A pökhendi záptojás hitte, hogy népének éke,
ő a legkiválóbb, egy istenség, a tojások szépe.
Hitte, hogy neki kijár a tisztelet és a dicsőség,
az ő szava szent, bármit is tesz, az a minőség.
A pökhendi záptojás egy koronáról álmodott,
és lélekben immár a felhők fölött szálldosott.
Gőgös volt, beképzelt és volt számtalan bűne,
szétpukkadása után még sokáig érzett a bűze.
