Mindenki próbálja elkerülni

Mindenki próbálja elkerülni a csalódásokat,

igyekszik óvni önmaga testét és lelkét,

s túlélni a marcangoló vívódásokat.

 

Próbálja megállni a helyét ebben a világban,

és sikeresen venni az akadályok sorát,

leplezve, hogy ő maga sem hibátlan.

 

Mindenki próbálja elkerülni, hogy elbukjon,

és reméli, hogy a sors majd segíteni fog,

abban is, hogy az útja végéig eljusson.

182814f1 d2cc 426f 995e a359dc6b2ec1

A világ legnagyobb rákfenéje

A világ legnagyobb rákfenéje, az a politika,

amiből hiányzik az erkölcs és az etika,

s melyben magas szintű a retorika.

 

Félelem által irányít és ígéretekkel elkábít,

hazugságokkal, zsarolással manipulál,

s minden igazságot letagad, elhárít.

 

Az intrika folyamatos, mindenfelé az árad,

behálózza az élet valamennyi területét,

igen kitartó és láthatóan nem fárad.

 

A világ legnagyobb rákfenéje igen hatásos,

észrevétlenül fertőzi meg az ép tudatot,

s a végeredmény legtöbbször halálos.

afc24165 7954 478e 862f 8b65cba3f697

Az idő kíméletlenül telik

Az idő kíméletlenül telik az emberek szerint,

néha túl gyorsan, máskor meg túl lassan,

így váltakozik az érzet újra és megint.

 

Van, amire soha nem jut elég, de másra igen,

az idő pénz, ezt lehet oly sokszor hallani,

és valóban, ez az élet tényleg ilyen.

 

Az idő kíméletlenül telik, soha meg nem áll,

nem kérdez, nem ítél és nem kegyelmez,

s vele az álmok sokasága is tova száll.

15fc76c1 5d09 46fe a01c c91c0b52db3e

Mindenkinek van olyan

Mindenkinek van olyan, ami fontos neki,

legyen az személy, tárgy, vagy eszme,

és mindezekben az örömét leli.

 

Mindenkinek van saját gondja, meg baja,

vannak saját problémái, küzdelmei,

és fájdalmában néha eláll a szava.

 

Mindenkinek vannak jól eltitkolt érzései,

perzselő vágyai, szerelmei és bánata,

s vannak igen kétkedő kérdései.

 

Mindenkinek vannak félelmei, reményei,

vannak nehéz percei és olyan dolgok,

amiket soha nem tud megérteni.

 

Mindenkinek van olyan keserű pillanata,

amely elszomorítja a szívét, s a lelkét,

az ember néha önmaga áldozata.

021a26fb 0908 4794 9320 542066e0ec56

Sok múlik az akaraton

Sok múlik az akaraton, de még mennyire,

és ha az ember nem küzd kitartóan,

minden esélye elszáll messzire.

 

A félrenézés, a szemlehunyás sosem segít,

aki gyenge és gyáván lehajtja a fejét,

az legtöbbször mindent elveszít.

 

Sok múlik az akaraton, akár maga az élet,

és ki nem tudja összeszedni önmagát,

az a nap minden percében félhet.

ba3d67cc 0078 460d 8785 47c690b35316

Az elefánt tetemén marakodnak

Az elefánt tetemén marakodnak az állatok,

az oroszlánok és a hiénák tépik a testét,

a legnagyobb is áldozattá válhatott.

 

Sakálok ólálkodnak arrább, várva sorukat,

néha odakapnak óvatosan és rettegve,

a nagyobbak megölték már sokukat.

 

Egyre több keselyű gyűlik a falatozók köré,

nagyon izgatottak, lesik a történéseket,

s mind reméli, ami marad, az az övé.

 

Az elefánt tetemén marakodnak dühödten,

s morognak egymásra izzó gyűlölettel,

sokszor egymást tépik dühökben.

65a0ed73 3a77 462a 9a8d 36a8b841b378

A tél hidege idején

A tél hidege idején összegyűltek a farkasok,

a magas hegyek között lévő völgyben,

s így újra retteghettek a szarvasok.

 

Ezek a toportyánférgek ugyanazt vonyítják,

hosszú évek óta hallatják a hangjukat,

s a vidék lakói a veszélyt gyanítják.

 

A falvakban, a tanyákon, oly sokféle állat él,

birkák, kecskék, disznók, meg marhák,

s mindegyikük ettől a falkától fél.

 

Van is rá okuk, hisz az ordasok igen éhesek,

és nem kegyelmeznek, mohón falnak,

a fogaik nagyon sokszor véresek.

 

A tél hidege idején összegyűltek a farkasok,

s a völgyben hagyott pusztításuk után,

mások lettek az esték, a hajnalok.

28bb0086 4735 4647 a4c7 3ed2d4ee6910

Olyan sokan szomorkodnak

Olyan sokan szomorkodnak, nap, mint nap,

szenvednek a fájdalmaktól, a bánattól,

és reményt bizony nem sokuk kap.

 

Szenvednek a nélkülözéstől, az igaztalantól,

különféle betegségektől, a pénzhiánytól,

és nem állnak messze a vigasztalantól.

 

Látják, milyen sebességgel terjed a sötétség,

így egyre kevesebb fény jut el hozzájuk,

s érzik, a számukra nem jön segítség.

 

Olyan sokan szomorkodnak ezen a világon,

a szemek völgyét sós patakok áztatják,

s vizük megcsillan a letépett virágon.

d2804dd8 f73a 4b68 b06c 4b41206cdedc
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.