Saját alkotásaim
Minél tovább alszik mély álomban az ember,
annál fájdalmasabb lesz majd az ébredése,
s miután körbenéz, megszólalni sem mer.
Rádöbben, semmi nem olyan már, mint rég,
fájón látja, hová is fajult a világ, míg aludt,
s ha ez így folytatódik, hamar eljön a vég.
Minél tovább alszik az elme, annál rosszabb,
annál inkább képtelen lesz magára találni,
és eközben az agóniája sem lesz hosszabb.
Az emberiség agóniája zajlik már jó ideje,
s bár a legtöbben nem tudják felfogni,
mindenkire hat a végzet hidege.
Mivel még mindig nem érzik, nem félnek,
s nem hisznek a saját szemüknek sem,
egy hamis álomvilágban élnek.
Bár lassan mindenük elvész, mégis bíznak,
és remélik, hogy mindez csupán álom,
a végén azonban keserűen sírnak.
Az emberiség agóniája a végéhez közeleg,
s ha nem kezdenek el küzdeni végre,
soha többé nem lesz legközelebb.
Akkor már késő, amikor kés van a hátunkban,
mikor elvették tőlünk a levegő maradékát,
s amikor az ellenség lakik a házunkban.
Ott lakik, mert ármánnyal kitett minket onnan,
becsapott, hazudott és elvette az életünket,
így a remény tüze többé fel nem lobban.
Agóniában él a nép, nem akarja az igazat látni,
hiszen az égetne és sértené a büszkeségét,
a valóság pedig borzalmasan tud fájni.
Akkor már késő, amikor semmink nem marad,
mikor teljesen védtelenné válunk a sötétben,
s a kezünkhöz az ostobaság bűne tapad.
A Gonosz agóniája immáron végső kezdetét vette,
s a végzete előtt felszínre kerül majd minden tette.
Ősidők óta ármánykodik, uszít és ott árt, ahol tud,
el sem tudja képzelni, hogy valaha a vérpadra jut.
Az önteltsége, dölyfössége, s beképzeltsége óriási,
és szentül hiszi, mindenek fölött áll, s nem evilági.
Éppen ezen okoknál fogva hazudik, lop, s gyilkol,
az igazságról, a valóról, lehetőleg mindent eltitkol.
Legyőzhetetlenként biza dőzsölve élvezi a világát,
és le kívánja szakítani a szabadság utolsó virágát.
Szándéka szerint eltörölné az összes jót és szépet,
és telhetetlensége még ezzel sem érne soha véget.
A Gonosz agóniája felemészti a sötét lelkét, testét,
ám egyáltalán nem bánja meg a sok szörnyű tettét.
Közeleg az idő, mikor bűneiről számot kell adnia,
nem lesz menekvés, fejét a kosárban kell hagynia.
