Saját alkotásaim
Téli estéken, amikor a város mélyen alszik,
és még a csend is csendesen szunyókál,
semmiféle nesz, zörej, nem hallik.
Csillagok vigyázzák a nyugalmat és a békét,
fennen ragyognak már évmilliárdok óta,
s tőlük kapja minden lélek a fényét.
Téli estéken szorgosan dolgoznak az álmok,
a fantáziák segítségével messzire jutnak,
igen hasonlóak, ámde mégis mások.
Csodálatos kis életközösség található a parkban,
örvös gerlék, cinegék, verebek, s tengelicek,
itt érzik jól magukat, a városi zajban.
Itt élik a mindennapjaikat, az utódaikat nevelik,
ahogy a fekete rigók, s a dolmányos varjak is,
naphosszat csak az élelmüket keresik.
Eme parkban fészkel a szajkó és a balkáni gerle,
a háztetőkön a házi galambok vertek tanyát,
s igen sokszor ott áznak, az esőtől verve.
A harkályok gyakran benéznek a fákat vizsgálva,
s naponta tartanak rovarvadászatot a fecskék,
így válaszolva az életben maradás titkára.
Csodálatos kis életközösség található a parkban,
a seregélyek szintén gyakori vendégek erre,
beköszönnek, ha kint, a mezőkön baj van.
Egy kis hegyi városban összegyűlt a sok mocsok, szemét,
és ellepte az annak idején tiszta utcákat, tereket,
elvéve mindenki kedvét attól, hogy egyék.
Bűz terjengett a levegőben, beivódott a kövekbe, falakba,
s az egykori szép vidék élhetetlenné kezdett válni,
immáron nem lehetett fellátni a magasba.
Egy kis hegyi városban beszennyeződött minden, örökre,
az emberek már ki sem mertek lépni a házaikból,
és a továbbiakban sem lesz okuk örömre.
