titkok Archívum - Kiss Gyula versei

Csak emlék marad

Csak emlék marad mindaz, mit megéltünk,

az életünk eddigi valamennyi pillanata,

mikor vágytunk, féltünk, s reméltünk.

Emlék marad minden álmunk, s a tetteink,

a titkos szerelmeink, a szép reményeink,

s emlékek maradnak egykori terveink.

Csak emlék marad már, amikor jól voltunk,

amikor nem igyekeztek végezni velünk,

s amikor önmagunkért nem szóltunk.

Az is emlékké válik, mikor ostobán hittünk,

elhittünk mindenféle hamis hazugságot,

és a jót nem sikerült sikerre vinnünk.

Csak emlék marad mindez, s igen szomorú,

annyi mindent elszalasztottunk végleg,

de vár még reánk egy díszes koszorú.

Ki nem mondott gondolatok

Ki nem mondott gondolatok, eltitkolt érzések,

fájó szívek és be nem vallott szerelmek,

mindig maradni fognak kérdések.

Kérdések, hogy miért így, miért nem másként,

s miképpen romlott el az, ami szuper volt,

hogyan viselkedhet az ember nyájként?

Ki nem mondott gondolatok és hamis igazság,

elferdített valóság, s ketrecbe zárt vágyak,

a pokolban lesz majd a végső vigasság.

A lelkünk mélyén sok a titok

A lelkünk mélyén sok a titok, ott a rejtekük,

ott bújik meg a sötétség és a ragyogás,

s bizonytalan, mi a helyzetük.

Ott lapul a szeretet, a szerelem és a vágyak,

a csodás álmok, elképzelések, óhajok,

ezek mind a reményre várnak.

Ott bújik meg a bizonytalanság, s a félelem,

a gyanakvás, az óvatosság, a megértés,

és még sok másféle érzelem.

Odajár pihenni minden szavunk és tettünk,

az emlékeink is ott alszanak csendben,

s ott derül ki, mivé is lettünk.

A lelkünk mélyén sok a titok, velünk élnek,

s velünk indulnak majd a végtelen felé,

ahol átadják magukat a fénynek.

Amíg a szív érezni képes

Amíg a szív érezni képes, szeretetet, bármit,

addig a lélek sem adja fel, reménykedik,

és bízik benne, el tud érni akármit.

Valóra válthatja az álmait, s a titkos vágyait,

szárnyalhat a széllel, táncolhat a fénnyel,

és kibonthatja a szerelem szárnyait.

Eközben az elme sem alszik, óvatosan figyel,

és a fantáziák földjét járva egyre erősebb,

szentül hiszi, övé lehet majd a siker.

Amíg a szív érezni képes, addig él az ember,

s addig még van esélye egy szebb világra,

amelyet talán ő is alakíthat egyszer.

Az érzelmeit mindenki védi

Az érzelmeit mindenki védi, ahogyan tudja,

elrejti a szívében és a lelke legmélyén,

s mások elől mindvégig eldugja.

Néhanap, amikor ragyog a Nap a kék égen,

s a bizalom szellője cirógatja az arcot,

kinyílnak a virágok is a réten.

Az érzelmeit mindenki védi, óvja önmagát,

a lelki sérülésektől és a csalódásoktól,

nyugodtan átaludva az éjszakát.

Egy életet összefoglalni

Egy életet összefoglalni nem könnyű sohasem,

beszélni róla nehéz, a lélek őrzi a titkokat,

és csak az számít, mi van odabent.

Egy életet összefoglalni nem is mindig sikerül,

főképpen, ha az elme önmagába zárkózik,

s hogy úgy mire képes, talán kiderül.

Az álmok bolygóján

Az álmok bolygóján bármikor megtörténhet bármi,

az elme csodás dolgokat képes varázsolni,

és könnyű a fantáziák földjén járni.

Szemet gyönyörködtető tájak, békesség, nyugalom,

egy igazán mesés világ, lelket felemelő érzés,

ezen a helyen nem létezik unalom.

Az álmok bolygóján megszépülnek a titkos vágyak,

és életre kelnek a szívben rejtőző érzelmek,

miközben a madarakkal szállnak.

A lélek számtalan titkot őriz

A lélek számtalan titkot őriz, igen sok félelmet,

rengeteg szív mélyén rejlő álmot, s vágyat,

és megannyi, némán kiáltó érzelmet.

A lélek számtalan titkot őriz, sokszor a halálig,

és eközben mosolyog és szenved is belül,

mialatt a tüze a hamu alatt parázslik.

Sok mindent sosem tudunk meg

Sok mindent sosem tudunk meg az életünk útján,

sokszor nem ismerjük meg az igazi valóságot,

és hiába merengünk önmagunk múltján.

Nem tudjuk meg, hogy miért is születtünk egykor,

vagy ki is volt életünk szerelme, úgy igazából,

s a lelkünk nagyon szomorúvá válik ekkor.

Nem tudjuk meg azt sem, miket mondtak rólunk,

s vajon kik szerethettek minket önmagunkért,

milyen lehetett volna az életünk, a módunk.

Nem tudjuk meg, hogy a sorsunk merrefelé vezet,

mennyi időnk van még, mielőtt elköszönünk,

és arra, amink van, ki is vethetett szemet.

Nem tudjuk meg, nélkülünk milyen is lesz a világ,

fogunk-e hiányozni belőle egy napon, s kinek,

lesz-e majd a sírunkon csokor, vagy virág.

Sok mindent sosem tudunk meg, amíg csak élünk,

oly sok titok marad titok a számunkra örökre,

a végtelen idő furcsa játékot játszik vélünk.

A lelkek mélyén megbújnak

A lelkek mélyén megbújnak a legtitkosabb vágyak,

és olyan érzelmek,amelyek ott is maradnak,

pedig mind a nyílt felszínre vágynak.

A lelkek mélyén megbújnak a remények, az álmok,

és mint a hamu alatt lapuló tűz, úgy izzanak,

mielőtt egyszer felcsapnak a lángok.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30