öregedés Archívum - Kiss Gyula versei

Az öregség szépsége

Az öregség szépsége páratlan és igazi élmény,

csupa derű, mosolygás és valódi remény,

és ehhez nem kell senkitől kérvény.

Egy öreg akkor lesz rosszul, amikor csak akar,

akkor ájul el, mikor a szervezete úgy dönt,

s úgy hasal el, hogy senkit nem zavar.

Bármikor panaszkodhat, jajgathat, könyörög,

s kiabálhat ész nélkül, nem fogják hallani,

végül úgyis elhagyják majd az örömök.

Járhatja a kórházakat vidáman és önfeledten,

s nevetve állíthatja, minden rendben van,

a kitartása, a türelme, az törhetetlen.

Az öregség szépsége egy mese, csak egy álom,

meghazudtolása a valóságnak, az igaznak,

és senki nem vágyik rá, hogy így járjon.

Mikor már túl nehéz a lant

Mikor már túl nehéz a lant, s nem bírjuk,

ráadásul az életünk zenéje unalmas,

önmagunkat kis híján elsírjuk.

Valaha e lanton csodás dallamok szóltak,

melyek örömöt okoztak a lelkünknek,

és alapot adtak mindenféle jónak.

Amíg szívből szóltak a zenéink, örültünk,

ragyogtunk, mosolyogtunk vidáman,

és senkivel, soha nem pöröltünk.

Telt-múlt az idő, a kottánk is megkopott,

a szemünk fátyolosan látta a napfényt,

és semmi nem volt a megszokott.

Mikor már túl nehéz a lant, ideje belátni,

nem tudjuk többé pengetni a húrokat,

s lassan a jövő kapuját ideje bezárni.

Az öregedés terhe

Az öregedés terhe erősen nyomja a vállat,

és könnyedén elveszi az életkedvet is,

a lélek pedig csak mankóval járhat.

Az öregedés terhe a szívet bánatossá teszi,

az ember nehezen fogadja el mindezt,

s főleg azt, ha valaki ezt szóvá teszi.

Az idő mindenkin kifog

Az idő mindenkin kifog, legyen nő, vagy férfi,

hegekkel és ráncokkal díszíti fel az arcot,

akkor is, ha ezt soha, senki nem kéri.

Megőszíti a hajakat, netán el is köszön tőlük,

fokozatosan megritkítja, s gyengévé teszi,

többé nem lesz dús és fényes belőlük.

Az idő mindenkin kifog, az ember tehetetlen,

és bár a lelke a végsőkig fiatal maradhat,

sajnos a teste számára ez lehetetlen.

Amikor még fiatal az ember

Amikor még fiatal az ember, mindent másképpen lát,

van ereje, gyors, ruganyos, az elméje szárnyal,

és meg tudja különböztetni bokortól a fát.

Később ez változik, már nem olyan rózsásak a napok,

gyakorta gyötri a fáradtság, túlontúl elfoglalt,

és idegesítik mind a kicsik, mind a nagyok.

Majd eljön az idő, amikor lassúbb lesz, lomha, unott,

megjelennek az arcán a ráncok, beteggé válik,

és szomorúan látja, hogy bizony idáig jutott.

Amikor még fiatal az ember, nem akarja látni a véget,

nem hiszi el, mennyire el fog kopni a teste, lelke,

és mennyire keserűvé válik egyszer evégett.

A szépség nem igazi érték

A szépség nem igazi érték, csak egy állapot csupán,

s amíg tart, lenyűgöző, elbűvölő és varázslatos,

szexis, ám ha elmúlik, mi lesz azután?

Amennyiben ez volt az egyetlen érték, akkor annyi,

semmi maradandó nem marad majd az utókorra,

ez lenne, amit valaki hátra tud hagyni?

Az idő kifog mindenen, a test is öregedésnek indul,

s miközben az ez ellen való küzdelem hiábavaló,

elhiheti bárki, hogy egyszer megifjul?

A szépség nem igazi érték, csak egy kis szösszenet,

s rövid lábjegyzet mindössze az élet keservében,

mindez megéri a szomorú könnyeket?

Mi szépség van az öregedésben?

Mi szépség van az öregedésben? Bizony semmi.

Ritkulnak a csontok, elsorvadnak a szövetek,

és mindent sokkal nehezebb megtenni.

Egyre több lesz az arcon a ránc, s kopik az elme,

mindaz, ami valaha igen drága selyem volt,

manapság csupán egy szétmosott kelme.

Fáj a derék, fáj a gerinc, s nincs is, mi ne fájjon,

sokkalta nehezebb reggelente az ébredés,

és a gyönyörök sokasága mára álom.

Nehezül a járás, s a futás csakis a fantáziában él,

az izmok szépen átalakulnak zsírszövetté,

és a vágyak zöme többé fel sem kél.

A látás homályos lesz, reszketnek majd a kezek,

és gyógyszerre sokkal több pénzt kel költeni,

borzasztó lassan gyógyulnak a sebek.

Mi szépség van az öregedésben? Bizony semmi.

Rengeteg a kín, állandósul a fájó szenvedés,

s lelkileg is gyötrő mások terhére lenni.

Szépség 2

Mi az a szépség? Mit is jelent?

Érzések nélküli világot teremt.

Csupán a külcsíni látszat számít,

hosszú éveken át mégis elámít.

Eleinte nem fontos mi van belül,

csaló érzékek írnak mindent felül.

Közben telnek a napok és az évek,

melyek nem lesznek mindig szépek.

Végéhez közeledik a ködös varázs,

mely nem volt igaz, csakis csalás.

Kopik minden, s ráncosodik az arc,

az élet sohasem volt más, csak harc.

Az út kanyargós, ámde sajna véges,

az igazság kemény, s mi több rémes.

A szépség mulandó. Emlékké válik,

A sors az emberrel kegyetlenül bánik.

Szépség

Pirkad. Napfény simogatja a tájat,

felébresztve a sok álombéli vágyat.

A Szépség lassan kinyitja a szemeit,

naponta bőven osztogatja a kegyeit.

Első dolga, hogy a tükörbe nézzen,

nem vehető meg bármiféle pénzen.

Hozzá bizony egy nagy vagyon kell,

eredményt még lehet akkor sem lel.

Kisimult az arca, a vonalai szépek,

mosolya ragyogó és a fogai is épek.

Vonzó, vágykeltő, s kurvásan kacér,

nem érdekli az, házas-e, vagy facér.

Öntelten és hiúan ajnároztatja magát,

mindennap a strandon sütteti a hasát.

Elvárja a rajongást, a szeretet szavait,

csodálóitól mindig a legdrágább javait.

Gond nélkül él és pompa veszi körül,

hiszi, hogy láttán minden ember örül.

Sikeréhez nem kell ész, sem értelem,

nincs benne lélek, érzés, vagy érzelem.

Ám ketyeg az órája, s öregszik szépen,

nem találja helyét időben, vagy térben.

Ráncok tarkítják egykor csodás arcát,

az öregedéssel vívja legnehezebb harcát.

Elhagyják mindazok, kiket Ő lenézett,

reá sem vár más, mint a végső enyészet.

Mire a Nap sugarai lenyugszanak végül,

rájön, üres lelke soha meg nem szépül.

Öregedés

Míg az ember fiatal, s élettel teli,

nem lehet akadály, mi útját állja,

legalábbis reméli és balgán hiszi,

emiatt évek múltán csalódás várja.

Rálegyint azokra, akik óva intik,

gondolataikat nyafogásnak tartja,

az idősebbek a butaságot hintik,

szentül hiszi és komolyan vallja.

Telik-múlik az idő, s döbbenet éri,

fáj a dereka, sajog a háta, a válla,

ezt bizony a sorstól nagyon kikéri,

szűnjön meg mindez, de még mára!

Ám hiába minden, a látása is romlik,

naponta kínzó betegségek veszik elő,

eddigi álomvilága cafatokra foszlik,

rájön végre, ezután nem lehet nyerő.

Reszket a két keze, eltompul az agya,

éltető emlékei szép lassan eltűnnek,

bőre foltossá válik, kiüt rajta a ragya,

egy nap a gondjai örökre megszűnnek.

h	K	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31