Saját alkotásaim
Az utolsó utazásunk majd a végtelenbe visz,
arra a helyre, ahol örök a fény és a béke,
ott nem számít, ki miben is hisz.
Az utolsó utazásunk felszabadít bennünket,
a lelkünk végre boldogan szárnyalhat,
miközben letesszük a terhünket.
Csivitelve gyülekeznek a fecskék, készülnek az útra,
érzik, hogy hamarosan megérkezik az ősz,
s indulniuk kell, a szívük ezt súgja.
Tavasszal visszatértek igazi honukba, kis hazánkba,
építettek új fészkeket, csinosítgatták a régit,
és szorgoskodtak, rovarokra vadászva.
Mikor eljött az idő, megkezdték a költési időszakot,
nagy igyekezettel nevelték kicsiny fiókáikat,
s erre kihasználtak minden pillanatot.
A fiatalok gyarapodtak szépen, öröm volt látni őket,
egy hónap múltán már képesek voltak repülni,
hiszen addigra, felnőtt méretűre nőttek.
Az első sikeres költést követően, jöhetett a második,
és megfelelő időjárási körülmények között,
a szülők meg sem álltak háromig.
Csivitelve gyülekeznek a fecskék, gyűjtögetik az erőt,
közös repüléseket tartanak és táplálkoznak,
mielőtt elhagynának erdőt, s mezőt.
Útra készülnek a gólyák és sok más egyéb madár,
a fecskék, a darvak, és a fülemülék is mennek,
s hosszú útjuk során, nincs számukra határ.
Itt voltak tavasz óta, itt éltek és itt is szaporodtak,
szorgosan nevelték a fiókáikat nap, mint nap,
s kis hazánk területén szépen gyarapodtak.
Útra készülnek a gólyák, s elköszönnek egy időre,
szeretik ezt a hont, ezt a hazát, a szülőhelyüket,
és reméljük, találkozni fogunk velük jövőre.
