Saját alkotásaim
Az elefánt tetemén marakodnak az állatok,
az oroszlánok és a hiénák tépik a testét,
a legnagyobb is áldozattá válhatott.
Sakálok ólálkodnak arrább, várva sorukat,
néha odakapnak óvatosan és rettegve,
a nagyobbak megölték már sokukat.
Egyre több keselyű gyűlik a falatozók köré,
nagyon izgatottak, lesik a történéseket,
s mind reméli, ami marad, az az övé.
Az elefánt tetemén marakodnak dühödten,
s morognak egymásra izzó gyűlölettel,
sokszor egymást tépik dühökben.
A végzet felé hajtva szaladnak a kafferbivalyok,
folyton üldözi őket egy nagy oroszlánfalka,
s a napjaik majdnem ugyanolyanok.
Legelnek, élelmet keresnek, majd inni indulnak,
vándorolnak a nap legnagyobb részében,
s pihenés után nehezen mozdulnak.
Együtt az erejük hatalmas, nehéz legyűrni őket,
közösen nekimennek bármely oroszlánnak,
s ilyenkor bizony mindig győznek.
Azonban, amikor üldözésük közben szétválnak,
elvesztik a közösségben rejlő hihetetlen erőt,
s akkor a ragadozók zsákmányává válnak.
A végzet felé hajtva csak az összetartás segíthet,
és menekülés közben a bivalyok rájönnek,
egyedül mindegyikük csak veszíthet.
