tervek Archívum - Kiss Gyula versei

Aki szemétből építi

Aki szemétből építi fel önmaga várát,

és az a vár hamar maga alá temeti,

sírva, keserűen húzza el a száját.

Aki szemétből építi másoknak a jövőt,

a sajátját viszont pénzből, s aranyból,

tömegével lesznek a miatta nyögők.

Aki szemétből építi a követői táborát,

és azok hőbörögnek, törnek, zúznak,

hátra is hagyja a véres lábnyomát.

Aki szemétből építi a vágyait, s terveit,

a reménytől is megfoszt mindenkit,

az másokra hárítja a világ terheit.

Aki szemétből építi a mindennapokat,

és eközben dicsőítteti már a létét is,

pusztulásra ítél kicsiket, nagyokat.

Halad ám a gőzhenger

Halad ám a gőzhenger, megállíthatatlanul, serényen,

nagyon igyekszik teljesíteni az elképzeléseket,

tömörít kitartóan és nagyon keményen.

Halad ám a gőzhenger, szétlapít minden apró követ,

s azt a milliárdnyi kavicsot, mely az útjába kerül,

ezzel okozva a tervezőknek nagy örömet.

Az élet nem sűrűn cirógatja

Az élet nem sűrűn cirógatja meg az emberek lelkét,

és nem mosolyog kedvesen reájuk gyakorta,

viszont sokaknak megnehezíti a tervét.

A tervét, mely a szép álmokról, a vágyakról szólnak,

egy csodásabb, élhetőbb világról, a szeretetről,

és sajna nem ad sok teret, semmiféle jónak.

Az élet nem sűrűn cirógatja az elesettet, a gyengét,

nem segíti a beteget, a szegényt, a kisembert,

és bizony sokszor beléjük mártja a pengét.

Senki ne várja el mástól

Senki ne várja el mástól azt, amit maga meg nem tenne,

amit soha nem érezne önmagához közel állónak,

és ami miatt nagyon közel lenne a veszte.

Senki ne várja el mástól azt, hogy adja fel önmaga énjét,

a saját vágyait, álmait, elképzeléseit és a terveit,

s homályosítsa el az igazi, ragyogó lényét.

Amíg le tudják kötni a nép figyelmét

Amíg le tudják kötni a nép figyelmét, addig arat a sötét,

van ideje megtervezni és kivitelezni az ármányait,

miközben az ember pihen, iszogatva a sörét.

Ihatja a borát is, vagy a pálinkáját, az sem számít sokat,

mivel nem tudja befolyásolni a kegyetlen terveket,

pláne úgy, hogy csakis önmaga ellen fogad.

Annak idején a gladiátorviadalok is eme célt szolgálták,

meg a kenyér dobálása a közönség, a tömeg közzé,

s e cirkusszal, a hatalmat tovább formázták.

Formázták, de nem a jóra és nem a szépre, ezekre soha,

mindig is az uralmon lévőknek kedvezett mindez,

s még sajnos nem áldozott le az elnyomás kora.

Amíg le tudják kötni a nép figyelmét, addig ők nyernek,

és ők irányítanak, ők döntik el, hogy kik élhetnek,

s örömöt, csakis a totális hatalomban lelnek.

Hullafáradtan küzdenek

Hullafáradtan küzdenek az emberek egész évben,

és gyakorta erőn felül kell, hogy teljesítsenek,

s nem mindig ragyoghatnak a fényben.

Szürkeségben telnek a perceik, a napjaik, s éveik,

kevés az idejük arra, hogy magukat kíméljék,

és mindez így megy, igen hosszú évekig.

Hullafáradtan küzdenek, s közben kiürül a lelkük,

az álmaik, vágyaik hamar a semmibe vesznek,

és kudarcba fullad az összes szép tervük.

Ezen a helyzeten változtatni majdnem lehetetlen,

ám mindig felcsillanhat egy kevéske remény,

de tenni kell érte bátran és nem elesetten.

Egyszer eljön a hajnal

Egyszer eljön a hajnal, a sötétség ideje véget ér,

a szörnyek visszavonulnak a rideg odúikba,

s a világosság közeledtéből egy sem kér.

Ártottak a világnak, ahol és amikor csak tudtak,

öltek, raboltak, harácsoltak, megzsaroltak,

és hitték, így majd isteni szintre jutnak.

Megtettek bármit, hogy az övék legyen minden,

oly rengeteg pénz áldoztak a sötét terveikre,

s nem igen szándékoztak eltávozni innen.

Egyszer eljön a hajnal és a rémálmok kora lejár,

valamennyi rém végezetül a pokolra kerül,

és a borzalmak ocsmány színháza bezár.

h	K	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31