Egy csodás őszi estén, amikor eláll a szél,
az álmok sokasága fantáziadús útjára kél.
Odafent, miközben a csillagok ragyognak,
parányi szépség jut kicsiknek, nagyoknak.
Egy csodás őszi estén
Címke: csillagok
Leszállt az éj
Leszállt az éj, szellő borzolja a bokrokat,
odafentről a csillagok figyelik a sorsokat.
A sötétség alatt titkok osonnak messzire,
óvatosak, ám végül eltűnnek a semmibe.
Leszállt az éj, útjukra indulnak a vágyak,
kéjes borzongást okoznak amerre járnak.
A fáradt lelkekkel álmok lejtenek táncot,
s ekkor nem raknak a fantáziákra láncot.
Amikor sötét viharfelhők
Amikor sötét viharfelhők takarják el a Napot,
és az eddigi nyugodt tájat a jég ostromolja,
a természet fájdalmasan kiált egy nagyot.
Amikor sötét viharfelhők tombolnak az égen,
eltakarva a Holdat, s a csillagokat az éjben,
semmi nem tündököl immár a fényben.
Csillagfényes estéken
Csillagfényes estéken szebbnek tűnik a világ,
egy kis időre megpihen minden, fű, fa, virág.
Az ezüstjét szórva békésen mosolyog a Hold,
a csend is aludni tér, semmi nem olyan zord.
Téli estéken
Téli estéken, amikor a város mélyen alszik,
és még a csend is csendesen szunyókál,
semmiféle nesz, zörej, nem hallik.
Csillagok vigyázzák a nyugalmat és a békét,
fennen ragyognak már évmilliárdok óta,
s tőlük kapja minden lélek a fényét.
Téli estéken szorgosan dolgoznak az álmok,
a fantáziák segítségével messzire jutnak,
igen hasonlóak, ámde mégis mások.
Egy csendes téli éjszakán
Egy csendes téli éjszakán útra kél a szeretet,
vidáman mosolyogva járja a várost,
és felkeresi az összes gyereket.
Óvatosan bekukkant az összes ház ablakán,
és meglesi a nyugalmas pillanatokat,
ugyanúgy tesz, mint hajdanán.
Az álmok éjjelén, fenn, csillagok ragyognak,
és a Hold, mint jó gazda vigyáz reájuk,
eljött az ideje a télnek, fagyoknak.
Egy csendes téli éjszakán szerte béke honol,
bagoly figyel a behavazott ágak között,
és úgy ül ott, mint egy szobor.
Egy varázslatos estén
Egy varázslatos estén hegedülni kezd a tücsök,
lágy szellő simogatja a susogó faleveleket,
és a fűben óvatosan lépkednek a sünök.
A kerek arcú Hold mosolya beragyogja az eget,
egy bagoly suhan az éjben, a város lepihent,
ez idő tájt már alszik felnőtt, s gyerek.
A Göncölszekéren utazik az álmodozó remény,
az éjszaka óceánjában békések a csillagok,
s ilyenkor az álmok világa nem szegény.
Egy varázslatos estén, szerte a nyugalom árad,
a szeretet megcirógatja a pihenő lelkeket,
miközben az idő gyors lovakon vágtat.
Egy tavaszi estén
Egy tavaszi estén, amikor a gondolat is alszik,
és a Hold mosolyog a csillagok között,
a sötétben a rigók éneke hallik.
Dalolnak az életről, a szerelemről, s a világról,
a természet szépségeiről, a nyugalomról,
és a rengeteg gyönyörű virágról.
Egy tavaszi estén, amikor a csend hangja száll,
s a levelek vidáman susognak az ágakon,
egy kis időre a békétlenség is leáll.
Amikor eltüntetik a Napot is
Amikor eltüntetik a Napot is a tündöklő égről,
és felkavarják az összes, még tiszta vizet,
a félelem lávaként tör fel a mélyből.
Amikor eltüntetik a Napot is és vele a Holdat,
sőt, a csillagokat is száműzik a semmibe,
kiderülhet, nem lesz többé holnap.
Amikor eltüntetik a Napot is, elköszön az élet,
és kezdetét veszi az örök sötétség kora,
eme világnak a gonoszság vet véget.
A régmúlt szép időket
A régmúlt szép időket messze fújta a jelen szele,
s immáron csak az emlékezet őrzi azt az időt,
miközben a szívünk keserűséggel van tele.
A végtelen égbolton emlékek milliói ragyognak,
s mint szikrázó csillagok tekintenek le reánk,
örök témáját adva verseknek és daloknak.
A régmúlt szép időket soha nem lehet elfeledni,
mindig is ott lesznek majd a lelkünk mélyén,
ám reményeinket még nem kell eltemetni.
