https://gyulaversei.hu/

Aki nem tapasztalta meg

Aki nem tapasztalta meg, mi is az a szegénység,

és aki soha nem nélkülözött semmiben sem,

annak nem is jelent semmit a reménység.

Aki nem tapasztalta meg, mit jelent a betegség,

a folyamatos kín, a szenvedés és a fájdalom,

annak nem mond semmit a végtelenség.

Aki nem tapasztalta meg, milyen is nélkülözni,

milyen is éhezni és pár jó falatra vágyakozni,

annak mit sem jelent a szó, könyörögni.

Aki nem tapasztalta meg, hogy milyen is a hitel,

milyen folyton rettegni és félelemben élni,

annak még a teljes győzelem sem siker.

Aki nem tapasztalta meg, milyen keserves a lét,

és mennyire rossz is esélytelenként küzdeni,

annak ez az élet, egyáltalán nem lehet tét.

Tiszteletre méltóak azok

Tiszteletre méltóak azok, kik a jóért küzdenek,

és felvállalják a harcot, a mások harcát is,

s nem a rossztól, gonosztól függenek.

Tiszteletre méltóak azok, kik becsülettel élnek,

kik ugyanúgy szenvednek, mint mindenki,

és még akkor is segítenek, ha félnek.

Tiszteletre méltóak azok, akik nem lelketlenek,

s akik kiteszik a szívüket is egy igaz ügyért,

nem hagyva, hogy mások szenvedjenek.

Tiszteletre méltóak azok, akik szeretni tudnak,

akiket nem az érdek és nem is a pénz ural,

s akik maguk erejéből magasra jutnak.

Tiszteletre méltóak azok, akik valódi jellemek,

akik kitartanak a legnehezebb időkben is,

még úgyis, ha senkinek nem kellenek.

Tiszteletre méltóak azok, akik a szavukat állják,

akik segítőkezet nyújtanak az elesettek felé,

s akik a végzetüket tétlenül nem várják.

Disznótori kaland

Szürke és párás volt a reggel,

mikor megcsörrent a vekker.

Balambér vakargatta a fejét,

felébressze a még alvó nejét?

Inkább nem, jobb a nyugalom,

kiosont, hisz várja őt a vigalom.

Halkan felöltözött, összepakolt,

eközben szemernyit sem zajolt.

Irány a szomszéd falu, s a barát,

kivel együtt isszák annak borát.

Mára disznótort tervezett a koma,

ilyen alkalmat nem hagy ki soha.

Útközben beköszönt a kocsmába,

többször járt ott, mint a konyhába.

Néhány pohárral rögvest felhajtott,

majd biciklire pattanva elhajtott.

Várt már reá a jó haver a kapuban,

az övé a legszebb épület a faluban.

Előkészítve a lábasok, az edények,

sohasem voltak igazán szegények.

Fűszerek, teknő, éles kések és üst,

nemsokára szállingózni fog a füst.

Előbb egy kis torokégető, meg sör,

ráér még lesülni a disznóról a szőr.

Cimborája asszonya a városba ment,

a sertés meg az akolban röfögött bent.

Hadd éljen még kicsit, igyunk valamit,

énekeljük el a világ legszebb dalait.

Hamarosan csend lett, elhalkult a nóta,

üres üvegek mindenütt, teljesült a kvóta.

Szomorkásan hullt a hó, az idő elröpült,

eme kalandnak, csupán a disznó örült.

Mesevilágban élünk

Mesevilágban élünk az idők kezdete óta,

mese van bőven, a kínálat végtelen,

s míg hallgatjuk, ketyeg az óra.

Ketyeg monoton, kitartóan, s állandóan,

ám észre sem vesszük legtöbbször,

csak hallgatunk, igen kitartóan.

Minden népnek megvan a maga meséje,

s legyen az szép, jó, netalán drámai,

bármilyen is, tálcán rakják eléje.

A fáradt elme pedig nem is gondol erre,

és miközben figyel, mélán bambulva,

maga sem tudja, hova, vagy merre.

Mesevilágban élünk, s ott is fogunk élni,

és mindaddig, míg fel nem ébredünk,

ama világban fogunk remélni, félni.

Illúzió a nap minden perce

Illúzió a nap minden perce, az egész élet,

csupa hamisság és szemfényvesztés,

és ezt érzi minden józan lélek.

Érzik a lelkek azt a mélységes sötétséget,

amely elnyomja a szabadság létezését,

s mely veszélyezteti az emberiséget.

Illúzió a nap minden perce, s maga a lét,

a szeretet és a jóság csupán vágyálom,

nem kevesebb, a megmaradás a tét.

Élt valaha egy idős néni

Élt valaha egy idős néni, aki csak jót akart,

akinek hatalmas volt a szíve, s a lelke,

és aki soha, senkit nem zavart.

Aki mindig segített, ha az erejéből kitellett,

s aki képes volt betegen is támogatni,

a jó célért minden lehetőt kifejtett.

Aki imádta a családját, kicsiket, nagyokat,

számtalan tragédia árnyékát viselte,

de néhanap megélt jobb napokat.

Akit a szomszédai is kedveltek, s szerettek,

sokszor süteményeket is sütött nekik,

gyakorta pedig együtt nevettek.

Élt valaha egy idős néni, az emléke ragyog,

s fennen hirdeti az igazi szeretet erejét,

nélküle sokkal szürkébbek a napok.

Egyre csak gyűlik a söpredék

Egyre csak gyűlik a söpredék az asztal körül,

amelyen csak a színhúsokkal dolgoznak,

és ennek a hulladék soha nem örül.

Hisz a hulladék is szeretne minőséggé válni,

erről álmodott, s álmodozik a legelejétől,

ám erre alkalmatlan, ezt be kell látni.

Egyre csak gyűlik a söpredék és telik az idő,

a munka végeztével kezdődik a takarítás,

a söpredéknek immár nem lesz jövő.

Az értelem fáklyája

Az értelem fáklyája csak pislákol a sötétben,

az egykor ragyogó lángja lassan kialszik,

s nyoma sem marad az idő ködében.

Az értelem fáklyája régen világította az utat,

az utat, mely egy jobb világ felé vezetett,

azonban most nehezen talál kiutat.

Az igazi barátság kitart

Az igazi barátság kitart az utolsó percig,

kitart akkor is, ha már itt az alkony,

és az ereje a tiszta szívben rejlik.

Igen szorossá válik, ahogy múlik az idő,

minden perc és az összes tett érleli,

összeforr a múlt, a jelen, s a jövő.

Az igazi barátság kitart, míg csak élnek,

jóban és rosszban, örömben, bajban,

amíg átadják magukat a fénynek.

A régi idők győznek

A régi idők győznek az újabb idők fölött,

hiszen szebbek a múltbéli emlékeink,

s egy élettapasztalat rejlik emögött.

A régi idők győznek, az ifjúságunk kora,

mikor a szívünk reménnyel volt tele,

s mindezeket nem feledjük soha.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31