hideg Archívum - Kiss Gyula versei

A tél hidege idején

A tél hidege idején összegyűltek a farkasok,

a magas hegyek között lévő völgyben,

s így újra retteghettek a szarvasok.

Ezek a toportyánférgek ugyanazt vonyítják,

hosszú évek óta hallatják a hangjukat,

s a vidék lakói a veszélyt gyanítják.

A falvakban, a tanyákon, oly sokféle állat él,

birkák, kecskék, disznók, meg marhák,

s mindegyikük ettől a falkától fél.

Van is rá okuk, hisz az ordasok igen éhesek,

és nem kegyelmeznek, mohón falnak,

a fogaik nagyon sokszor véresek.

A tél hidege idején összegyűltek a farkasok,

s a völgyben hagyott pusztításuk után,

mások lettek az esték, a hajnalok.

A hideg hó alatt ott lapul

A hideg hó alatt ott lapul az új élet csírája,

és várja a tavaszt, a szebb időkre pihen,

még nincs koszorú a remény sírjára.

A hideg hó alatt ott lapul jóság, a szeretet,

ott alszanak a vágyak és a szép álmok is,

s ott pihenik ki a fájdalmas sebeket.

A kiszórt madáreleség

A kiszórt madáreleség odavonzza a sok madárkát,

azok jönnek egyik a másik után, igen éhesen,

és a falatozáshoz nem kötnek szakállkát.

Ízlik nekik a sok finom apró mag, a köles, a búza,

csipegetik is szorgosan, szinte versenyeznek,

és egy ideig mindőjüknek elszáll a búja.

A kiszórt madáreleség sokat segít a kis éhezőkön,

teli beggyel jobban el tudják viselni a hideget,

amíg nem lehetnek újra a zöld mezőkön.

Erősen fúj a hideg szél

Erősen fúj a hideg szél, csendes az esti város,

az utcák üresek, a madarak is alszanak,

a szeretet azonban nem álmos.

Erősen fúj a hideg szél, békesség mindenütt,

a feldíszített fákon ragyognak a fények,

és sokaknak ez fény mindenük.

Egy kis erdei ház

Egy kis erdei ház áll a hegyen, a fenyők erdejében,

csillagos este van, friss hó hullott a környéken,

és farkasok hangja hallik a messzeségben.

Díszkivilágítás ragyogja be a házikót, a környéket,

odabent kellemes a meleg és halkan szól a zene,

a gyermekek számára a mese, igaz történet.

Mese a Mikulásról, a varázslatról, a csomagokról,

a tündérekről, a manókról, a harcos törpékről,

a királykisasszonyokról és a hős lovagokról.

Nagy a várakozás, a kicsik álmosak, aludni térnek,

gyorsan bebújnak az ágyukba, puszit kapnak,

és a kedves Mikulástól jó sok csokit kérnek.

Egy kis erdei ház pihen a téli hidegben csendesen,

egy nagy fán bagoly huhog, odább róka oson,

s a feljövő Hold letekint e helyre kedvesen.

A pulyka már unta a hideget

A pulyka már unta a hideget, hiszen túlságosan fázott,

nem tetszett neki, hogy megjött a tél és havazott,

s emiatt a díszes tollruhája igencsak átázott.

Odament a gazdájához és hevesen panaszkodott neki,

ezt ő így nem bírja tovább, engedje be a szobájába,

különben mérges lesz, s a gazdát helyre teszi.

A gazda először meglepődött, majd kinyitotta az ajtót,

kérte a pulykáját, hogy fáradjon be a konyhába,

de csak óvatosan, hisz már felmosta a padlót.

A pulyka már unta a hideget, s nem tétovázott sokáig,

besietett, ám hamarosan a sütőben találta magát,

immár nem fázott, de nem is jutott el a szobáig.

Hideg téli éjszakán

Hideg téli éjszakán, amikor a csend a körútját járja,

és hófehér takaró lepi be az utcákat, tereket,

nyugalom telepszik az alvókra, a tájra.

Hideg téli éjszakán, amikor még a szél sem mozdul,

s a fák ágain pihennek a mosolygó hópelyhek,

az estét eme csodás látvány ejti foglyul.

Hideg, csillagfényes éjszakán

Hideg, csillagfényes éjszakán, amikor a Hold ragyog,

útra indulnak az álmok a fantáziák világába,

és nem állíthatják meg őket a fagyok.

Hideg, csillagfényes éjszakán, amikor a csend hallik,

s amikor szinte megáll az idő a végtelenben,

ember és természet, békességben alszik.

Beköszöntek a varjak

Beköszöntek a varjak károgva a városokba, falvakba,

és látogatásukkal jelezték, közeleg a rossz idő,

ezen üzenetüket valamennyiük hallatja.

Teszik ezt minden évben, amikor megérzik a hideget,

és bár süthet még a Nap, ők tudják nem sokáig,

mindegy, hogy a televízió mivel is hiteget.

Beköszöntek a varjak, szétnéztek, felmérték a helyet,

a helyet, ahol majd kitelelhetnek biztonságosan,

és ahonnan kimenniük tavaszig nem kellhet.

Közeleg a tél

Közeleg a tél, a nyugalom és az elmúlás évszaka,

hideg szél suhan a fák, s a bokrok között,

lassan már a nappal is csak éjszaka.

Közeleg a tél, az ősz pazar szépsége visszavonul,

az állatok és a növények többsége lepihen,

s a jó idő, egy időre visszaszorul.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30