Saját alkotásaim
Sokan vágynak szeretetre, valamiféle jóra,
ölelésre, emberségre, élhetőbb életre,
és néhanap, néhány kedves szóra.
Vágynak a boldogságra, meghitt percekre,
a lelkük cirógatására és megértésre,
alkalmanként egy biztos rejtekre.
Vágynak a felszabadultságra, a bizalomra,
a felhőtlenség érzésére, a nevetésre,
és nem vágynak tiltásra, tilalomra.
Sokan vágynak szeretetre, emberi békére,
elismerésre, tisztességes bánásmódra,
és igaz válaszra, minden kérdésre.
A szeretet pillanataiban más ez a világ,
oly békés, nyugodt és örömmel teli,
s elcsitulnak a szokásos viták.
A szeretet pillanataiban a harag pihen,
életre kelnek az álmok és a vágyak,
s bár nehéz elhinni, van ilyen.
A szeretet pillanataiban dobban a szív,
és a boldogság érzése uralja az időt,
mikor a lélek igaz ölelésre hív.
Meghittség költözik a lelkekbe Karácsony táján,
a szeretet erre a kis időre régi fényét hozza,
és díszek ragyognak az emberek fáján.
Meghittség költözik a lelkekbe új reményt adva,
megerősítve a kötődést valódi érzelmekkel,
és sok szép emléket a szívekben hagyva.
Mindenfelé csillognak a fények, közeleg az ünnep,
a boltok tele ajándékot vásárlók tömegével,
sokan az akciók sokaságától függnek.
Mindenfelé csillognak a fények, s halk zene hallik,
a várakozás és a remény időszaka elérkezett,
a szeretet ilyenkor igen keveset alszik.
Erősödik a szeretet a szívekben, így Karácsony táján,
meghittebben telnek a napok, az órák, a percek,
és a rengeteg fény igazán csodálatos látvány.
Erősödik a szeretet a szívekben, ébred a sok remény,
ajándékok sokasága rejtőzik a szekrények alján,
és felragyognak a csillagok, december egén.
Ragyognak a csillagok, a kerek arcú Hold mosolyog,
s vidáman nézi, ahogy a hóember egy ajtón bekopog.
A kezében ajándékok, az apró gyermekeknek szánja,
hiszen tudja, mindőjük izgatottan a karácsonyt várja.
Karácsonykor útra kél a szeretet, s a szívekbe költözik,
este szállingózik a hó és a remény is hófehérbe öltözik.
Az asztalokon egymás mellett, ünnepi étkek sokasága,
ez idő tájt a boldogság beköltözik mindenki otthonába.
Karácsony estéjén minden meghittebb, varázslatosabb,
valamennyi perc vidámabb, szeretettelibb, s boldogabb.
Az ünnep alatt is élnek emberek magányosan, egyedül,
de mind igazi szeretetre, s megértésre vágynak legbelül.
Meghitt pillanatok, örömteli percek, vidám arcok,
a ma este igen különleges, nyugodt, békés,
s mára elcsitultak a lélektani harcok.
A szeretet ereje visszaköltözött ezekre a napokra,
s megmelengeti valamennyi ember szívét,
reményt hozva kicsikre, nagyokra.
Meghitt pillanatok, s tartalommal megtöltött idő,
őszinte érzések, feledhetetlen emlékek,
jó lenne, ha ilyen maradna a jövő!
Annak idején a Húsvét szép ünnep volt,
boldogság, vidámság jellemezte,
s a szeretetről szólt.
Az együttlétről, a családról, az étkekről,
a locsolásról, a baráti csevejről,
s egy örömteli életről.
A színes tojásokról, a gyermeki kacajról,
a varázslatos, mesebeli világról,
egy gyönyörű tavaszról.
A meghitt pillanatokról, s álmok soráról,
a rokonok, barátok látogatásáról,
s egy hitbeli csodáról.
Annak idején a nyugalom járta át a teret,
ma azonban minden csak rossz,
s biz félelmetes lehet.
Mindez azonban megváltoztatható lenne,
ha ébredne a vágy, az értelem,
s a szív csak jót tenne.
Fújdogál a szeretet szele,
s fagyos hópihék szállnak,
a tél reményekkel van tele,
most szebb napok várnak.
Közeleg a Karácsony napja,
igaz béke és nyugalom árad,
az élet az időt rövidre szabja,
nem emel senkinek sem gátat.
Az otthonokat öröm járja át,
ki-ki kiteszi a szívét, s lelkét,
mindenki szebbet, jobbat lát,
feldíszíti lakását, házát, kertjét.
Harsány gyermekkacaj hallik,
s ölelések nyugtatják a lelket,
főzések és sütések ideje zajlik,
mindenki nyugalomra lelhet.
Meghittség uralja a napokat,
a rossz visszavonul egy időre,
elnyomja a szépség a bajokat,
megismétlődik mindez jövőre.
