Aki a tudatot uralja, az uralja az emberek lelkét,
s ilyetén könnyedén véghez viheti a sötét tervét.
Aki a tudatot uralja, az uralja a világot és a létet,
és eközben homályba taszítja valamennyi népet.
Aki a tudatot uralja
Címke: tervek
Aki szemétből építi
Aki szemétből építi fel önmaga várát,
és az a vár hamar maga alá temeti,
sírva, keserűen húzza el a száját.
Aki szemétből építi másoknak a jövőt,
a sajátját viszont pénzből, s aranyból,
tömegével lesznek a miatta nyögők.
Aki szemétből építi a követői táborát,
és azok hőbörögnek, törnek, zúznak,
hátra is hagyja a véres lábnyomát.
Aki szemétből építi a vágyait, s terveit,
a reménytől is megfoszt mindenkit,
az másokra hárítja a világ terheit.
Aki szemétből építi a mindennapokat,
és eközben dicsőítteti már a létét is,
pusztulásra ítél kicsiket, nagyokat.
Halad ám a gőzhenger
Halad ám a gőzhenger, megállíthatatlanul, serényen,
nagyon igyekszik teljesíteni az elképzeléseket,
tömörít kitartóan és nagyon keményen.
Halad ám a gőzhenger, szétlapít minden apró követ,
s azt a milliárdnyi kavicsot, mely az útjába kerül,
ezzel okozva a tervezőknek nagy örömet.
Az élet nem sűrűn cirógatja
Az élet nem sűrűn cirógatja meg az emberek lelkét,
és nem mosolyog kedvesen reájuk gyakorta,
viszont sokaknak megnehezíti a tervét.
A tervét, mely a szép álmokról, a vágyakról szólnak,
egy csodásabb, élhetőbb világról, a szeretetről,
és sajna nem ad sok teret, semmiféle jónak.
Az élet nem sűrűn cirógatja az elesettet, a gyengét,
nem segíti a beteget, a szegényt, a kisembert,
és bizony sokszor beléjük mártja a pengét.
Senki ne várja el mástól
Senki ne várja el mástól azt, amit maga meg nem tenne,
amit soha nem érezne önmagához közel állónak,
és ami miatt nagyon közel lenne a veszte.
Senki ne várja el mástól azt, hogy adja fel önmaga énjét,
a saját vágyait, álmait, elképzeléseit és a terveit,
s homályosítsa el az igazi, ragyogó lényét.
Amíg le tudják kötni a nép figyelmét
Amíg le tudják kötni a nép figyelmét, addig arat a sötét,
van ideje megtervezni és kivitelezni az ármányait,
miközben az ember pihen, iszogatva a sörét.
Ihatja a borát is, vagy a pálinkáját, az sem számít sokat,
mivel nem tudja befolyásolni a kegyetlen terveket,
pláne úgy, hogy csakis önmaga ellen fogad.
Annak idején a gladiátorviadalok is eme célt szolgálták,
meg a kenyér dobálása a közönség, a tömeg közzé,
s e cirkusszal, a hatalmat tovább formázták.
Formázták, de nem a jóra és nem a szépre, ezekre soha,
mindig is az uralmon lévőknek kedvezett mindez,
s még sajnos nem áldozott le az elnyomás kora.
Amíg le tudják kötni a nép figyelmét, addig ők nyernek,
és ők irányítanak, ők döntik el, hogy kik élhetnek,
s örömöt, csakis a totális hatalomban lelnek.
Hullafáradtan küzdenek
Hullafáradtan küzdenek az emberek egész évben,
és gyakorta erőn felül kell, hogy teljesítsenek,
s nem mindig ragyoghatnak a fényben.
Szürkeségben telnek a perceik, a napjaik, s éveik,
kevés az idejük arra, hogy magukat kíméljék,
és mindez így megy, igen hosszú évekig.
Hullafáradtan küzdenek, s közben kiürül a lelkük,
az álmaik, vágyaik hamar a semmibe vesznek,
és kudarcba fullad az összes szép tervük.
Ezen a helyzeten változtatni majdnem lehetetlen,
ám mindig felcsillanhat egy kevéske remény,
de tenni kell érte bátran és nem elesetten.
Egyszer eljön a hajnal
Egyszer eljön a hajnal, a sötétség ideje véget ér,
a szörnyek visszavonulnak a rideg odúikba,
s a világosság közeledtéből egy sem kér.
Ártottak a világnak, ahol és amikor csak tudtak,
öltek, raboltak, harácsoltak, megzsaroltak,
és hitték, így majd isteni szintre jutnak.
Megtettek bármit, hogy az övék legyen minden,
oly rengeteg pénz áldoztak a sötét terveikre,
s nem igen szándékoztak eltávozni innen.
Egyszer eljön a hajnal és a rémálmok kora lejár,
valamennyi rém végezetül a pokolra kerül,
és a borzalmak ocsmány színháza bezár.
