltem.
Este van. A tűz fénye játszik,
vidáman égve messzire látszik.
Izzó szikrákat visz tova a szél,
szokása szerint a Hold útra kél.
Körülötte csillagok ragyognak,
vége van a tavaszi fagyoknak.
Alant vidám kerti parti készül,
időben érkezik mindenki végül.
A társaság köszönti egymást,
nevetve beszólnak egy, s mást.
Mindenfelé szállnak a bogarak,
előkerülnek a pálinkás poharak.
Még egy kör és ide a nyársakat,
máris levágják a hagymaszárakat.
Sül már a szalonna, csöpög a zsír,
van elég, ehet bárki amennyit bír.
Elő a kolbászt, jöhet a virsli, tarja,
azt játsszák, hogy aki kapja, marja.
Fogyik a sör és a bor is rendesen,
egyesek énekelnek szép csendesen.
Teli hassal beszélgetnek tovább,
tudják ideje lenni indulni odább.
Elmúlik éjfél, s hamvad a parázs,
sokáig megmarad az esti varázs.
