Saját alkotásaim
A remény halvány fénye most is pislákol,
még nem aludt ki, igyekszik harcolni,
és szegényeket, elesetteket istápol.
Próbálja támogatni az elmét, az értelmet,
rávilágítani a legsötétebb területekre,
s ellensúlyozni a hiábavaló félelmet.
Szeretné megértetni, biz küzdeni muszáj,
sőt, anélkül semmi esély és nincs jövő,
nem segít a teljesen hiábavaló viszály.
A remény halvány fénye kitart, amíg tud,
s bár önmagának is kellene a támasz,
hiszi, hogy belőle mindenkinek jut.
Amíg az embernek van hová hazamenni,
és van szerető családja, aki támogatja,
addig reménye is marad valamennyi.
Míg akad egy kevés pénze, meg támasza,
van, aki szeresse, féltse és megértse,
addig a sors számára lehet válasza.
Amíg az embernek van az élethez kedve,
s amíg él benne a küzdeni akarás tüze,
addig talpra tud állni, újra, rendre.
Egy jószívű ember segít, ha van rá módja,
segít az elesetteken, bajba jutottakon,
és a másikat soha le nem szólja.
Egy jószívű ember cselekszik, nem beszél,
a tetteivel bizonyít, de nem dicsekszik,
és mindig, de mindig csak remél.
A léleknek szüksége van szeretetre és reményre,
békességre, nyugalomra, kedves szavakra,
nevetésre, s mindig egy újabb esélyre.
Szüksége van felhőtlen boldogságra, cirógatásra,
elismerésre, támogatásra, sok buzdításra,
finom érintésre, no meg simogatásra.
A léleknek szüksége van az élet szavára, örömre,
szép álmokra, vágyakra, őszinte érzésekre,
és arra, hogy tiszta maradjon örökre.
Ha jót teszünk valakivel, azáltal jobbak leszünk,
s önmagunkat is jobban meg tudjuk ismerni,
emiatt pedig egyfajta békességre lelünk.
Ha jót teszünk valakivel, a lelkünk újra felderül,
a tudatunk erővel töltődik fel és szárnyra kél,
mielőtt majd a jövőben a feledésbe merül.
Néha a jó szándék is halálos lehet, ez sajnos igaz,
és hiába az igyekezet, s hiába a lelkesedés,
a kárvallottak számára ez nem vigasz.
Néha a jó szándék is halálos, igen fájó, s végzetes,
a legnagyobb szeretet is okozhat problémát,
melyről kiderülhet, ez bizony végleges.
Az igazi szeretet átsegíthet nehéz időkön és gondokon,
a fénye beragyoghatja a koromsötét, viharos eget,
s az ereje könnyíthet a fájó, tragikus sorsokon.
Az igazi szeretet átsegíthet nehéz időkön, bajok esetén,
szorosan átölelhet a legkeményebb időszakokban,
és túljuttathat az élet problémáinak nehezén.
Nem lehet szeretetet venni, azt ki kell érdemelni,
meg kell dolgozni érte, jó szívvel, tettekkel,
és minden lépést fontos mérlegelni.
Az igazi szeretet őszinte, segítőkész, ragaszkodó,
támogató, melengeti a lelket gondok idején,
és soha nem erőszakos, parancsoló.
Nem lehet szeretet nélkül élni és nem is érdemes,
túlontúl rideg, kemény, s kegyetlen világ ez,
melyben a szeretet nagyon is lényeges.
Csakis szívvel lehet jó szándékúan segíteni,
támogatni az elesetteket, a gyengéket,
s eközben e tettekhez erőt meríteni.
Védelmezni az állatokat és a növényvilágot,
a természet szépségeit, a csodás tájakat,
megcsodálva a sok szép virágot.
Csakis szívvel lehet szeretni, ölelni másokat,
megcirógatni a kicsiket, s játszani velük,
és beteljesíteni a legszebb álmokat.
Egymást támogatva, egymást segítve kell haladni,
és akkor nem lehet megállítani az embereket,
a gonosz nem tud majd tovább maradni.
Össze kell fogni, de gyorsan, mert különben késő,
szeretni, s elfogadni egymást, tiszta szívből,
és akkor ez a harc lehet immár a végső.
Egymást támogatva szinte bármi elérhetővé válik,
felragyoghat ismét a szabadság, az élet napja,
s többé a lelkekkel a sötétség nem játszik.
