május 2026 - Kiss Gyula versei

Miért tűrik az emberek

Miért tűrik az emberek, hogy kihasználják őket,

s elvegyék a reményeiket, minden álmukat,

kizsákmányolva férfiakat és nőket?

Miért tűrik az emberek a létük veszélyeztetését,

a szabadságuk, s a gondolataik korlátozását,

felhasználva mindőjük gyengeségét?

Miért tűrik az emberek a számtalan hazugságot,

a lelkük elnyomását, az értelmük pusztítását,

és mindazt, ami eltörli az igazságot?

Miért tűrik az emberek a jövőjük tönkretételét,

a folyamatos hamisságot, a kevesek uralmát,

és ama sok gonoszság véghezvitelét?

Nincs csodásabb

Nincs csodásabb, mint elveszteni a jövőt,

s közben ünnepelni az aljadék cselszövőt.

Nincs csodásabb, mint eltemetni a békét,

és elfogadni a háborús pusztítások rémét.

Nincs csodásabb, mint elköszönni a jótól,

és eközben lemondani a szeretetről, jóról.

Nincs csodásabb, mint nem gondolkozni,

s értelem hiányában folyvást fontoskodni.

Nincs csodásabb, mint hazugságban élni,

állandóan rettegni, minden percben félni.

Nincs csodásabb, mint feladni magunkat,

és a gyengeségünkkel leplezni a bajunkat.

Késői a bánat

Késői a bánat, ha már csörögnek a láncok,

és a remény nem tartja magasba a lángot.

Késői a bánat, ha a lelkek cipelik a jármot,

miközben az ördög nevetve ropja a táncot.

Reményt adni nagyon nehéz

Reményt adni nagyon nehéz eme világban,

mely keserűséggel és fájdalommal teli,

bezzeg a rettegtetés, na az hibátlan.

Reményt adni nagyon nehéz, de mennyire,

üres szavak sokasága száll a semmibe,

és mindez sajnos nem jó semmire.

Sokan csak addig barátok

Sokan csak addig barátok, míg az érdekükben áll,

amíg hasznuk van belőle, míg jól jövedelmez,

s ha már nem, akkor jöjjön a pokoli báj.

Sokan csak addig barátok, amíg a kedvük engedi,

amíg a játékuk nem válik telhetetlen gőggé,

s amíg tudnak a vágyaikkal mit kezdeni.

Miért hagyják az emberek

Miért hagyják az emberek, hogy elnyomják őket,

eltiporják a szabadságukat, az igazi énjüket,

és semmibe vegyenek férfiakat, nőket?

Miért hagyják, hogy átmossák az agyukat végleg,

és játszanak a gyermekeik lelkével, életével,

meghagyva a szülői jogaikat névleg?

Miért hagyják az emberek, hogy eltiportassanak,

semmibe vétessenek és jól megaláztassanak,

s az önálló létüktől megfosztassanak?

Amikor a sötét homály uralja

Amikor a sötét homály uralja a ragyogó fényt,

és igyekszik eltörölni annak az emlékét is,

rabigába hajtja az összes emberi lényt.

Amikor a sötét homály uralja az üres elméket,

s bennük vigad, ott találja meg az örömét,

széttépi az értelem által szőtt kelméket.

A távolban jár már a remény

A távolban jár már a remény, szomorúan baktat,

eközben mereng a régi szép időkön, a múlton,

és mindazon, amit tőle az emberek kaptak.

A távolban jár már a remény, s vele tart az esély,

mindig barátok voltak és a sorsuk is hasonló,

számukra ez a világ csupa sötétség, veszély.

Aki burokban él

Aki burokban él, nem látja meg a Nap fényét,

ahogyan nem érzi a szellő cirógatását sem,

s így biztonságban hiszi önmaga lényét.

Nem hatja meg senkinek a fájdalma, bánata,

s nem fogja fel a valóságot, sem az igazat,

neki elég a hazug, csodás élet látszata.

Aki burokban él, úgy hiszi, mindentől védett,

és nem foglalkozik mással, csak magával,

észre sem veszi, a lelke üres, kiégett.

Viharos szelek szárnyán

Viharos szelek szárnyán száguld tova a baj,

és a gonddal egyesülve jókat mulatnak,

az utukat rombolás kíséri, meg jaj.

Viharos szelek szárnyán kavarog a remény,

menekül, mivel nem sok esélye maradt,

belátta végre, az élet nehéz, s kemény.

Viharos szelek szárnyán menekül el a jólét,

tudja, hogy mennie kell, az ő ideje lejárt,

s ettől kezdve a gonoszé lesz a szószék.

h	K	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31