Akinek fontosabb a gyűlölet, a téboly, s a harag,
mint az élete, a biztonsága, az a rossz felé halad.
Aki nem tud érvelni, csupán lázadni, hőbörögni,
az sokak reményét fogja szétzúzni és összetörni.
Akinek fontosabb a gyűlölet
Címke: biztonság
Ébredj magyar
Ébredj magyar, amíg ébredni van időd,
ha nem teszed, örökre odalesz a jövőd!
Hallgass a szívedre, az értelem szavára!
Biztos elmennél idegenekért a halálba?
Elárulnád a hazád, véres júdás pénzért,
euróért, dollárért és egy hitvány célért?
Elárulnád a népedet, saját gyermeked,
csak hogy megtartsd eddigi helyzeted?
Ha nem tudsz érvelni, inkább hallgass,
de másokat a butaságoddal ne zargass!
Ha nem tudod felfogni, mi is a valóság,
megperzsel az igazság, meg az adósság.
Van értelme hőbörögni, meg lázadozni,
pénzzel a zsebben csodára vágyakozni?
Miféle dolog megvetni önmagad népét,
és előidézni saját hazád szomorú végét?
Milyen hitvány az, aki tombol, s őrjöng,
és csekély értelmi szintjén csak hőzöng?
Aki beleköt bárkibe, az üres feje szerint,
odaüt az ártatlannak újra, meg megint?
Ébredj magyar, döntsd el, akarsz-e élni,
vagy inkább magad megadva csak félni!
Akarod-e népednek, családodnak javát,
vagy elhiszed a hazug hitványak szavát?
A szeretet honában
A szeretet honában semmiféle rossz nem létezik,
rengeteg az öröm, a vidámság és a nevetés,
s valamennyi érzés szívből érkezik.
Segítségben hiány nincsen, a jó szándék állandó,
nincs feszültség és a nyugalom természetes,
s a szürke napok egyike sem fárasztó.
A szeretet honában az élet varázslatos és csodás,
nincs mitől félni, nem kell rettegni sohasem,
s errefelé, az őszinte tisztelet a szokás.
A béke világában
A béke világában a háborúk soha nem léteznek,
nincs harag, gyűlölet, nincs ellenségeskedés,
és nincsenek olyanok, akik éheznek.
Minden nyugodt, néha még a szellő sem lebben,
a Nap mosolyogva ragyog az ég kékjében,
és ezt lefesteni sem lehetne szebben.
A szeretet ereje átjár mindenkit, az összes lelket,
boldogan telnek a percek, az órák, a napok,
és e helyütt, bárki biztonságra lelhet.
Természetes a segítőkészség, az emberek vígak,
sokat nevetgélnek együtt, igen kedélyesek,
és soha, de soha, semmiért nem sírnak.
A béke világában a csillagok őrködnek az éjben,
a Hold pedig bőkezűen szórja szét ezüstjét,
és mindenki együtt osztozhat a fényben.
A gyengélkedő remény
A gyengélkedő remény tanácstalanul várakozik,
és maga sem tudja, hogy mihez is kezdjen,
ám látja, mindenki békére vágyakozik.
Békére, biztonságra, s főleg egy élhetőbb életre,
nyugalomra, szeretetre, és boldog napokra,
nem pedig szegényes, keserves évekre.
Vidám percekre, órákra, egészségre, szerelemre,
nem korlátozásokra, vagy megfélemlítésre,
tiltásokra, s kikényszerített fegyelemre.
A gyengélkedő remény próbálkozik talpra állni,
s igyekszik végre összeszedni magát újból,
hiszen szeretne ismét emelt fővel járni.
Félre kellene tenni
Félre kellene tenni az ellentéteket, s a haragot,
hisz az csakis a rossznak kedvez folyvást,
és az ember úgy nem alkothat csapatot.
Csapatot, mely egymást segíti a bajnak idején,
támasz lehet a gonosz, vészterhes időkben,
és erőt meríthet a csapattársak sikerén.
Segítséget nyújthat, védelmet biztosít, ha kell,
megtanítja, mennyit is ér az őszinte szeretet,
s a védelme alatt bárki biztonságot lel.
Félre kellene tenni a hazug, s mérgező tanokat,
ím eljött az ideje kezet nyújtani egymásnak,
és megélni végre a jobb, szebb napokat.
Az összefogás ereje
Az összefogás ereje bizony hatalmas erőt adhat,
aki gyenge, elesett, vagy akár bizonytalan,
mások támogatásával új esélyt kaphat.
Az élővilágban számtalan példa akad minderre,
a méhek, a hangyák, a hiénakutyák csapata,
egymást segítve viszi az életét sikerre.
Közösen többre képesek és jobbak az esélyeik,
nagyobb biztonságban vannak az utódaik,
s együtt növelik a túlélésük esélyeit.
Az összefogás ereje sokat segíthet bajok idején,
és győzelemhez segítheti az embereket is,
amennyiben okulnak az állatok sikerén.
Volt egykor valaha
Volt egykor valaha egy jobb világ, s egy szebb élet,
ahol még biztonságban élhettek az emberek,
s melyben nem rettegett a sok lélek.
Nyugalmasabbak voltak a napok, nem kellett félni,
s barátságosabban teltek a percek és az órák,
folyvást biztonságban lehetett élni.
Nem utálták egymást annyira, ahogyan ma ez divat,
összejártak bulizni, szórakozni és kirándulni,
s nem égették fel maguk után a hidat.
Megértették egymást és segítették, amiben lehetett,
közös programokat, vetélkedőket szerveztek,
és sokkalta őszintébb volt a szeretet.
Volt egykor valaha egy emberibb, s élhetőbb közeg,
összetartóbbak voltak a családok és a barátok,
s azt remélték, ennél csak jobb jöhet.
