Minden nő megérdemli a figyelmet, az elismerést,
a kedvességet, a bókokat, a szívből jövő tiszteletet,
a megbecsülést és sok-sok szeretetteli, szép napot,
s mindezek mellé hadd kívánjak boldog Nőnapot!
Minden nő megérdemli a figyelmet
Címke: óhaj
Olyan jó lenne
Olyan jó lenne végre igazi nyugalomban élni,
ahol a szeretet, a tisztelet mindig kölcsönös,
s amelyben nem kellene sohasem félni!
Milyen szép is lenne arra ébredni egy napon,
mindenfelé boldogság árad és öröm fakad,
s ezzel nem érne fel semmilyen vagyon!
Mennyire mássá tenne mindenkit egy ölelés,
mely őszinte érzésekkel táplálná a lelket,
s melyet nem lepne be soha a feledés!
Olyan jó lenne fel szabadultan sokat nevetni,
elérni mindazt, ami elérhetetlennek tűnt,
és zavartalanul, tiszta szívvel szeretni!
Mit a szívünkben őrzünk
Mit a szívünkben őrzünk, velünk fog maradni,
velünk él és velünk fog majd halni is,
kár lenne mindezeket tagadni.
Annyi érzelem és titkolt vágy van e rejtekben,
megannyi óhaj, sóhaj, s reménykedés,
mind megmaradnak a sejtekben.
Számtalan álom, s megvalósítatlan elképzelés,
belülről gyötrő kínok és emésztő tüzek,
ezeken nem segít az emlékezés.
Mit a szívünkben őrzünk elkísérhet a végzetig,
s a galaktikus idők porának nyomában,
a tetteink súlya biza megméretik.
Szeretetre vágyik
Szeretetre vágyik a világ apraja és nagyja,
igazi, őszinte, szívből jövő szeretetre,
de a gonosz árny ezt nem hagyja.
Az árny nem tűri a boldogságot, sem a jót,
nem bírja elviselni a vidámságot sem,
és az elismerésekkel is igen skót.
Számára a gyötrelem az öröm, a kín kacaj,
és a rettegők sikítása a kéjes gyönyör,
manapság boldogabb, mint tavaly.
Mindenfelé a félelem az úr, a jó az szolga,
kegyetlen módon uralja a pánikolókat,
s a gyávák miatt könnyű a dolga.
Eltipor bárkit a Földön, bárkit, aki még él,
oly hatalmas a sötét erő a háta mögött,
nem véletlen, hogy soha nem fél.
Ám változhat a sors, s belőle lesz a halott,
kételkedhet ugyan önnön vereségében,
de önteltsége okán sebet kapott.
A sebe végzetes, s a pulzusa már gyengül,
az árny rángatózik, majd hörögni kezd,
gyilkos szándéka mégsem enyhül.
Szeretetre vágyik mindenki, kicsi és nagy,
egyszer erőre kap a fény, s felragyog,
a sötét árnyból semmit sem hagy.
Elég
Elég a félelemkeltésből, s a zsarolásból,
a megtévesztésből és a sok hazudásból!
A fojtogató maszk kötelező hordásából,
a való igazság, s az értelem fogságából!
Elég a jogtalan tiltások hosszú sorából,
a fenyegetésből, s a zsarnokok korából!
Az emberek egymás ellen fordításából,
a velünk született jogok korlátozásából!
Elég a szabadság tiprásából, elvételéből,
csak a méreg beadása segít elméletéből!
A szakadatlan uszításból, s a rettegésből,
a jó szándék és a megmentő tettetésből!
A céljukat szolgáló sztárocskák sorából,
és a lelkeket gyötrő pusztító homályból!
Elég volt a gyermekek megrémítéséből,
s a totál megsemmisítés előkészítéséből!
Elég volt mindenből, ami rossz, gonosz,
nem kell ámítás, ami feszültséget fokoz!
Nem kell a hitegetés, sem pedig ármány,
s főképpen nem kell semmiféle járvány!
Az emberek nyugalmat akarnak, s békét,
s látni szeretnék e színdarabnak a végét!
Az életüket akarják, egy élhetőbb életet,
nem végigszenvedni a hátralévő éveket!
Egy szebb jövőt szeretnének, megértést,
nem pedig gúnyos lekezelést, s lenézést!
Mindenki az álmai beteljesülését óhajtja,
és nem gyötrődni, kínok között sóhajtva!
Boldogabb Új Évet!
Eltelt ez az év, gonddal, s bajjal,
de elég volt és végre le a jajjal!
Sok örömben nem volt részünk
és ki tudja még, mik elé nézünk.
Ám most mindezt tegyük félre,
s nézzünk a pohárnak fenekére.
Mulassunk, igyunk és együnk,
egy Boldogabb Új Évet nekünk!
Minden embernek van egy életútja
Minden embernek van egy életútja, s vele együtt célja,
ez bizony akkor is igaz, ha mindezektől el is tér néha.
Valóra váltani az álmokat! Ez az óhaj mindenkiben él.
Függetlenül attól, hogy az álmodozó sok mindentől fél.
Dönteni mindig kell, kisebb, vagy nagyobb dolgokban,
ennek eredménye megmutatkozik az emberi sorsokban.
A jövő állandóan mozgásban van, s meg sohasem áll,
ki időben változtat, arra lehet, hogy egy szebb élet vár.
Vágtat az Óhaj
Vágtat az Óhaj szelek szárnyán,
Ő nem egy akármilyen látvány.
Álomvilág övezi a hosszú útján,
sokat rágódik jelenén és múltján.
Szeretne szeretni, de olyan nehéz,
reméli a boldogság hozzá is benéz.
Félénk és gátlásos, egy igazi jellem,
nem téveszti meg a bűbáj és kellem.
Őszinte érzelmekre vágyik legbelül,
olyanokra miket igazán megbecsül.
A sors sohasem volt kíméletes vele,
szíve mégis igaz szeretettel van tele.
