Az idő vándora

Az idő vándora megfogta a kis batyuját,

s végiggondolta miket pakoljon bele,

mielőtt bezárná a kis háza kapuját.

 

Pakolni való pedig szép számban akadt,

szerelmek, érzések, vágyak és álmok,

a szíve a bánatba majd beleszakadt.

 

Szomorú volt, hogy nem várhat tovább,

ám sietős a dolga, hisz ketyeg az óra,

s muszáj mennie egy házzal odább.

 

Azért még igyekezett elpakolni ezt, azt,

a szeretet emlékét, a béke pillanatait,

nem pedig szemetet és gisz-gazt.

 

Megrázta a batyut, érezte van ám súlya,

mégis eltette a fiatalság vidámságát,

és az egészség perceit is az útra.

 

Beszuszakolta melléjük a jót, a reményt,

a becsületet, tisztességet, az értelmet,

s nem utolsósorban az igaz erényt.

 

Az idő vándora bekötötte a batyu száját,

elmerengett, milyen csodás volt régen,

körbenézett, s lekapcsolta a lámpát.

image 1771783776423 compressed

Csomagol már a tél

Csomagol már a tél és fogja a batyuját,

a hamuba sült pogácsát, a papucsát,

s bezárja jeges palotája kapuját.

 

Látja, ahogy a tavasz hamarosan ideér,

s tudja, az ő ideje lejárt, mennie kell,

a tavaszt nem állíthatja meg a dér.

 

Csomagol már a tél, bólint a tavasznak,

kicsit örül is, mert nagyon elfáradt,

ám ideje a búcsúzó szavaknak.

image 1771783775905 compressed

Csivitelve gyülekeznek a fecskék

Csivitelve gyülekeznek a fecskék, készülnek az útra,

érzik, hogy hamarosan megérkezik az ősz,

s indulniuk kell, a szívük ezt súgja.

 

Tavasszal visszatértek igazi honukba, kis hazánkba,

építettek új fészkeket, csinosítgatták a régit,

és szorgoskodtak, rovarokra vadászva.

 

Mikor eljött az idő, megkezdték a költési időszakot,

nagy igyekezettel nevelték kicsiny fiókáikat,

s erre kihasználtak minden pillanatot.

 

A fiatalok gyarapodtak szépen, öröm volt látni őket,

egy hónap múltán már képesek voltak repülni,

hiszen addigra, felnőtt méretűre nőttek.

 

Az első sikeres költést követően, jöhetett a második,

és megfelelő időjárási körülmények között,

a szülők meg sem álltak háromig.

 

Csivitelve gyülekeznek a fecskék, gyűjtögetik az erőt,

közös repüléseket tartanak és táplálkoznak,

mielőtt elhagynának erdőt, s mezőt.

swallows 2637187 1280
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.