Saját alkotásaim
Mindenki leplezni próbálja önnön hibáit,
a fájdalmait, a csalódásait, az érzéseit,
és elhallgatni az elvesztett vitáit.
Letagadni a valódi mivoltát, a valós énjét,
a legtitkosabb álmait, az izzó vágyait,
s eközben védeni a saját lényét.
Mindenki leplezni próbálja az igazi arcát,
a sebezhetőségét és az érzékenységét,
mialatt a lelke megvívja a harcát.
Az emberi lélek igen érzékeny, mindig a szépre vágyik,
és mindig a jóról álmodik, az igaz érzésekről,
miközben gyakorta kerülgeti a pánik.
Pánikol a kudarctól, a csalódástól és attól, hogy veszít,
a félelemtől, a veszteségektől, a kihívásoktól,
s eközben a tudásból keveset merít.
Az emberi lélek igen érzékeny, sokszor szeretetre éhes,
nagyon áhítja a cirógatást és mégis tart tőle,
ha kitárulkozna, többre lenne képes.
Megpróbáltatások sokasága terheli az embereket,
betegségek, adósságok, s hatalmas hitelek,
mindezek tönkreteszik a szervezetet.
Az élő szervezetet, amely a testet hívatott védeni,
megóvni a külső és a belső sérülésektől,
s a lelket, melyet nehéz megérteni.
A lélek annyira sérülékeny, hihetetlenül érzékeny,
s a reá nehezedő folyamatos nyomás alatt,
nem fürödhet a békesség fényében.
Megpróbáltatások sokasága tépi szét az álmokat,
s rombolhatja le a szépen felépített életet,
sajnos mindenkiből lehet áldozat.
