Saját alkotásaim
Csupán egy rövid szösszenet az egész létünk,
akad benne egy kevés öröm, sok félelem,
s végül nem derül ki, mennyit értünk.
Megannyi titkot és érzelmet viszünk az útra,
miközben a végtelen felé suhan a lelkünk,
s meglehet, ezeket nem élnénk át újra.
Csupán egy rövid szösszenet, mi nekünk jár,
és sokszor meglepetésszerűen távozunk,
kár tagadni is, ez bizony nagyon fáj.
Az életünk csupán egy szösszenet az időben,
melyet hol erre, hol arra fúj a sors szele,
és ez nem is fog változni a jövőben.
Az életünk csupán egy szösszenet, túl kevés,
túl rövid, túl bonyolult, s gyakorta nehéz,
sokszor drámai, ám néhanap mesés.
Olyan rövid ez a kis vers, amilyen rövid az élet,
nem vidám, nem kacajfakasztó és nem szép,
s nem leli benne örömét semmilyen lélek.
Olyan rövid ez a kis vers, egy lehelet a szélben,
parány szösszenet csupán a viharos időkben,
a mondanivalója pedig, ott lapul a mélyben.
Szösszenet a végtelenben az emberi élet, nem egyéb,
rövidke pillanat, amelyet elmos az idő pora,
és ami marad, az annyira kevés.
Szösszenet a végtelenben minden tett és minden szó,
eltűnnek, mintha soha nem is léteztek volna,
ahogyan a rossz is, s az összes jó.
Szösszenet az egész létünk ebben az időben,
és meglehet emlékünk sem marad a jövőben.
Éppen ezért nem mindegy, bármit is teszünk,
hogy tiszta, vagy mocskos marad-e a nevünk.
Szösszenet vagyunk, semmi más, nem egyéb,
szólhatnak rólunk regék, történetek és mesék.
Netán elfeledhet minket a történelem, a világ,
csak a sírjainkon marad pár elszáradt virág.
