Őseink, elődeink emléke örökre fennen ragyog,
tetteik, dicsőségük, s harcaik a szabadságért,
küzdelmük a hazáért, ők igazi csillagok.
Dúlta országunkat a tatár és pusztította a török,
az Árpád-háziak, s a Hunyadiak védelmezték,
sokszor próbáltak ártani hazaáruló körök.
Dobó István, Zrínyi Miklós és sok várkapitány,
hűen, sokszor az utolsó vérükig védték a hont,
mert mindannyian tudták, mi a helyes irány.
A Habsburgok elnyomták, sanyargatták a népet,
fellázadt a magyar, elege lett a szolgaságból,
s Kossuth és Petőfi nem akart ilyen véget.
1848 megmutatta, ha összefog a nemzet egésze,
ha igaz ügyért áll ki nemes és egyszerű ember,
bizony valósággá válhat mindenki reménye.
1956-ban ismét fellángolt a szabadságnak tüze,
fegyvert ragadott öreg, fiatal, nők és férfiak,
s kitört belőlük az elnyomottak dühe.
Őseink, elődeink emléke nem feledhető el soha,
minket pedig, kik gyáván feladjuk magunkat,
eltemet az idő, s belepi sírunkat a moha.