Saját alkotásaim
Mindenki próbálja elkerülni a csalódásokat,
igyekszik óvni önmaga testét és lelkét,
s túlélni a marcangoló vívódásokat.
Próbálja megállni a helyét ebben a világban,
és sikeresen venni az akadályok sorát,
leplezve, hogy ő maga sem hibátlan.
Mindenki próbálja elkerülni, hogy elbukjon,
és reméli, hogy a sors majd segíteni fog,
abban is, hogy az útja végéig eljusson.
Mézes mérgekkel próbálják elaltatni a hangyákat,
hiszen azok szeretik az édes, finom ételeket,
és ilyetén nem kell felállítani csapdákat.
Eme mérgek lassan, fokozatosan fejtik ki a hatást,
s emiatt nem tűnik fel a szorgos rovaroknak,
milyen ravasz módon kapják a csapást.
Mézes mérgekkel próbálják elősegíteni a végzetet,
mivel mindenképp el akarják érni a céljukat,
kiirtani ezeket a szorgos és apró lényeket.
Könnyű két kézzel szórni a mások pénzét, de mennyire,
ilyen módon teszik tönkre a normális életet, létet,
s a kegyetlenségért sem mennek messzire.
Mindazon javakat, amelyeket megkeresnek az emberek,
nem gyógyításra, tanításra, vagy közjóra fordítják,
persze adókból, háborúkból van rengeteg.
Eltiporják a szabadságot, béklyóban tartják az értelmet,
eltitkolják mindazt, amiről a népnek tudnia kellene,
és lesöpörnek minden igazságot, sérelmet.
Szándékosan káoszba ölik a világot, hogy uralni tudják,
és nem nyugszanak addig, amíg a célt el nem érik,
s míg a koporsófedelet, a világra nem csukják.
Könnyű két kézzel szórni a mások pénzét a sok rosszra,
és lerombolni az eddig megszokott életszínvonalat,
rabláncot téve a lelkekre, örök élethosszra.
A sötétség mindig igyekszik bekebelezni a fényt, magát,
bármit megtenne, hogy a ragyogását megszüntesse,
s eme céljáért, örök időktől kezdve vívja a csatát.
A sötétség mindig igyekszik bekebelezni minden életet,
legyen az bármilyen apró, vagy bármilyen csekély is,
és ezen okból, próbálja befolyásolni a végzetet.
Hogyan lehet kiirtani egy növényt a saját területéről,
s hogyan lehet elhervasztani, vagy kirothasztani,
és hogy lehet kitépni, a saját területéből?
Úgy, hogy meg kell fosztani a víztől, s ami csak élteti,
le kell permetezni gyilkos és hatékony mérgekkel,
hiszen úgysem tudja önmagát megvédeni.
Le kell kaszálni az ivadékait, az új hajtásait, a sarjait,
rá kell taposni, amikor kezd ismét magához térni,
s ráküldeni a nyomoknak szennyes magvait.
Amennyiben mindez sikertelen lenne, ott van a sarló,
az bizony levágja a növényt egészen a föld színéig,
s nem marad más utána, csupán a kopár tarló.
Hogyan lehet kiirtani egy növényt, s mi lenne a célja,
annyira kellene a területe, mely eddig az övé volt,
és amelyen eddig sem volt más, csak préda?
A gonosz sötét mágiája rabbá tette a világot és lezárta,
az emberi faj zömének elméjét elhomályosította,
és a végzet ládikájába, láncokkal bezárta.
Tűzzel-vassal, villámokkal tartja fent a kínzó rettegést,
és bármire képes, hogy elérje a végleges célját,
ám addig fenntartja a szörnyű szenvedést.
A gonosz sötét mágiája rabbá tette a világot, a lelkeket,
és mindaddig kínozni fogja őket kéjes örömmel,
amíg uralhatja, a számára előnyös helyzetet.
Mikor a cél előtt új és újabb akadályt állítanak,
akkor se nem többre, se nem kevesebbre,
mint az ember elbukására számítanak.
Igyekeznek megtenni bármit, hogy teljesüljön,
és valóra váljon az álmuk, a megbuktatás,
csak valamilyen formában sikerüljön.
Mikor a cél előtt pengetnek az idegek hárfáján,
s ezt teszik örömmel, el sem tudják hinni,
ott állnak majd, a végzetük párkányán.
Vajon melyik faj az, amelyik érdekből gyilkol,
önző, kapzsi, irigy és sokszor rosszindulatú,
mely a fajtársai elől annyi minden titkol?
Amely bármit megtesz a hatalomért, a pénzért,
igen sokat hazudik önnön érdekei szerint,
s feláldoz tömegeket egy aljas célért?
Sokszor kegyetlen, gonosz, elbánik másokkal,
megtéveszt, elámít, eltiporja a többi lényt,
s biza hamar leszámol az álmokkal?
Amely igaz szeretetre vágyik, őszinte örömre,
mely békében is meg tudna lenni a világgal,
s ilyetén nyugalomban élhetne örökre?
Vajon melyik az a faj, mely mindezekre képes,
mely szeretné legyőzni a sorsot, a végzetet,
azonban az idő a számára is véges?
A lelkek harca bizony az idők kezdete óta folyik,
gyakran nagyon kegyetlenül, máskor szelíden,
s addig tart, amíg csak az élet el nem fogyik.
Számtalan megpróbáltatás teszi nehézzé az utat,
sok az ármány, irigység, megtervezett gonosz,
és sokszor nem könnyű megtalálni a kiutat.
A lelkek felemésztődhetnek a folytonos harcban,
rémes sebeket szerezhetnek, példa nélkülieket,
s legtöbbször magukra maradnak a bajban.
Óriási szükségük van szeretetre és igaz ölelésre,
szívből jövő, tiszta, önzetlen segítő szándékra,
nagy az érzelmek kavalkádja, szövevénye.
A lelkek harca alkalomadtán nyugvópontra érhet,
hol a vágyak, az álmok, elérhetik az áhított célt,
s a boldogság percei a rosszra csapást mérnek.
A technika és az ember találkozott egy napon,
az ember természetes élőlénynek született,
amit a technikára költöttek, egy vagyon.
Az egyikük él, a másik gép, s program csupán,
a sötét erők azonban erőltetik az egyesülést,
és ez lenne a végzet, a normalitás után.
A céljuk eléréséhez bevetnek bármit, mindent,
s ha kell megbetegítenek, gyilkolnak érte,
a természet rendje súlyosan kibillent.
Addig is a létszám csökkentése zajlik naponta,
és a világ népessége bután hagyja magát,
hisz minden jóval hitegetik gyakorta.
Amennyiben sikerrel járnak, nem lesz visszaút,
s gépies humanoidok járnak világszerte,
semmivé válnak majd és nincs kiút.
A technika és az ember találkozott egy napon,
kettejükből engedelmes szolgát csináltak,
melyikük énje fogja túlélni vajon?
