Eltette hegedűjét a tücsök, elfáradt a nyáron,
immáron pihenni készül, s jöhet a szép álom.
Húzta a nótát kitartóan esténként a parkban,
most végre megágyazhat a járatában, halkan.

Saját alkotásaim
Eltette hegedűjét a tücsök, elfáradt a nyáron,
immáron pihenni készül, s jöhet a szép álom.
Húzta a nótát kitartóan esténként a parkban,
most végre megágyazhat a járatában, halkan.

Mikor már túl nehéz a lant, s nem bírjuk,
ráadásul az életünk zenéje unalmas,
önmagunkat kis híján elsírjuk.
Valaha e lanton csodás dallamok szóltak,
melyek örömöt okoztak a lelkünknek,
és alapot adtak mindenféle jónak.
Amíg szívből szóltak a zenéink, örültünk,
ragyogtunk, mosolyogtunk vidáman,
és senkivel, soha nem pöröltünk.
Telt-múlt az idő, a kottánk is megkopott,
a szemünk fátyolosan látta a napfényt,
és semmi nem volt a megszokott.
Mikor már túl nehéz a lant, ideje belátni,
nem tudjuk többé pengetni a húrokat,
s lassan a jövő kapuját ideje bezárni.

Akinek szomorú a lelke zenéje, az maga is az,
nem értékeli és nem érzékeli a szépet,
mert amit keres, az csupán vigasz.
Ám hiába keresi, ha a szíve nyugtalan marad,
nem képes belátni a hibáit, a tévedéseit,
és mindeközben az idő előre halad.
Hiába jár a szája, ha igazi mondandója nincs,
ha csupán az üres szlogeneket hajtogatja,
és nem érti, az igazság miért nagy kincs.
Akinek szomorú a lelke zenéje, az nem mulat,
bánatosan éli meg az élete minden percét,
és nem találja meg a sötétből a kiutat.

Ha a csend végre hallatná a szavát,változna a világ,
s ha nem tűrné el a csekély számú üvöltözőt,
még a kopár sziklákon is nyílna virág.
Ha a csend végre hallatná a szavát, az csoda lenne,
lelkeket simogató dallam és varázslatos zene,
s mindenki megtalálná az örömét benne.

A zene és a tánc bizony nagyon jót tesz a léleknek,
felszabadítja a mindennapi terhek súlya alól,
mivel a szívbe örömteli percek érkeznek.
A zene és a tánc érzéseket fejez ki, s izzó vágyakat,
hihetetlen erőt tud kölcsönözni az embernek,
egy időre elfeledtetve a kínzó árnyakat.

Nyáron megy a tobzódás és a buli, forrnak a napok,
mindenfelé evés, ivás, zene, tánc, programok,
s jól érezhetik magukat kicsik, nagyok.
Nyáron megy a tobzódás és a buli, az ész meg távol,
s miközben testek vonaglanak szexre vágyva,
nem hiszik, a gonosz lesújthat bárhol.

Egy jó kis disznótor, feldobhat egy borongós napot,
ahogy maguk az élmények, s a látványok sora is,
s mindig ki lehet nyitni a forralt boros csapot.
A hangulatot megalapozandó, jön a reggeli pálinka,
amely jót tesz a toroknak és nem fog kifogyni,
emiatt soha, senki ne essen majd pánikba.
Ahogy perzselődik a disznó, s a hangulat fokozódik,
jönnek-mennek az emberek, teszik a dolgukat,
s egyre többük, beszélgetésbe bonyolódik.
Ezen közben készül a reggeli, a finom hagymás vér,
igazi ínyencség, azoknak, akik nagyon szeretik,
és a legtöbb résztvevő ebből repetát kér.
A hangulatos zene felpezsdíti a vért, táncra késztet,
s meg is mozdulnak a kezek, a lábak és a szív,
egyre magasabbra rakva, a szokásos tétet.
Szépen telik az idő, a sertés ím feldolgozásra kerül,
ki van használva az üst, titkokat rejt a kemence,
a kíváncsiság, mi történik majd, felülre kerül.
Készül a hurka, töltődik a kolbász, közeleg az ebéd,
aki részt vesz a disznótorban, az jól érzi magát,
s alig várja már, hogy igazi finomakat egyék.
Egy jó kis disznótor nem szokványos élmény, ritka,
s legyen bármilyen is az időjárás, az nem számít,
egy jó élmény, a lelkekben tükröződik vissza.
