Ragyog a téli Nap, kápráznak a szemek,
hunyorogva látják csupán a világot,
s így úgy tűnhet, minden remek.
Ragyog a téli Nap, szépnek tűnik a jövő,
s talán a remény is magára találhat,
ha a fényből marad még hírvivő.
Ragyog a téli Nap
A tél hidege idején
A tél hidege idején összegyűltek a farkasok,
a magas hegyek között lévő völgyben,
s így újra retteghettek a szarvasok.
Ezek a toportyánférgek ugyanazt vonyítják,
hosszú évek óta hallatják a hangjukat,
s a vidék lakói a veszélyt gyanítják.
A falvakban, a tanyákon, oly sokféle állat él,
birkák, kecskék, disznók, meg marhák,
s mindegyikük ettől a falkától fél.
Van is rá okuk, hisz az ordasok igen éhesek,
és nem kegyelmeznek, mohón falnak,
a fogaik nagyon sokszor véresek.
A tél hidege idején összegyűltek a farkasok,
s a völgyben hagyott pusztításuk után,
mások lettek az esték, a hajnalok.
Olyan sokan szomorkodnak
Olyan sokan szomorkodnak, nap, mint nap,
szenvednek a fájdalmaktól, a bánattól,
és reményt bizony nem sokuk kap.
Szenvednek a nélkülözéstől, az igaztalantól,
különféle betegségektől, a pénzhiánytól,
és nem állnak messze a vigasztalantól.
Látják, milyen sebességgel terjed a sötétség,
így egyre kevesebb fény jut el hozzájuk,
s érzik, a számukra nem jön segítség.
Olyan sokan szomorkodnak ezen a világon,
a szemek völgyét sós patakok áztatják,
s vizük megcsillan a letépett virágon.
Sokan nem mernek szembenézni
Sokan nem mernek szembenézni önmagukkal,
és nem merik felvállalni önnön hibáikat,
nem bírnak el gondjaikkal, bajaikkal.
Sokan nem mernek szembenézni a valósággal,
az érzéseikkel, fájdalmaikkal, bánatukkal,
és a jelenlegi világ okozta csalódással.
Olyan most a világ
Olyan most a világ, mint a fortyogó vulkán,
a belsejében iszonyú erők működnek,
és biztosan kitör majd idő múltán.
Olyan most a világ, mint egy ködös mocsár,
igen veszélyes hely és kiismerhetetlen,
ahol nem látható élesen a határ.
Olyan most a világ, mint egy lángoló mező,
melyen az élet hamvai hevernek szerte,
s melyet nem tud eloltani az eső.
Olyan most a világ, mint egy vídia, kemény,
olyan, mint egy kietlen és forró sivatag,
amelyet örökre elhagyott a remény.
Sokan nem hiszik el
Sokan nem hiszik el mindazt, amit látnak,
nem bírják elviselni a valóságot magát,
és így mindig csak a csodára várnak.
Sokan nem hiszik el, amit bizonyít az élet,
még akkor sem, ha ezt magukon érzik,
s emiatt folyton keserűségben élnek.
Sokan nem hiszik el, hogy többre képesek,
sírnak, panaszkodnak és nem küzdenek,
halálukig fújják, az esélyeik rémesek.
Sokan nem hiszik el, hogy lehetne szavuk,
és igenis változtathatnának sok dolgon,
ha nem volna az az akadály, maguk.
A manipulációk világában
A manipulációk világában csodás ám az élet,
mindig ragyog a Nap és a boldogság alap,
szeretetben fürdik valamennyi lélek.
Vidámak a napok, egészségesek az emberek,
nincs viszály, nincs harag, nincs ellentét,
és van örülni való sok, sőt, rengeteg.
Mindenki azt hihet, amit akar és azt is tehet,
nincs szörnyű gonosz, sosem volt ármány,
tejben-vajban fürdik felnőtt, s gyerek.
A becsület és a tisztesség, természetes dolog,
a segítőszándék, az ölelés mindennapos,
s még az idő kereke is a jó felé forog.
Csupán képzeletben létezik félelem, rettegés,
s a háborúk pokla kizárólag mesékben él,
nincs gazság, álszentség, vagy tettetés.
A manipulációk világában nem elesett senki,
ellenkezőleg, fitt és fürge, penge elmével,
eme világban remek embernek lenni.
Az átlagemberek minden pénze
Az átlagemberek minden pénze elvételre kerül,
ezáltal a jövőjük koromsötétbe fog borulni,
és a veszteségükön az elit jókat derül.
Jókat nevetnek a gyengeségen és a félelmeken,
az emberek riodalmán, a hiszékenységükön,
számukra mindenki senki, lényegtelen.
Az átlagemberek minden pénze zsebekbe kerül,
azok zsebébe, akik a terv szerint dolgoznak,
s akikben a becsület léte fel sem merül.
Elmerengve a múlton
Elmerengve a múlton megfájdulhat a szív,
megannyi érzelem lapul a lelkekben,
s valamennyi emlékezésre hív.
Elmerengve a múlton rádöbben az ember,
milyen más lett minden, mit veszített,
és reméli megbékél ezzel egyszer.
Sokan küzdenek kínokkal
Sokan küzdenek kínokkal, meg fájdalmakkal,
meg nem értéssel, lenézéssel, bánattal,
és szembesülnek sértő rágalmakkal.
Sokan küzdenek csalódással és lelki sebekkel,
titkos vágyakkal, meg nem élt álmokkal,
s teszik mindezt könnyes szemekkel.
Sokan küzdenek kiábrándultsággal, haraggal,
nélkülözéssel, lemondással és tagadással,
a becsületet nem megvehető arannyal.
Sokan küzdenek békétlenséggel, s vívódással,
reménytelen szerelemmel, kiszolgáltatva,
s a kapcsolatukban állandó civódással.
Sokan küzdenek kínokkal, sebzett reménnyel,
szeretetnélküliséggel, csendes magánnyal,
és eme világon egyre kevesebb eséllyel.
