szeretet Archívum - 5 / 31 oldal

Tiszteletre méltóak azok

Tiszteletre méltóak azok, kik a jóért küzdenek,

és felvállalják a harcot, a mások harcát is,

s nem a rossztól, gonosztól függenek.

Tiszteletre méltóak azok, kik becsülettel élnek,

kik ugyanúgy szenvednek, mint mindenki,

és még akkor is segítenek, ha félnek.

Tiszteletre méltóak azok, akik nem lelketlenek,

s akik kiteszik a szívüket is egy igaz ügyért,

nem hagyva, hogy mások szenvedjenek.

Tiszteletre méltóak azok, akik szeretni tudnak,

akiket nem az érdek és nem is a pénz ural,

s akik maguk erejéből magasra jutnak.

Tiszteletre méltóak azok, akik valódi jellemek,

akik kitartanak a legnehezebb időkben is,

még úgyis, ha senkinek nem kellenek.

Tiszteletre méltóak azok, akik a szavukat állják,

akik segítőkezet nyújtanak az elesettek felé,

s akik a végzetüket tétlenül nem várják.

Élt valaha egy idős néni

Élt valaha egy idős néni, aki csak jót akart,

akinek hatalmas volt a szíve, s a lelke,

és aki soha, senkit nem zavart.

Aki mindig segített, ha az erejéből kitellett,

s aki képes volt betegen is támogatni,

a jó célért minden lehetőt kifejtett.

Aki imádta a családját, kicsiket, nagyokat,

számtalan tragédia árnyékát viselte,

de néhanap megélt jobb napokat.

Akit a szomszédai is kedveltek, s szerettek,

sokszor süteményeket is sütött nekik,

gyakorta pedig együtt nevettek.

Élt valaha egy idős néni, az emléke ragyog,

s fennen hirdeti az igazi szeretet erejét,

nélküle sokkal szürkébbek a napok.

A megemlékezés fényei

A megemlékezés fényei felgyúlnak a napokban,

ilyenkor az emberek önmagukba néznek,

és szeretet árad kicsikben, nagyokban.

Szomorú szeretet az eltávozott szeretteik iránt,

fájó veszteségeik a sóhajok hídján kelnek át,

s a hídról mutatják nekik a helyes irányt.

Azt az irányt, mely az emlékezés földjére vezet,

oda, hol a szívük telítődik a múlt képeivel,

s ahol a lelkük az eltávozottakkal lehet.

A megemlékezés fényei táncot járnak az éjben,

a sírokon virágok, a szemekben könnyek,

s e könnyek megcsillannak a fényben.

Akármerre járok

Akármerre járok, mindenfelé félelmet látok,

rengeteg akadályt, s oly sok hazugságot,

sokaknak ez az élet nem más, átok.

Bizonytalanság uralja a napokat, s az éjeket,

és amíg a vágyak a végtelenben járnak,

megsemmisítik a valódi tényeket.

Az emberek csak élni akarnak, békességben,

ölelni, szeretni, nevetni, s reménykedni,

majd egyesülni az örök fényességben.

Nem vágynak rosszra, az nem kell senkinek,

a jóról álmodnak és egy élhető világról,

s nem elköteleződni a semminek.

Akármerre járok, érzi a szenvedést a lelkem,

érzi a múltat, a jelent és talán a jövőt is,

e világban nehéz nyugalomra lelnem.

Van egy világ

Van egy világ, amelyben nincsenek fegyverek,

és nincsenek megtervezett háborúk sem,

ott örök békében élhetnek az emberek.

Ama világban nincs betegség, harag, gyűlölet,

természetes az öröm, van nevetés, kacaj,

és nincsen semmiféle sötét bűvölet.

Van szeretet, megértés és van igazi nyugalom,

az ég mindig kék, zöld a fű, ragyog a Nap,

s minden perc maga a valódi jutalom.

Abban a világban nincs elesett, nincs szegény,

ahogy nincs gazdag sem és nincs gonosz,

van viszont mindenki számára remény.

Van egy világ, amelyben teljesülnek az álmok,

igaz, ez a világ csakis az álmainkban létezik,

ahol a lelken, s a szíven, nincsenek rácsok.

Sokan szorulnak segítségre

Sokan szorulnak segítségre, biztatásra, támaszra,

vigaszra a nehéz időkben és igazi szeretetre,

no meg ölelésre, tiszteletteljes válaszra.

Sokan vágynak szerelemre, egy boldogabb életre,

jobb egészségre, békességre és nyugalomra,

őszinte megértésre, sok hasonló lélekre.

Azonban sajnos mindez legtöbbször álom marad,

hiszen egyre kevesebben tudják ezt megélni,

ez a világ nem éppen a jó irányba halad.

Sokan szorulnak segítségre és sokan gondozásra,

gyámolításra, védelemre, kedves szavakra,

s törölnék el a rosszat gombnyomásra.

Amíg fájdalmat érzünk

Amíg fájdalmat érzünk, addig biztosan élünk,

szeretünk, vágyakozunk és álmodozunk,

és az utolsó percig, mindig remélünk.

Amíg fájdalmat érzünk, szenvedünk, s félünk,

az idő vasfoga kíméletlenül teszi a dolgát,

s egy hajszálon függ, a törékeny létünk.

Amíg fájdalmat érzünk, emlékezünk a múltra,

boldog pillanatok dobogtatják a szívünk,

ám sajnos nem találunk valós kiútra.

Szeretetet hirdetni karddal

Szeretetet hirdetni karddal, na az aztán igen,

még véletlenül sem tűnik gyűlöletnek,

és bár hihetetlen, de van ilyen.

Rotyog az üstben a méreg, végzetes a hatása,

akik főzik, mindenkinek adnak belőle,

és így jön el a jövőnek halála.

Gyorsan terjed a homály, lebutítva az elmét,

és elvakítva a szemeket örök időkre,

így felemésztve eme világ lelkét.

A jóság és a remény virágait levágják rendre,

az igazság bálái mind a tűzben égnek,

ezzel kényszerítik a szót csendre.

Szeretetet hirdetni karddal, ez egy jó szokás,

könnyű vele lesújtani a valóság fejére,

és az élőkre ez egy nagy csapás.

A Föld tragédiája

A Föld tragédiája az, hogy rajta él az ember,

az a faj, amely a többi lényt eltiporja,

és amelynek a béke nem kell.

Amely pusztít, rombol, háborúzik és gyilkol,

nem kímél senkit, semmit, sohasem,

s mely minden igazságot titkol.

Amely kizsákmányolja eme bolygó kincseit,

bemocskolja a vizét, a saját életterét,

s végül mégis elveszíti mindenit.

Amely képes a szeretetre, az ölelésre, a jóra,

a megértésre, a cirógatásra, a szépre,

és bizony képes a kedves szóra.

Ez a kettősség jellemzi, a pénz markában él,

egész életében hatalomra vágyakozik,

de a legapróbb történéstől is fél.

A Föld tragédiája, hogy mindezeket hagyja,

ám eljön az idő, amikor visszaüt majd,

s az lesz az ő legcsodásabb napja.

Milyen csodás ez a világ

Milyen csodás ez a világ, telis-tele szépséggel,

ármánnyal, gonoszsággal, hazugsággal,

és háborúval, no meg rémséggel.

Jóindulattal, egóval, gyűlölettel, megvetéssel,

irigységgel, kapzsisággal, minden rosszal,

és lelkeket pusztító szenvedéssel.

Hamissággal, árulással, dühvel és butasággal,

megvetéssel, lenézéssel, lekicsinyléssel,

bájolgással, erőteljes tunyasággal.

Milyen csodás ez a világ, szeretet és örömteli,

izzón békétlen, reménytelen, esélytelen,

s mindezt csak magának köszönheti.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31