Mindenki fél valamitől

Mindenki fél valamitől, még ha le is tagadja,

a csalódástól, a viszonzatlan szerelemtől,

és a kudarctól, ami magával ragadja.

 

A becstelenségtől, a hitványságtól és a bútól,

a kirekesztettségtől, a kizsákmányolástól,

s attól, hogy letér egyszer az igaz útról.

 

A fájdalomtól, amely folyton gyötri a lelkét,

a betegségektől és a hazugságok sorától,

tudva, így elősegíti a sötétség tervét.

 

A veszteségektől, amik kivéreztetik a jelent,

a soha meg nem bocsátható tévedésektől,

melyek többsége utolsó esélyt jelent.

 

A számkivetettségtől, az aljas korlátozástól,

a kötelező mérgektől, a fenyegetettségtől,

és a durva, erőszakos kíváncsiságtól.

 

Mindenki fél valamitől, mi fogságban tartja,

és egész életútját behálózhatja a rettegés,

amíg a fejét örök álomra nem hajtja.

istockphoto 487729535 612x612 1

Meddig tűri még a nép

Meddig tűri még a nép, hogy hazudjanak neki,

és kizsákmányolják, a létét is elpusztítva,

mert abban a hatalom az örömét leli?

 

Meddig viseli el a megtiprást, a jogai elvételét,

a félelemben tartást, s szabadsága eltörlését,

tagadva a gonosz létezésének elméletét?

 

Miként hagyhatja, hogy kiirtsák eme világból,

s elvegyék a családját, rokonait, barátait,

és ne gondolkozhasson a világról?

 

Hogyan viselheti el, hogy állatokként kezeljék,

és a szeretett gyermekeikkel egyetemben,

végül mindőjüket a vágóhídra tereljék?

 

Meddig tűri még a nép, hogy semmibe vegyék,

s megkérdezése nélkül, levegőnek nézve,

vele ezt a sok mocskot megtegyék?

istockphoto 1328955908 612x612 1

Magasan járnak a fények

Magasan járnak a fények,

alant kékes bolygó forog,

a szárazföldek és tengerek

kavalkádjában eső kopog.



Hegyek, völgyek látszanak,

s termőföldek, rétek zöldje,

mindenfelé városok, falvak,

ez a béke a nyugalom földje.



Így tűnik mindez a magasból,

honnan nem a valóság látszik,

a felszínhez közeledve viszont

a káprázat már kevésbé játszik.



Apró pontok sokasága nyüzsög,

naponta járja reménytelen útját,

fáradtan, kimerülten, feszülten,

kizsákmányoltan teszi a dolgát.



Esélytelenül küzdenek a végig,

betegen is járják a sors táncát,

nincs irgalom, nincs kegyelem,

nem téphetik el a végzet láncát.



Születéstől kezdve kihasználtak,

s számukra az élet igen kemény,

fentről azonban minden szebb,

csupa jólét, vidámság, s remény.

75285859 467826194082403 2409916732585017344 n

A Rózsa halála

Létrejött egy pazar, s csodás Rózsabokor,

amelyen a szépség és a nyugalom honol.

Végtelen számú társa közelebb, s távol,

élte saját életét a végtelenségben, bárhol.



Egyszer azonban kialakultak rajta a tetvek,

elárasztották mindenféle mocskos szennyek.

Élősködtek rajta, szívták az életadó „vérét”

miközben gyarapították az elnyomók népét.



Fájt ez a Rózsának, nem érezte jól magát,

s megpróbálta ellátni valamennyiük baját.

Nem nagy sikerrel. Tüskéi nőttek, de hiába,

segélykérő hangja nem jutott távoli világba.



A tetvek eközben szaporodtak irdatlan méretben,

holott tudták, hogy ez a világ véges. Lélekben.

Ám nem törődtek vele, legyen az más gondja!

Ne tömjék magukat? Nekik azt senki ne mondja!



A Rózsa megpróbálta lerázni őket a szélben,

nem ment, már csak egyben bízhatott, a télben.

A tetű népség tudatáig nem jutott el semmi,

ők „csak” a rózsán akartak uralkodni. Ennyi.



A hízott tetvek elfoglalták a levelek nagy részét,

ezzel a levélvégekre szorították népük jó részét.

Elpusztult a csodaszép Rózsa! Nem bírta tovább!

A tetvek is belehaltak, innen nem juthattak odább.

rose, flower, nature

Maszkabál

Jó ideje, hogy áll már a bál,

s mindenki egy ritmusra jár.

A Globál Bend adja a zenét,

nem véletlenül kapta nevét.

 

Mindig is a háttérből játszik,

arcuk fényben sosem látszik.

Kötelező tananyag kottájuk,

senki nem szólhat hozzájuk.

 

Aki az ütemükre nem járja,

az nagy eséllyel megbánja.

Mindegy mily sértő e zene,

a hallás nem a tánc feltétele.

 

A táncosokat maszk takarja,

bár legtöbbjüket ez zavarja.

Hazug álarc biz valamennyi,

szeretnének már hazamenni.

 

Ám nincsen vége a zenének,

tovább kínlódnak szegények.

A maszkjuk nem segít nekik,

legyenek ők bármily zsenik.

 

A zenészek a világot akarják,

s érte táncosaikat kifacsarják.

Azok sajnos már alig állnak,

mégis az új kottákra várnak.

 

Amíg álarcukat le nem vetik,

addig a háttér akaratát teszik.

A bálnak akkor jön el a vége,

mikor a földre csapják végre.

masks, venetian masks, disguise
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.