Saját alkotásaim
A pénz bűvöletében sokan mássá válnak,
csillog a szemük, pökhendiek lesznek,
s egy álomvilágnak a talaján állnak.
Kapzsiság árad az ereikben, éjjel-nappal,
a mohóság felfalja a lelkük maradékát,
és nem törődnek kicsivel, naggyal.
A hatalmi téboly kezd eluralkodni rajtuk,
s marakodnak a legkisebb koncokon is,
csak a pénz láttán derül fel az arcuk.
A pénz bűvöletében fuldokolnak a végig,
és nincsenek tekintettel senkire sem,
az emberséget nem pénzben mérik.
Melyik a leggonoszabb faj, az, amelyik fosztogat,
a pénzért bármire képes, rabol, meg gyilkol,
és eközben jó tanácsokat osztogat?
Amelyik irigy, melyiknek mindig a másé kellene,
amelyik szórakozásból bántja a többieket,
és amelyiknek hiányos a jelleme?
Amelyik önző érdekből pusztít, a hatalom a célja,
amelyik kegyetlenebb valamennyi állatnál,
s amelyik tud kedves is lenni néha?
Amelyik folyamatosan háborúzik és félelmet kelt,
amelyiknek egy része gonosz terveket sző,
s csak akkor nyugszik le, ha nyert?
Melyik a leggonoszabb faj, vajon melyik is lehet,
amelyik igényt tart mindenre, ami létezik,
és hiszi, mindezért bármit megtehet?
Könnyű elvárni mástól, amit mi meg nem teszünk,
amiről hallani sem akarunk, mert igen fájó,
és aminek a gondolata sincs velünk.
Könnyű elvárni mástól, hogy harcoljon a végsőkig,
és ha kell, áldozza fel magát értünk bármikor,
s kit érdekel, ha emiatt megsértődik.
Könnyű elvárni mástól, hogy adja fel az igazi énjét,
és ne vegye figyelembe a saját érdekeit soha,
s ne is firtassa a valóságnak mikéntjét.
Az emberek békésen megférnének a világon, ha hagynák,
ha nem szítanák érdekkörök a feszültséget folyvást,
és a rosszat nem mindig a kisemberek kapnák.
Nem bántaná senki a másikat, mivel nem is lenne érdeke,
és senki nem törődne azzal, hogy ki, miket csinálhat,
ha nem lenne a hatalom elnyomó kényszere.
Az emberek békésen megférnének a világon, akár örökre,
amennyiben mindenki élhetné a saját mindennapjait,
és nem akarna a gonosz háborút, mindörökre.
Vajon melyik faj az, amelyik érdekből gyilkol,
önző, kapzsi, irigy és sokszor rosszindulatú,
mely a fajtársai elől annyi minden titkol?
Amely bármit megtesz a hatalomért, a pénzért,
igen sokat hazudik önnön érdekei szerint,
s feláldoz tömegeket egy aljas célért?
Sokszor kegyetlen, gonosz, elbánik másokkal,
megtéveszt, elámít, eltiporja a többi lényt,
s biza hamar leszámol az álmokkal?
Amely igaz szeretetre vágyik, őszinte örömre,
mely békében is meg tudna lenni a világgal,
s ilyetén nyugalomban élhetne örökre?
Vajon melyik az a faj, mely mindezekre képes,
mely szeretné legyőzni a sorsot, a végzetet,
azonban az idő a számára is véges?
Élet, vagy halál, megmaradás, vagy a végzet,
ezeket a kérdéseket folyvást éli meg a képzet.
Szenvedés, netán öröm, sírás, esetleg nevetés,
szép idők, sanyarú sorsok és azután a temetés.
Állandóan vívódó lelkek és kavargó érzelmek,
biztos tudás, elszánt akarat, s tétova vélelmek.
Őszinte szeretet, s igaz ölelés, érdekek nélkül,
mindezektől az emberek élete biza megszépül.
Élet, vagy halál, tudás, netán hipnotikus álom,
a tiszta igazság, vagy a rabigában tartó járom.
Az örök sötétség, avagy az életet jelentő fény,
ezen a világon sok a kérdés és ez bizony tény.
Nem unják még az ámítást,
a sok-sok valótlan állítást?
A félelemben tartó fojtást,
rettegésben tartani folyvást?
Nem unják még az ámítást,
a csalárd, gonosz számítást?
Az agymosást, a hazugságot,
a rengeteg kitalált valóságot?
Nem unják még az ámítást,
a rossz dolgokra csábítást?
Az egymásra való uszítást,
az aljas, lélektelen puhítást?
Nem unják még az ámítást,
a nem létező hírek szállítást?
A családok szétforgácsolását,
sunyi terveik megvalósítását?
Nem unják még az ámítást,
az igazi történelem átírást?
A bűneik leplezését naponta,
hamis statisztikákat havonta?
Nem unják még az ámítást,
a birodalmi érdekek tágítást?
A háttér parancsait teljesíteni,
s az alja népet fellelkesíteni?
Nem unják még önmagukat,
mézes, mételyező szavaikat?
A népek rabságba taszítását,
az elferdülés hamis tanítását?
Nem, mert nem az érdekük,
az igazság nem az érdemük.
Vágyuk a tökéletes hatalom,
mikor senki nem él szabadon.
Mikor nem lesz többé akarat,
elvehetik valamennyi javakat.
Kiritkíthatják az emberi fajt,
nem hoznak mást, csupán bajt.
Istenként uralkodnak a Földön,
mely másoknak ezután börtön.
A mások kínjain gazdagodnak,
a néppel mindig fukarkodnak.
Nem unják még önmagukat,
hallgatva számító szavaikat?
Miért tennék, ellenfél nélkül?
Mindebbe a világ beleszédül.
