tündérek Archívum - Kiss Gyula versei

Létrejött egykoron

Létrejött egykoron egy varázslatos kert,

tündérek gondozták, védték, s óvták,

eme kertben mindőjük örömöt lelt.

Tele volt szeretettel, virággal, csodával,

bizalommal, reménnyel, s vágyakkal,

és szépséges álmok hosszú sorával.

Tele volt őszinte örömmel, megértéssel,

valódi boldogsággal, mindenféle jóval,

no meg élethosszig tartó egészséggel.

Tele volt virágzó fákkal, tiszta szívekkel,

mosollyal, vidámsággal, igaz lelkekkel,

és szemet gyönyörködtető színekkel.

Létrejött egykoron egy varázslatos kert,

az emberi szemek előtt rejtve maradt,

így élte túl, biztonságra csak így lelt.

Meseországban nagy dolgok történnek

Meseországban nagy dolgok történnek, van ám zavar,

a szereplők és a figurák újabb szerepeket kapnak,

s a legtöbbjüknek mindez a tény igen fanyar.

Hófehérkének és Csipkerózsikának is muszáj kapálni,

a törpék nem énekelhetnek, a lovagok erőtlenek,

s a sárkányok esélye diadalt aratni parányi.

A boszorkányok lesznek a jók, s a tündérek a rosszak,

a kis Hableány nem mehet vissza a vízbe ezek után,

és minden pozitív szereplő megkapja a rosszat.

Meseországban nagy dolgok történnek, áll már a bál,

fejetlenség és félelem uralja az egykori szép világot,

mindenki a régi Meseország visszatértére vár.

A mesék kora lejárt

A mesék kora lejárt, eljött a valóságnak ideje,

a mesehősök már el is kezdtek csomagolni,

hiszen tudják, elveszett mindőjük hitele.

A szavuk csupán visszhang ebben a világban,

mind a manók, a tündérek, sőt az orkok is,

érzik, hogy ebben egyikőjük sem hibátlan.

A hercegnők nem várnak a lovagokra tovább,

a sárkányok nem okádnak immáron tüzet,

és a boszorkányok seprűn szállnak odább.

A mesék kora lejárt, s igen keserű az ébredés,

olyan korszak köszönt be igencsak hamar,

amelyben természetessé válik a kétkedés.

Tündérország veszte gyorsan közeleg

Tündérország veszte gyorsan közeleg a sok butaság miatt,

az emberi hiszékenység és a félelem a táptalaja ennek,

s a sötétség erői, egyáltalán nem izgulnak emiatt.

Persze, hogy nem, hiszen pont ők okozzák ezt a zűrzavart,

ők rombolták szét az egykori Meseország régi világát is,

és hoztak a békesség nyugalmába vihart, s zivatart.

Elpusztítanak mindent, ami valaha jó volt, szép és szabad,

ami valaha is örömöt okozott, vidámságot, boldogságot,

s el akarják törölni az ég kékjét, a kellemes nyarat.

Tündérország veszte gyorsan közeleg, s a tündérek sírnak,

fejüket lehajtva szomorkodnak, amiért oly tehetetlenek,

és amiért a földi gonosszal, egyelőre nem bírnak.

A fehér virágok földjén, tündérek élnek

A fehér virágok földjén, tündérek élnek, csodás lények,

a mesebeli erdő mélyén, az emberektől igen távol,

hírvivői ők a jóságnak, a békének, s a fénynek.

A fehér virágok földjén tündérek élnek és sosem félnek,

varázsuk észrevétlen védelmezi az arra érdemeset,

őrzői ők a lelkeknek, a szeretetnek, s a szépnek.

A tündérek békés és csodálatos világa

A tündérek békés és csodálatos világa, egy külön világ,

az emberi szemek számára soha nem látható,

ott a fény az úr, s mindig nyílik virág.

Zöldellnek a fák, a bokrok és természetes a nyugalom,

varázslatosan szép az a hely, s oly tökéletes,

az ott élőknek minden perc jutalom.

A tündérek békés és csodálatos világa a szeretet helye,

s mikor éjjelente e mágikus lények táncolnak,

a szívük, lelkük, jósággal van telve.

A tündérek völgyében

A tündérek völgyében szép zöldek a rétek,

kristálytiszta vizű patakok csobognak,

s e helyen különös lények élnek.

Manók, törpök és koboldok rejtőznek erre,

olykor csintalanok, máskor morcosok,

sokszor nem tudják hová, merre.

Ismerik a völgyet, barátjuk minden fű, s fa,

szinte észrevehetetlenek a bokrok alján,

mindig a holnapot várják, már ma.

Ez a hely igazi paradicsom, a béke szigete,

az itt lakókat nem láthatja emberi szem,

s nem fenyegeti a végzet hidege.

A tündérek völgyében az idő másként telik,

másképpen süt a Nap, kerekebb a Hold,

s itt mindannyian az örömüket lelik.

A tündérek világa

A tündérek világa mesés csodákat rejt magában,

boldog perceket, sok mosolyt, vidámságot,

és varázslatos tájakat a határban.

A határban, a Holdnak a fényénél, láthatatlanul,

ahol tevékenykednek ezek a csodás lények,

és támogatják a lelkeket fáradatlanul.

Éjszakánként az erdők rejtekén táncot lejtenek,

s a dús, zöld mezőkön látható alakot öltve,

néha az embereknek is felsejlenek.

A tündérek világa túlmutat a fantázián, a téren,

reményt ad a felnőtteknek, a gyermekeknek,

és segíti őket a nyugodalmas éjben.

Csillagfényes éjszakákon

Csillagfényes éjszakákon, amikor a Hold ragyog,

vidám tündérek járják táncukat a friss levegőn,

s mindez így megy, míg eljönnek a fagyok.

Suhannak a széllel, csillognak az apró szárnyaik,

s mint megannyi apró gyémánt a sötét éjben,

bejárják a világnak legeldugottabb tájait.

Az emberi szemnek láthatatlanok e kicsi lények,

s fantáziának, az elme játékának tartják őket,

holott az idők legelejétől mellettük élnek.

Csillagfényes éjszakákon megjelenhetnek bárhol,

s a fogékonyabb emberek érzik a jelenlétüket,

annyira közel vannak, ám mégis távol.

A tündérek völgye

A tündérek völgye láthatatlan az emberi szemnek,

egy békés, nyugalmas, csodás helyen fekszik,

ahol a lakói állandóan jönnek-mennek.

Varászlatos a vidékük, körbe erdőkkel, bokrokkal,

a zöld mezőt pompázatos virágok serege lakja,

s errefelé nem kell számolni a gondokkal.

Néhanapján benéznek ide a koboldok és a manók,

üzletelnek, eszmét cserélnek, s jókat játszanak,

ritkán leszállnak itt másféle, mesebeli hajók.

Oly messziről jönnek, a galaxisok távoli zugából,

megpihennek kis időre, feltöltődnek a fényben,

és átadnak valamit cserébe az ősi tudásból.

Arra nagy szükség lehet a nehéz, viharos időkben,

amikor az emberek világát a gonosz ostromolja,

a tündérek e tudással segíthetnek még időben.

A tündérek völgye meseszép, s biz ilyen is marad,

a végtelenbe tartó lelkek tömege átsuhan erre,

és innentől az útjuk könnyű, tiszta, szabad.

h	K	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31