Mikor a Nap lepihen

Mikor a Nap lepihen, eljön a csillagok ideje,

fennen ragyognak az éjszaka sötétjében,

s nem zavarja őket a cudar tél hidege.

 

Olyanok, akár az apró gyémántok sokasága,

játékosan szórják szét ezüstös fényüket,

s nem süllyednek a feledés mocsarába.

 

Emlékük és szépségük az idők végéig kitart,

túlélik a galaxisok pusztulását az űrben,

s átvészelnek sok csillagközi vihart.

 

Mikor a Nap lepihen és a csönd is aludni tér,

a nyugalom a békességgel őrségbe indul,

s reggelig visszavonul a haragos szél.

Az ég drágakövei

Az ég drágakövei fennen ragyognak az égen,

mint apró és szikrázó gyémántok sokasága,

amik szétszóródtak az éjszakai szélben.

 

Látványuk varázslatos, titkok sokaságát rejti,

jótékonyan hat a szívre, ahogy a lélekre is,

s igazi erejüket csak kevés ember sejti.

 

Az ég drágakövei tükröződnek a szemekben,

sejtelmesen cirógatva a vágyak sokaságát,

s reményt mutatva az égi jegyekben.

A végtelen felé hajózva

A végtelen felé hajózva, a csillagok között,

az emberi lelkek nyugodtak és békések,

csak a rosszat hagyják maguk mögött.

 

Magukkal viszik azonban a szeretet erejét,

a boldog pillanatokat, a csodás álmokat,

s a dobogó szívük őszinte melegét.

 

A szeretteik emlékét, szavait, pajkosságát,

a gyermeki kacajt, a csilingelő nevetést,

és a kicsik mosolygó arcocskáját.

 

Az igaz öleléseket, s a barátságok emlékét,

a forró szerelmes perceket, a vágyakat,

és az összetartozás valós eszméjét.

 

A végtelen felé hajózva nem létezik bánat,

nincs többé fájdalom, sértődés, harag,

s minden lélek szabadon szállhat.

Az éjszaka csillagai

Az éjszaka csillagai békésen ragyognak az égen,

fényük milliárdnyi éve utazik a galaxisban,

s vonzzák az emberi szemeket az éjben.

 

A fantázia különféle alakzatokat képzel belőlük,

érdekesebbé, misztikusabbá téve a napokat,

s számtalan történet, mese szól felőlük.

 

Az éjszaka csillagai megragadják a szívet, lelket,

ezüstös csillogásuk romantikára ösztönöz,

s alattuk sok ember boldogságra lelhet.

Csillagfényes éjszakán

Csillagfényes éjszakán útjára indulnak a vágyak,

a régóta eltitkolt érzések feltörnek a mélyből,

s az álmok hátán az ismeretlenbe szállnak.

 

Ott keresnek valami fantáziadúsat, s valami újat,

elfeledve a sikertelenségeket, a kudarcokat,

és messzire hessegetve a keserédes múltat.

 

Csillagfényes éjszakán újra izzanak az érzelmek,

az érzékek finoman játszanak a lélek húrjain,

s mára aludni küldik a megfáradt értelmet.

Milliárdnyi csillag

Milliárdnyi csillag ragyog az éjszakai égen,

felülről tekintenek le valamennyiünkre,

s tündökölnek a galaktikus térben.

 

Mint az emberi lelkek, születnek és halnak,

állandó változás a létük a végtelen útján,

s maguk után emlékeket hagynak.

 

Milliárdnyi csillag sejtelmesen őrzi a titkát,

igéző fényük reményt ad az embereknek,

s életre kelti a szívükben lévő szikrát.

Ragyognak a csillagok

Ragyognak a csillagok az éjszakai égen,

s föntről tekintenek le reánk igen régen.

Gyémántként szórják fényüket a Földre,

ami eljut a síkságra, hegyekbe, völgybe.

 

Karácsony éjjelén szikrázóan fénylenek,

és már évmilliók óta küldenek fényjelet.

Megmutatják az embereknek, itt vannak,

és senkit igazából cserben nem hagynak.

 

Ragyognak a csillagok, hullik már a hó,

és befagyott újra a város mellett álló tó.

A házakban, bent, gyertyák fénye villan,

s a szeretet eme békés estén el nem illan.

A csillagok között

A csillagok között végtelen a tér és az idő,

az űr varázslatos pompája lenyűgöző,

s ott soha nem reménytelen a jövő.

 

Csillagködök, szupernóvák, fekete lyukak,

kvazárok, meteorok, hatalmas Napok,

s fényes üstökösök mutatják az utat.

 

A csillagok között, a galaxisok rejtekében,

folyamatos a születés, akár az elmúlás,

s zajlik az élet a távoli messzeségben.

eagle nebula, ic 4703, fog-11149.jpg

A csillagok tengerén

A csillagok tengerén halad a lelkek hajója,

a fedélzetén minden ragyog és csillog,

s mindig boldog az összes lakója.

 

Az időtlen-idők kezdete óta úszik az égen,

nappal emberi szem soha nem láthatja,

naplemente után tündöklik az éjben.

 

A lakói mind békések és olyan nyugodtak,

bármilyen is volt az életük és a sorsuk,

végezetül mégis eme hajóra jutottak.

 

Itt nincs harag, gyűlölet, értelmetlen viták,

igazi szeretet uralja a végtelen perceit,

s mindörökre eltűntek a földi hibák.

 

A csillagok tengerén a Hold is rájuk nevet,

a hajó lágyan imbolyog a felhőkön át,

s az útja a halhatatlanság felé vezet.