Saját alkotásaim
Amikor kártevők lepik el a gyönyörű kertet,
amelynek a csodájára járt eddig a világ,
biztonságra egy növény sem lelhet.
A kártevők színesek, s csillognak a fényben,
az étvágyuk óriási, gyorsan pusztítanak,
rettegést keltve minden kerti lényben.
Amikor kártevők lepik el az összes növényt,
s elpusztítják még a jövőnek a csíráját is,
elhozzák a végleges sötétséget fölénk.
A saláták között megjelentek a kiéhezett tetvek,
s elszaporodtak ezeken a békés növényeken,
pillanatok alatt lettek százakból ezrek.
Az eddig egészséges növények küzdöttek sokat,
a tetvek kíméletlenül szívták el az erejüket,
s mindebből semmiféle jó nem fogant.
Hamarosan a tetvekhez csatlakoztak a pajorok,
no meg a drótférgek és sok más kártevő is,
a salátáknál lettek mind állandó lakosok.
A saláták között úrrá lett a rettegés, s a félelem,
elsárgultak, elvesztették gyönyörű leveleiket,
és csendben pusztultak el egy sötét éjjelen.
A gonosz sosem alszik, csak halottnak tetteti magát,
s közben sunyin és alattomosan vár a sötétben,
remélve, örökre ellátja az emberiség baját.
Folyvást imitálja, hogy jó, ám hazudik éjjel, nappal,
megtéveszt, összeugraszt, egymás ellen fordít,
és befogja az igazság száját a maszkkal.
Megzsarol, folyamatosan fenyeget, gyűlöletre uszít,
az agyakat mossa a nap valamennyi percében,
s igen erőteljesen, naphosszat csak butít.
A gonosz sosem alszik, s nem nyugszik míg létezik,
kizsákmányol, eltapos és végleg megsemmisít,
ha a fény serege kicsit is késve érkezik.
