Mohács mezején

Mohács mezején elcsitult a küzdelem, a harc,

megsemmisült a magyar sereg színe-java,

s tagadhatatlan eme hatalmas kudarc.

 

A fűben hever a nemesség nagy része, grófok,

a hadvezérek, a bánok és a király is halott,

s mind homlokára a halál adott csókot.

 

Vérben fekszenek az érsekek is, s a püspökök,

számtalan hazafi tetemét tépik a dögevők,

miközben a törökök jókora tüze füstölög.

 

Ünnepel a szultán, az oszmán birodalom ura,

maga sem hitte, hogy ilyen könnyen győz,

és hogy a királyi vezérkar ilyen buta.

 

Miközben várja a fősereget, mely nem létezik,

néhány nap múltán rádöbben, tévedett,

és a felmentő had soha nem érkezik.

 

Ekkor Budára indul a hadával, az is védtelen,

kifosztják a fővárost, majd fel is perzselik,

és egyetlen perc sem marad vértelen.

 

Ez történt ötszáz éve, s most is ilyen a helyzet,

akkor a megosztottság miatt véreztek el,

és még ma sem beszélnek egy nyelvet.

 

Mohács mezején elpusztult az akkori remény,

ebből a mai utódoknak nem ártana okulni,

különben az élet szörnyű lesz, s kemény.

image 1775816568646 compressed

A szeretet és a gyűlölet harca

A szeretet és a gyűlölet harca régóta folyik,

az idők kezdete óta zajlik ez a küzdelem,

amíg az erejük végleg el nem fogyik.

 

Keményen csapnak össze minden percben,

a napfény megcsillan a kardjuk pengéjén,

ám mégsem állhatnak a sorsnak ellen.

 

A sors pedig kiszámíthatatlan, bizonytalan,

homály, s remény irányítja a csapásaikat,

aztán ugyanoda jutnak el minduntalan.

 

Ugyanoda, ahonnan valaha elindultak rég,

abba az időbe, amikor még béke honolt,

s mikor távolabbinak tűnhetett a vég.

 

A szeretet és a gyűlölet harca egyre mélyül,

kár mellébeszélni, itt az élet fog eldőlni,

s a győztes mindent el fog vinni végül.

image 1774881543013 compressed

Az idők kezdete óta dúl

Az idők kezdete óta dúl,

a végtelen háborúk sora,

a kizsákmányolás sajnos,

állandó, nem áll le soha.

 

A szabadságáért népünk,

rengeteg vérrel küzdött,

a történelem folyamán,

mégis másoktól függött.

 

1848–49. hős idők voltak,

s felcsillant egy új remény,

az elnyomó hatalom ellen,

lázadt a gazdag, s szegény.

 

Véres csaták folyamában,

kemény harcokat vívtak,

halálig küzdöttek sokszor,

végül mégis sokan sírtak.

 

Sírtak, mert elbuktak végül,

Kossuth álma vérbe fulladt,

hazánk a bosszútól vérzett,

a tűz ki mégsem szunnyadt.

 

A szabadság vágya most is ég,

a földünket idegenek akarják,

özönlik a sötét, bűzös mocsok,

ha ezt hagyjuk, el is ragadják.

53832669 331781051020252 297592721957191680 n

Egy nemzet sorsát eldöntheti

Egy nemzet sorsát eldöntheti, hol tartja az eszét,

van-e bátorsága megküzdeni a szabadságáért,

s mi jellemzi, a fényes kard, vagy a szemét.

 

Képes-e a hazájáért vészterhes időkben harcolni,

és egy emberként összefogva csatába indulni,

vagy fejet hajt, s akkor meg fogják sarcolni.

 

Képes-e félretenni a nézeteltéréseket, a haragot,

az egyéni sértettséget, dacot és a büszkeséget,

s odaadni a lelkéből, a szívéből egy darabot.

 

1848. március 15-én erre képessé vált a magyar,

a szabadság utáni vágy beragyogta a kék eget,

s mindőjük kardot kötött az oldalára hamar.

 

Petőfi Sándor és a márciusi ifjak kiálltak bátran,

szembeszálltak a zsarnokokkal, elnyomókkal,

s Magyarhon népe velük tartott e csatában.

 

Kitört a szabadságharc, fennen lobogott a zászló,

a piros-fehér-zöld szín ott volt már mindenütt,

most az elnyomottak tömegéből lett a vádló.

 

Kossuth Lajos hívó szavára hazatértek a katonák,

a huszárokat szólította a vér és a hazaszeretet,

s nem állította meg őket a félelem, babonák.

 

1848.-49. dicsőségét az emlékezet nem feledheti,

nem feledheti az áldozatokat, a vért, a hűséget,

és a magyar szabadságvágyat nem temetheti.

 

Egy nemzet sorsát eldöntheti, miért él, miért hal,

mi a fontos a számára és van-e benne becsület,

amelyik népben ilyen nincs, az biztosan kihal.

image 1773487347472 compressed

Az ember a szívében hordja

Az ember a szívében hordja a vágyait, az álmait,

a titkos elképzeléseit, a hazája szeretetét,

s nem feledheti el, honnan származik.

 

Az ember a szívében hordja a múltját, s a jelent,

a történelmet, a jövőbe vetett reményeit,

bár tudja, hogy nem éri el a végtelent.

 

Az ember a szívében hordja az életének a perceit,

ahogy Petőfi szavait és Kossuth tetteit is,

soha nem feledve el, elődei hőstetteit.

kokarda01 2951632473

Minden népnek vannak hősei

Minden népnek vannak hősei, akik feledhetetlenek,

akik az életük árán is védték a hazájukat, a hont,

és az utókor számára örökre felejthetetlenek.

 

Magyar honnak is számtalan ilyen hőse volt valaha,

akiknek a neve ma is fennen ragyog, a jelenben,

s a szívek mélyén még izzik emlékük parazsa.

 

Hunyadi János, Zrínyi Miklós, no meg Dobó István,

Szondy György, Jurisics Miklós és Pálffy Miklós,

eme kapitányok méltán szerepelnek a listán.

 

Minden népnek vannak hősei, nekünk oly sok akad,

a tetteik és a dicsőségük soha nem évülhetnek el,

az idő, s a jövő végtelen útja bármerre is halad.

castle 1949135 1280

A kerek arcú Világ

A kerek arcú Világ mosolyogva rótta az útját,

s miközben a vállán batyujával bandukolt,

felidézte a szép időket, önmaga múltját.

 

A lelki szemei előtt újfent éltek a régi korok,

amikor fiatalon még hitte, csodás minden,

s fantáziálásra mindig adtak neki okot.

 

Megélt számtalan fordulatot a történelemben,

rengeteg cselszövést és megannyi csatát,

amiket leírt, az időtlen történetekben.

 

Bejárt úttalan-utakat, hegyeket és völgyeket,

mindenhol tanult valamit, nagyon figyelt,

s mindenfelé mesélt, igen bölcseket.

 

A történeteibe maga is belefáradt és lefeküdt,

álmában szuperhős volt, segítőkész jótevő,

s vidáman, mindenki ágyába befeküdt.

 

A kerek arcú Világ párnával takarta le a fejét,

s nem vette észre, hogy kigyulladt a háza,

vajon valaha felnyitja még a szemét?

burn 1851559 480

Őseink, elődeink emléke

Őseink, elődeink emléke örökre fennen ragyog,

tetteik, dicsőségük, s harcaik a szabadságért,

küzdelmük a hazáért, ők igazi csillagok.

 

Dúlta országunkat a tatár és pusztította a török,

az Árpád-háziak, s a Hunyadiak védelmezték,

sokszor próbáltak ártani hazaáruló körök.

 

Dobó István, Zrínyi Miklós és sok várkapitány,

hűen, sokszor az utolsó vérükig védték a hont,

mert mindannyian tudták, mi a helyes irány.

 

A Habsburgok elnyomták, sanyargatták a népet,

fellázadt a magyar, elege lett a szolgaságból,

s Kossuth és Petőfi nem akart ilyen véget.

 

1848 megmutatta, ha összefog a nemzet egésze,

ha igaz ügyért áll ki nemes és egyszerű ember,

bizony valósággá válhat mindenki reménye.

 

1956-ban ismét fellángolt a szabadságnak tüze,

fegyvert ragadott öreg, fiatal, nők és férfiak,

s kitört belőlük az elnyomottak dühe.

 

Őseink, elődeink emléke nem feledhető el soha,

minket pedig, kik gyáván feladjuk magunkat,

eltemet az idő, s belepi sírunkat a moha.

istockphoto 184342740 612x612 1

Vajon milyen emléket hagyunk?

Vajon milyen emléket hagyunk hátra magunk után,

olyat, amelyik méltán tiszteletet érdemel mindig,

netán olyat, ami szégyen, s egy nulla csupán?

 

Megőrizheti bizton tetteinket a történelem folyama,

vagy épp ellenkezőleg, undorral fordul el a Nap is,

s eltüntet minket a galaxisok végtelen moraja?

 

Mindez rajtunk múlik, vagy talán mások is hibásak,

meglehet, hogy túl gyávák és a gyengék vagyunk,

és a végtelennek a kapuján is simán kivágnak?

 

Hogyan nézhetünk a gyermekek, s utódok szemébe,

ha harc nélkül feladjuk a jogainkat és a jövőjüket,

s mindezekért csakis a halált kapjuk cserébe?

 

Vajon milyen emléket hagyunk, ami reményt adhat,

s ami meg tudja mutatni, mik a lehetőségek eztán,

és milyen lesz az a világ, amit örökül kapnak?

istockphoto 1182248087 612x612 1

A világháború utáni idők

A világháború utáni idők bizony nehezek voltak,

a hiteles krónikák a szovjet elnyomásról szóltak.

A sztálinizmus réme biz eluralkodott hazánkban,

csupán félelem és rettegés volt minden határban.



Nagy szegénység, nélkülözés, hazugság és bánat,

a nép érezte magán, hogy mindez mennyire fájhat.

Változást követeltek, s feléledt a szabadság vágya.

Életre keltek a remények, egy jobb világra várva.



Munkatábor, kivégzések, terror. Elegük lett belőle.

Nem érdekelte őket, hogy a világ mit gondol felőle.

Kivágott, tépett magyar zászlók, fellelkesült tömeg,

szemben állt velük az MDP és a sok szovjet löveg.



Nyugatról segítséget ígértek, de hazudtak nekünk,

hiszen mikor kellett, nem küzdöttek együtt velünk.

A forradalmat hagyták sárba tiporni, vérbe fojtani.

Vajon miért kellett a magyart hazugul „beoltani”?



Magyarhon népe a szabadságharcát vívta magában,

s becsapva, cserbenhagyva küzdött a saját bajában.

Vesztettek, ám történelmet írtak. Emlékük ma is él,

s ha úgy hozza a szükség, a forradalom új életre kél.

letoltes 10