Egy asztalnál ülnek

Egy asztalnál ülnek, a jövő, meg a sors,

és arról beszélgetnek mit várhatnak,

közben suhan az idő, nagyon gyors.

 

Pár perc múlva többen is csatlakoznak,

a bizonytalanság, az aggódás, a jelen,

és egyre hevesebben vitatkoznak.

 

Hamarosan megjön a félelem egymaga,

halványan mosolyogva köszön nekik,

s közben reméli, itt majd lesz szava.

 

Végül befut a hiszékenység, s a remény,

a kétkedés a fejét lehajtva jön utánuk,

utoljára érkezik a józan ész, szegény.

 

Mind elmondják, mi a szívüket nyomja,

hogyan éreznek és mikre számítanak,

most van mindüknek bőven gondja.

 

Bizonytalanok, tanácstalanok és félnek,

úgy érzik, hogy bármi megtörténhet,

ezért a sorstól kockavetést kérnek.

 

A sors rögvest megteszi, elveti a kockát,

az gurul, gurul, majd az oldalára dől,

s talán felfedi mindannyiuk sorsát.

 

E pillanatban a sors eltakarja a kezével,

egyiküknek sem volt ideje megnézni,

így csak tippelhetnek, némi eséllyel.

 

Egy asztalnál ülnek, immáron órák óta,

s bár az eredményt még nem tudják,

biztos sokat fognak beszélni róla.

image 1774713476453 compressed

Sokan nem hiszik el

Sokan nem hiszik el mindazt, amit látnak,

nem bírják elviselni a valóságot magát,

és így mindig csak a csodára várnak.

 

Sokan nem hiszik el, amit bizonyít az élet,

még akkor sem, ha ezt magukon érzik,

s emiatt folyton keserűségben élnek.

 

Sokan nem hiszik el, hogy többre képesek,

sírnak, panaszkodnak és nem küzdenek,

halálukig fújják, az esélyeik rémesek.

 

Sokan nem hiszik el, hogy lehetne szavuk,

és igenis változtathatnának sok dolgon,

ha nem volna az az akadály, maguk.

image 1771856355890 compressed

Mindig van ok a panaszra

Mindig van ok a panaszra, s lesz is míg élünk,

amíg nem az történik, amit szeretnénk,

hiába vágyunk, óhajtunk, félünk.

 

Hiába próbáljuk meggyőzni magunkat a jóról,

és hiába zárjuk be az elménket örökre,

ha kimaradunk mindenféle jóból.

 

Hiába kesergünk a sok-sok kimaradt esélyen,

és hiába hisszük, hogy mi jók vagyunk,

mind ott vagyunk, a sors kezében.

 

Mindig van ok a panaszra, míg csak létezünk,

és mindig is lesz, míg ember az ember,

önmagunkban jogosan kétkedünk.

woman 6314912 1280

A mesék kora lejárt

A mesék kora lejárt, eljött a valóságnak ideje,

a mesehősök már el is kezdtek csomagolni,

hiszen tudják, elveszett mindőjük hitele.

 

A szavuk csupán visszhang ebben a világban,

mind a manók, a tündérek, sőt az orkok is,

érzik, hogy ebben egyikőjük sem hibátlan.

 

A hercegnők nem várnak a lovagokra tovább,

a sárkányok nem okádnak immáron tüzet,

és a boszorkányok seprűn szállnak odább.

 

A mesék kora lejárt, s igen keserű az ébredés,

olyan korszak köszönt be igencsak hamar,

amelyben természetessé válik a kétkedés.

fairy 5966033 1280

Mikor az agy nem hiszi el

Mikor az agy nem hiszi el, amiket a szemek látnak,

s megkérdőjelezi a valóságot, minden szinten,

akkor az igazság percei nagyon fájnak.

 

Amikor a mesékről egymás után lehull már a lepel,

és végre kezd kitisztulni az ég, a viharok után,

az értelem a butaságokra könnyen felel.

 

Mikor az agy nem hiszi el még azt sem, amiket tud,

s kétségbe vonja önmaga tudását, képességeit,

akkor az ember előbbre csak nehezen jut.

istockphoto 1303761470 612x612 1
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.