Saját alkotásaim
Egyre nagyobb a szakadék az emberek között,
egyre nő a feszültség, a meg nem értés,
és a tudatlanság rejlik emögött.
Egyre terjed a gyűlölet, a levegő haraggal teli,
a téboly beszennyezi a mindennapokat,
és ennek okát mindenki másban leli.
Egyre nagyobb a szakadék az emberek között,
a szeretet és a jó szándék vészesen fogy,
a butaság teret nyer az értelem fölött.
Káoszt teremteni könnyű, csak uszítás szükséges hozzá,
no meg rengeteg hazugság, ármány és fondorlat,
s nincs, ami a békés életet visszahozná.
Akik a káoszt létrehozzák, azok uralni akarják a világot,
sőt, már rég uralják is a megtévesztés leple alatt,
s úgy eltapossák, mint egy apró virágot.
Káoszt teremteni könnyű, hiszen felpaprikázható bárki,
és az emberek igen fogékonyak az álságos tanokra,
a zűrzavarból viszont nehéz kiutat találni.
Az embereknek nem bántani kellene egymást, hanem óvni,
és nem ármánykodni, irigykedni, rosszat akarni,
hanem a jó mellett kiállni, s azért szólni.
Szeretet, megbecsülés és tisztelet nélkül, csak a viszály dúl,
a harag tombol, a gyűlölet pusztít, s a butaság öl,
így nehezen juthat a világ, a sötétségen túl.
Az embereknek nem bántani kellene egymást, ellenkezőleg,
segítő kezet nyújtani a gyengéknek, elesetteknek,
és kitartani, amíg a dolgok elrendeződnek.
Az emberek békésen megférnének a világon, ha hagynák,
ha nem szítanák érdekkörök a feszültséget folyvást,
és a rosszat nem mindig a kisemberek kapnák.
Nem bántaná senki a másikat, mivel nem is lenne érdeke,
és senki nem törődne azzal, hogy ki, miket csinálhat,
ha nem lenne a hatalom elnyomó kényszere.
Az emberek békésen megférnének a világon, akár örökre,
amennyiben mindenki élhetné a saját mindennapjait,
és nem akarna a gonosz háborút, mindörökre.
Az élet folytonos harcok sokasága és küzdeni muszáj,
ki-ki megvívja a saját harcait, önnön rémei ellen,
ám hiába remél békét, rengeteg a viszály.
Az élet folytonos harcok sokasága, egy végtelen csata,
nincs hozzá recept és sokszor nincs hozzá fegyver,
mégis reméli a lélek, hogy élve jut haza.
Egy szerelmes szív sok mindent kibír, ha muszáj,
s elfogadja sokszor az elfogadhatatlant is,
hogy ne legyen sértődés és viszály.
A békesség érdekében alkut köt önmaga lelkével,
és fájdalmasan ugyan, de mégis fejet hajt,
csak így tud megbirkózni a terhével.
Egy szerelmes szív sok mindent kibír és szenved,
s bár olykor megértőnek tűnik, kedvesnek,
a lelke mélyén mindig küzd, senyved.
Kimerülten nehéz bármiben jót alakítani,
s bizony nem könnyű kitartani sem,
nemhogy az elmét gyarapítani.
Fáradtan semmi nem olyan, mint kellene,
s nem is esik jól még a finom étek sem,
viszont előbukkan az ember jelleme.
Kizsigerelten a szép is rút, s a jó is rossz,
a kedvesség és a szeretet nem léteznek,
a kín viszont végtelenbe nyúló hossz.
Elgyötörten esélytelen bármilyen vígság,
s nem vágyik senki még erotikára sem,
nem számít biza semmiféle hívság.
Kimerülten nehéz megtenni, mit muszáj,
sőt, még azt is amire nagyon vágyunk,
viszont viharrá lesz minden viszály.
