növények Archívum - Kiss Gyula versei

Az emberi faj után

Az emberi faj után fellélegezhet a Föld,

a hosszú kizsigerelése megszűnik,

és újfent teret nyerhet a zöld.

Az élet megjelenik ott is, ahol nem volt,

miután nem lesz, aki eltiporja azt,

és reménytelin folytatja a sort.

A betondzsungelt gyökerek feszítik szét,

a legapróbb repedésben is fű sarjad,

és ismét burjánzik a növényi lét.

Az állatvilág bátran mutatkozhat végre,

nem kell már csapdáktól tartaniuk,

s vadászok sem veszik őket észre.

Az élettér visszaveszi, amit elvettek tőle,

kialakul az egyensúly eme bolygón,

és különleges csoda lesz belőle.

Az emberi faj után eljő a békesség kora,

kialakul egy szebb világ lehetősége,

s a régit belepi majd az idő pora.

Míg az emberek háborúznak

Míg az emberek háborúznak, a természet szépül,

újfent felvette a pompázatos zöld ruháját,

és ez a szépség soha el nem évül.

Mindenfelé virágok nyílnak, madarak éneke szól,

sorban bújnak ki a tojásokból a fiókáik,

s a családjuk együtt érzi magát jól.

Valamennyi állatfaj éli az életét és teszi a dolgát,

élelmet keresnek, nevelik az utódaikat,

s figyelemmel kísérik azok sorsát.

Míg az emberek háborúznak, a természet kitart,

nem foglalkozik mással, csakis az élettel,

hisz túlélt már oly sok véres zivatart.

A szeretettel ápolt növények

A szeretettel ápolt növények egészségesebbek és szebbek,

meghálálják a törődést, amellyel gondozzák őket,

a látványuk örömteli a léleknek, s a szemnek.

A virágok jobban illatoznak, a virágzásuk hosszabban tart,

a szőlő, az alma, a körte, s a szilva, bővebben terem,

ahogy a barack is és a málna több vesszőt hajt.

A szeretettel ápolt növények ellenállóbbak, s tovább élnek,

szavak nélkül köszönik meg a sok jót, amit kaptak,

és csodálatos színfoltjai ők, ennek a földi létnek.

Néma sikolyok hallatszanak a határban

Néma sikolyok hallatszanak a határban, sírnak a növények,

víz nélkül haldokolnak, s a termésük jórészt odalett,

sajnos nem tudnak ellene tenni a szegények.

Kiszáradt a kukorica, a napraforgók feje nem a Napot látja,

a búza, a lucerna és sok más növény tikkadtan hever,

egy részük learatva, más részük a végét várja.

Néma sikolyok hallatszanak a határban, a szárazság gyötör,

hatott a sok szándékos méregszórás és a pusztítás,

az emberek éheztetése, a gonosznak gyönyör.

A napsütötte vidéken tombol a szél

A napsütötte vidéken tombol a szél és süvítve rombol,

ledönti lábáról a növények zömét könnyedén,

s úgy csap le rájuk, mint egy erős ostor.

A napsütötte vidéken tombol a szél, s nem csillapodik,

sőt, egyre erősebben pusztítja a terményeket is,

estére a híre eljut, egészen a csillagokig.

Nincs is jobb egy kis jégverésnél

Nincs is jobb egy kis jégverésnél, mindig jót tesz,

sikeresen szétveri a növényeket a földeken,

és bizony ezek után, termés nem lesz.

Az élővilág teljes egészének ugyanolyan jót tehet,

továbbá a háztetőknek és minden járműnek,

mindebből bizony jó, soha nem lehet.

Nincs is jobb egy kis jégverésnél, jöhet bármikor,

és biztosan sikert fog aratni, annyi kárt okoz,

az emberek sokasága, hiába is pánikol.

Emberek nélkül a Föld egy gyöngyszem lenne

Emberek nélkül a Föld egy gyöngyszem lenne a galaxisban,

nem olyan lepusztult, kizsákmányolt és kizsigerelt,

ahogyan sajnos a világunkban, napjainkban.

Tiszták lennének a patakok, a folyók, a tavak és a tengerek,

az óceánok számtalan halfajnak adnának otthont,

s nem lenne beszennyezve a mező, a rengeteg.

Nem pusztítanának a kegyetlen, véres háborúk mindenhol,

nem létezne a kapzsiság, a totális uralomra vágyás,

s nem lenne mérgezés, elnyomás mindenkor.

A gyűlölet, a harag, az irigység, a rosszindulat, nem létezne,

nem gyötörnék az érzelmek az igaz emberek lelkét,

s az a rengeteg szív, soha, hiába, nem vérezne.

Emberek nélkül a Föld egy gyöngyszem lenne, s csoda szép,

az állat és növényvilág nyugodtan élhetné az életét,

a Nap beragyogná a rétet és kék lenne az ég.

Mérgező gyomok

Mérgező gyomok lepték el a csodálatos kertet,

s már felütötték a fejüket minden részen,

ez pedig semmi jót nem sejtet.

A haszonnövények eddig gyarapodtak szépen,

cirógatta őket a Nap és locsolták az esők,

s békésen hajlongtak a szélben.

Teremtek is bőven és nem pusztították a talajt,

idilli volt a környezetük, s igen rendezett,

amit a gaz a pusztulásba taszajt.

Mérgező gyomok, melyek semmit nem érnek,

és a létük csak kárt okoz a kerti világnak,

ahol is a kultúrnövények élnek.

A nyulak kertjében

A nyulak kertjében bőven termett a répa,

nőtt a káposzta és a sok haszonnövény,

uborka, zeller, karfiol, saláta, s cékla.

Gondozták is a kis területüket szorgosan,

reggel és este is kapáltak, s gyérítettek,

így múlatták az idejüket, dolgosan.

Egy esős időszakban, házaikba szorultak,

és ekkor, eme rövid néhány nap idején,

a kikelt gyomok virágba borultak.

Mire észbe kaptak, már ellepték a kertet,

s fojtogatták a terméseik javát erősen,

látták, itt sürgős beavatkozás kelhet.

A gazok erősen kapaszkodtak és híztak,

elszívták a terményeiknek szánt vizet,

saját szívósságukban nagyon bíztak.

A nyulak kertjében véget ért a vidámság,

és látták, hogy semmijük nem marad,

összefogtak, hisz kevés az imádság.

A lelkierejüket megerősítve kapát fogtak,

és ütötték, verték a gyomok sokaságát,

amíg azok a kertből végleg kikoptak.

Sarjad végre a fű és élettel telik meg a táj,
minden élőlény a kellemesebb napokra vár.
Végre tavaszi napfény melegíti fel a földet,
növekedéshez segíti a virágokat és a zöldet.

Mindenfelé nyüzsgés, apró lábak nesze hallik,
itt bogarak napoznak, ott meg vadászat zajlik.
Fürge pocok menekül az őt üldöző róka elöl,
vaddisznó csörtetés hangja szól az erdő felől.

Héja köröz a magasban zsákmányára várva,
a langyos szellőn suhan tova szárnyait kitárva.
Alant nyuszik ugrándoznak fürgén és vidáman,
a hosszú tél miatt néznek ki még ily silányan.

Madárcsicsergés hallik, virágillatot visz a szél,
s a természet rendje egyre jobban magához tér.
Az állatok sereglete a párját keresi, s kutatja,
az élet tavasszal ismét a szebb oldalát mutatja.

h	K	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31