Saját alkotásaim
A virágok békés világa példa lehetne az embernek,
az ő világuk a valódi nyugalom, a szeretet világa,
holott sokszor a viharoktól ők is szenvednek.
A virágok békés világa egy igazán különleges világ,
ahol megférnek egymás mellett valamennyien,
hiszen tudják, egyikük sem más, mint virág.
Mikor a világ aludni tér, felragyognak a csillagok,
és mint apró gyémántok, csillognak az éjben,
a Hold régóta ismer már minden csillagot.
Összebarátkozott velük, mióta útját járja az égen,
tudja, hogy az emberek csodálják a látványt,
és gyönyörködnek az éjszakai fényben.
Mikor a világ aludni tér, a Tejút is láthatóvá válik,
és csodálatos szépsége elbűvöli az éjjel lényeit,
miközben a Hold a csillagokkal játszik.
A természetben mindenfelé nyílnak a virágok folyamatosan,
szebbnél-szebbek, s kellemes illatot árasztanak szerte,
ékesítik a réteket és a völgyeket pompázatosan.
A természetben mindenfelé nyílnak a virágok, ragyog a Nap,
fehér bárányfelhők úsznak az ég azúrkék tengerében,
s eme pazar látványnak határt, semmi nem szab.
Csupa vidám dolog szórakoztat minket a televízióban,
balesetek, bűnesetek, háború, némi erőszak,
s van részünk bőven, szépben, jóban.
Reklámok színesítik a napokat és cirógatják a lelkünk,
minden, ami belefér, pelenka, intim betétek,
autók, sörök, s ezekkel csak nyertünk.
Boldogan bámuljuk a képernyőt, mely visszanéz ránk,
sőt, szinte már beleszögez a fotelba a látvány,
s néha észrevétlen, tátva marad a szánk.
Csupa vidám dolog szórakoztat minket éjjel és nappal,
alkalomadtán kiosonunk a konyhába eszegetni,
ám nemsokára visszatérünk, teli hassal.
Olyan hamar elvirágzik a sok varázslatos virág,
kisebbek és nagyobbak, csábító illatúak,
sárgák, pirosak, fehérek, meg lilák.
Színpompásak és változatosak, igazi szépségek,
szemet gyönyörködtetőek, lélekre hatóak,
jelképei ők a szeretetnek, s békének.
Kifejezhető velük a szerelem, a vágy és a bánat,
a boldogság, az ártatlanság, a szenvedély,
a ragyogás, a tisztaság, s a csodálat,
Olyan hamar elvirágzik mind, sajnos túl hamar,
csekélyke időt ad nekik az anyatermészet,
ám a látványuk lenyűgöző és pazar.
Vidáman ébredezett a ragyogó Nap,
éppen eleget pihent a csillagos éjjel,
eljött az ideje, hogy ma ismét, újból,
tágra nyitott szemmel nézzen széjjel.
Felöltötte a legszebb mosolyát, mely
által lekörözheti az összes gomolyát.
Könnyedén szökellt a kék égen tova,
néha már maga sem tudta, hogy hova.
Lenézve a Földre felcsillant a szeme,
ami sok izgató domborzattal volt tele.
Különféle méret, sokféle, formás alak,
eme látványtól a szája is tátva maradt.
Bámulatában belebotlott egy felhőbe,
melyből biz vihar lehet majd, felnőve.
Bocsi- mondta, majd röppent is odább,
szemét a környéken pihentette tovább.
Lenyűgöz e látvány. Alant szállok újra,
e gyönyörű formákhoz közelebb bújva.
Elfáradt a szeme, a szépség elég mára.
Lepihent, s emlékeket vitt el éjszakába.
