óhajok Archívum - Kiss Gyula versei

Az ember sose legyen kishitű

Az ember sose legyen kishitű, vállalja magát,

küzdjön a szép álmaiért, önnön vágyaiért,

ám soha ne hárítsa másra a saját baját!

Ne adjon fel semmit, semmit, amiért harcolt,

ami jó neki, a családjának és a hazájának,

legyen bármilyen fáradt, vagy lesarcolt!

Ne tágítson az igazság mellől, bárhogy fájjon,

és ne mondjon le a valódi értékeiről sem,

óvja önmagát, ne maradjon rabláncon!

Az ember sose legyen kishitű, éljen, ne féljen,

és ne rettentse meg a hazugságok áradata,

hagyja, hogy a lelke ragyogjon a fényben!

Mindent meg lehet unni

Mindent meg lehet unni és minden véges,

semmi nem maradhat ugyanolyan soha,

az élet legnagyobb része nem fényes.

Meg lehet unni a mindennapi hazugságot,

a megtévesztést és a szemfényvesztést,

meg az eltitkolt, letagadott valóságot.

Meg lehet unni a sok rosszat és az árulást,

a kihasználást, az örök kizsákmányolást,

s a folyamatos ígérgetést, ámítást.

Meg lehet unni a betegségeket, a veszélyt,

a csalódást, a kudarcot, a megbántást,

és mindenféle értelmetlen szeszélyt.

Meg lehet unni a lenézést, s a megalázást,

a semmibevételt, a lelkek megtiprását,

és az igen sértő, bántó meggyalázást.

Meg lehet unni a problémákat, a bajokat,

a letagadást, a becsmérlést, a kínokat,

no meg a gyűlölettel telített napokat.

Meg lehet unni a reménytelen szerelmet,

a kínkeserves vívódást, a bizonytalant,

és a gonosz által felkínált kegyelmet.

Mindent meg lehet unni, akármit, bármit,

az eltiportságot és a reménytelenséget,

jó lenne kapni a jóból egy zsáknyit!

Kívánságok 2026-ra

Ez az év legyen szeretetteljes, nyugodt, békés,

emberhez méltó, szíveket megmelengető,

és nem kell soha, semmiféle világégés!

Jusson egészség mindenkinek, s tiszta levegő,

a boldogság és az öröm uralja a napokat,

ne a halálozási hírek legyen a vezető!

Kerüljön méltó helyére a becsület, az értelem,

a tisztesség térjen vissza egykori magához,

és ne érjen senkit, semmikor sérelem!

Ragyogjon az igazság, mint a Nap, a kék égen,

legyenek őszinték az érzések, gondolatok,

s a lelkek leljenek nyugalomra az éjben!

Győzze le a jó a rosszat, a fény pedig a sötétet,

a szabadságunk ne legyen a félelem rabja,

a gonoszt pedig tegye sírba az enyészet!

Szilveszter éjjelén

Szilveszter éjjelén útra kelnek a vágyak,

az álmok, az óhajok, az elképzelések,

és nagy önbizalommal szállnak.

Szállnak a téli széllel a távolba, messze,

s végig bizakodnak valamiféle jóban,

remélve, még nincs minden veszve.

Remélnek, de belül érzik, hogy baj van,

minden tettük, sőt, maga az életük is,

elhalkul, a hangos, háborús zajban.

Szilveszter éjjelén elhiszik, van remény,

ez az éjjel a mesék és a csodák világa,

ám hamar kiderül, az élet kemény.

Csak emlék marad

Csak emlék marad mindaz, mit megéltünk,

az életünk eddigi valamennyi pillanata,

mikor vágytunk, féltünk, s reméltünk.

Emlék marad minden álmunk, s a tetteink,

a titkos szerelmeink, a szép reményeink,

s emlékek maradnak egykori terveink.

Csak emlék marad már, amikor jól voltunk,

amikor nem igyekeztek végezni velünk,

s amikor önmagunkért nem szóltunk.

Az is emlékké válik, mikor ostobán hittünk,

elhittünk mindenféle hamis hazugságot,

és a jót nem sikerült sikerre vinnünk.

Csak emlék marad mindez, s igen szomorú,

annyi mindent elszalasztottunk végleg,

de vár még reánk egy díszes koszorú.

Újra eltelt egy év

Akármerre járok

Akármerre járok, mindenfelé félelmet látok,

rengeteg akadályt, s oly sok hazugságot,

sokaknak ez az élet nem más, átok.

Bizonytalanság uralja a napokat, s az éjeket,

és amíg a vágyak a végtelenben járnak,

megsemmisítik a valódi tényeket.

Az emberek csak élni akarnak, békességben,

ölelni, szeretni, nevetni, s reménykedni,

majd egyesülni az örök fényességben.

Nem vágynak rosszra, az nem kell senkinek,

a jóról álmodnak és egy élhető világról,

s nem elköteleződni a semminek.

Akármerre járok, érzi a szenvedést a lelkem,

érzi a múltat, a jelent és talán a jövőt is,

e világban nehéz nyugalomra lelnem.

Mindenki a saját dolgával foglalkozzon

Mindenki a saját dolgával foglalkozzon, ne a máséval,

és ne a mások életét kritizálja, hanem önmagáét,

s még azt is szívvel tegye, ne ártó szándékkal!

Mindenki a saját dolgával foglalkozzon, még ha fáj is,

és vetkőzze le végre az irigységet, a rosszindulatot,

s kezdjen valami igazán szépbe, jóba, de máris!

Milyen jó is volna

Milyen jó is volna egy békés, szép világban élni,

egy olyanban, amelyben állandó a szeretet,

és amelyikben nem kellene soha félni!

Melyben a tisztesség és a becsület természetes,

az emberek összetartanak jóban-rosszban,

s amelyben a boldogság nem feltételes!

Mely világban egészséges mindenki, kicsi, nagy,

a nap minden perce vidámsággal telítődött,

s efelől kétséget az élet soha nem hagy!

Egy olyanban, amelyben nem a pénz a hatalom,

az álmok és a vágyak mindig beteljesülnek,

s mindenki dönthet magáról szabadon!

Milyen jó is volna mindezeket egyszer megélni,

átérezni, hogy fontosak vagyunk másoknak,

s idősebb korunkban minderről mesélni!

Az út vége felé

Az út vége felé bizony elgondolkozik az ember,

s előtörnek a hajdani fénykora emlékei,

miken elmélázik könnyes szemmel.

Eszébe jutnak az egykori cselekedetei és tettei,

a vágyai, az álmai, az elképzelései, óhajai,

amiket a szívében el tudott rejteni.

Az út vége felé rájön a hibáira és a tévedéseire,

s miközben látni véli a szeretteinek arcát,

fájdalmasan gondol a nehézségeire.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30