farkasok Archívum - Kiss Gyula versei

A tél hidege idején

A tél hidege idején összegyűltek a farkasok,

a magas hegyek között lévő völgyben,

s így újra retteghettek a szarvasok.

Ezek a toportyánférgek ugyanazt vonyítják,

hosszú évek óta hallatják a hangjukat,

s a vidék lakói a veszélyt gyanítják.

A falvakban, a tanyákon, oly sokféle állat él,

birkák, kecskék, disznók, meg marhák,

s mindegyikük ettől a falkától fél.

Van is rá okuk, hisz az ordasok igen éhesek,

és nem kegyelmeznek, mohón falnak,

a fogaik nagyon sokszor véresek.

A tél hidege idején összegyűltek a farkasok,

s a völgyben hagyott pusztításuk után,

mások lettek az esték, a hajnalok.

Amikor a farkasok vezetik a nyájat

Amikor a farkasok vezetik a nyájat a dús legelők felé,

azok riadtan ugyan, ám bizakodva baktatnak,

és soha nem néznek az úton, a lábaik elé.

Miközben haladnak, szemeik előtt a friss füvet látják,

így eszükbe sem jut, hogy ők lesznek a fő fogás,

az meg pláne, hogy ezt nagyon megbánják.

Amikor a farkasok vezetik a nyájat, amely gyanútlan,

s amely jóra számít, a farkasokra bízva a létét,

nem érti, azok miért viselkednek gyanúsan.

Juhok a farkasok előtt

Juhok a farkasok előtt. Ez egy festmény a falon.

Nagyon élethű, s igazán valóságosnak tűnik,

a mondanivalója pedig életszerű nagyon.

A nyáj engedelmesen bégetve bólogat bódultan,

s szinte meghipnotizáltan bámulnak előre,

mindnyájan a ragadozók felé fordultan.

Azok kajánul vicsorogva morognak a nyáj felé,

ezzel félelemben tartva azt a rengeteg birkát,

s egymás után hurcolják őket a vezérük elé.

Ott aztán széttépik mindet, s a farkasok esznek,

vértől ragyog valamennyi fűszál a zöld réten,

az ordasok pedig szép kövérek lesznek.

Juhok a farkasok előtt. A képről sugárzik a vég.

Az emberek is hasonló sors felé haladnak,

ám sokuknak ez nem világos még.

Vihar előtti csend

Vihar előtti csend honol és semmi nem hallik,

nyugodt a vidék, a természet igazi önmaga,

s minden a szokásos rend szerint zajlik.

Békésen legelnek a birkák a közeli, dús réten,

s közben nem néznek fel, csak eszegetnek,

és szinte teljesen kábák a napfényben,

Eszükbe sem jut, hogy történhet velük bármi,

és nem veszik észre a közeli farkashordát,

hisz nem tudnak a fűnél tovább látni.

A farkasok bizony régóta birkahúsra vágynak,

lopakodva osonnak a juhnyáj nyomában,

s gondolatban mindig előttük járnak.

Vihar előtti csend van, ám sötét vihar közeleg,

ha a birkák megesznek mindent, mit látnak,

számukra már nem lesz legközelebb.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30