Saját alkotásaim
Csendes az esti város, még a hópelyhek is alszanak,
odabent, a jó meleg szobákban nagy a várakozás,
a gyermekek minden zajt Mikulásnak hallanak.
Izgatottan figyelnek a legapróbb zörejre, neszekre,
kicsiny szívük hevesebben dobog az izgalomtól,
és ma este nem szeretnének menni semerre.
Csendes az esti város, csillagok ragyognak az éjben,
a szeretet időszaka ez, a boldogságé, s a reményé,
őszinte öröm csillan a sok gyermek szemében.
Mikulás napján felragyognak a gyermeki szemek,
a várakozás percei dobogtatják a kis szíveket,
s ez az este, számukra csakis boldog lehet.
Mikulás napján a szeretet csomagjai útra kelnek,
s mind megtalálják a helyüket a cipőcskékben,
az öröm és a vidámság új értelmet nyernek.
Apró kezek, csillogó szemek, huncut mosoly,
a gyermeki lélek játékos, tanulni vágyó,
és csupán nagyon ritkán komoly.
Hancúrozás, birkózás, s bújócska a társakkal,
ugrálás a trambulinon, fogócska a kertben,
és megismerkedés a sok furcsa állattal.
Őszinte öröm és szívből jövő boldog percek,
igazán varázslatos időszak ez a kicsiknek,
s a levegő a közelükben szinte serceg.
Apró kezek, amelyeket a kezeinkkel fogunk,
kíváncsi és minket fürkésző pillantások,
értük, ha kell, áldozatokat is hozunk.
Vajon milyen emléket hagyunk hátra magunk után,
olyat, amelyik méltán tiszteletet érdemel mindig,
netán olyat, ami szégyen, s egy nulla csupán?
Megőrizheti bizton tetteinket a történelem folyama,
vagy épp ellenkezőleg, undorral fordul el a Nap is,
s eltüntet minket a galaxisok végtelen moraja?
Mindez rajtunk múlik, vagy talán mások is hibásak,
meglehet, hogy túl gyávák és a gyengék vagyunk,
és a végtelennek a kapuján is simán kivágnak?
Hogyan nézhetünk a gyermekek, s utódok szemébe,
ha harc nélkül feladjuk a jogainkat és a jövőjüket,
s mindezekért csakis a halált kapjuk cserébe?
Vajon milyen emléket hagyunk, ami reményt adhat,
s ami meg tudja mutatni, mik a lehetőségek eztán,
és milyen lesz az a világ, amit örökül kapnak?
Hullik a hó és érzelmek szárnyalnak a szélben,
gyermekek kacaja hallik, szánkók siklanak,
ez egy kivételes pillanat az idei télben.
Felszabadult öröm, s láncok nélküli vidámság,
hógolyózás és hóangyal a friss hó buckáiban,
ez egy gyermeknek maga a királyság.
Hullik a hó és selymesen csillog az éjszakában,
a Hold ezüstje gyémántként ragyog a havon,
ez biz a normális a télnek évszakában.
